Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - A Grenzland hadjárata a magyarság ellen

7 Május 4 Matuska Péter madridi magyar követ audienciára indul, hogy átadja a spanyol királynak megbízólevelét. Mögötte Végli Miklós követségi titkár, az előtérben Vistahermosa herceg, n háttérben Lonis Parella y Bayo kamarás. tott Nyugatmagyarország német lakossága ősi települő lett volna, mert hiszen a kipusztult besenyőtelepek helyére vándoroltak be. A szatmári svábság is már letelepedésekor annyira összekeveredett, összeházasodott az ottani magyarsággal, hogy vérségileg van annyi magyar vér benne, mint német s ha azóta nyelvében és szokásaibán teljesen magyarrá vált, a kisebbségi front megbontásának bűnével lehet csak német propagandát folytatni közöttük. Éppen a szatmári katolikus magyarságért tetszik pedig Trianon a jeles német cikkírónak, mert lépten-nyomon viszszatér rá a lap más helyein is, hogy a román kormány segítségével milyen komoly visszanémetesítési akció indult itt meg. Hogy ez a visszanémetesítés csak annyit jelent, mint a Bánságban is, hogy nem engedik őket magyaroknak megmaradni és a németségen keresztül akarják romanizálni, azt nem is titkolják az érdekelt román körök. Egyébként sem tartjuk komoly dolognak ezt a századokra visszamenőleges őskeresést. Bécs lakosságának legalább egyharmada szláv nevű, viszont a csehek igen sok vezetőembere tiszta német családnevet visel. Tömegben vannak az osztrák németség minden társadalmi rétegében a beolvadt magyarok is, mint ahogy népek érintkezésénél szokott ez mindig lenni. Visszakövetelni több nemzedéken át egy más fajba beolvadt családokat, ősi jogon, az elhagyott faj részére, több mint naivság. Mit szóljunk az ilyen vakmerő hazudozásokhoz: — Und so können wir heute sagen, dass jetzt das Szatmárer Deutschtum endgültig vom Madjarentum losgekommen ist, dessen Regierung heute noch, trotzdem die Schwaben des szatmárer Gaues nichtmehr madjarische, sondern rumánische Staatsbürger sind, versucht die szatmárer Schwaben dem Madjarentum zu erhalten. De nemcsak a magyar kormányt rágalmazza meg, hanem a vergődő bánsági magyar kisebbséget is. Kijelenti, hogy ez még mindig magyarosítani akarja az ottani svábságot, mert több szavazat esett a magyar pártra, mint amennyi magyar egyáltalában van a statisztika szerint Temesvárt. Szerinte Tisza reszketett tőle, hogy az elnyomott és erőszakkal magyarosított magyarországi népek felébrednek. Apponyi még a háború alatt is több száz oláh iskolai osztályt bezáratott „weil sich die Humánén nicht dem madjarischen Zwang fügén wollten". Semmi kedvünk az Apponyi-féle kultúrzóna szükséges vagy opportunus voltát taglalni, azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar állampolgár határmenti oláh lakosság felekezeti tanítóinak a betörő ellenséges román hadsereghez való csatlakozása, ami miatt iskoláikat államosították, a Grenzlandnak egyszerűen anynyit jelent, hogy nem akartak a magyai kényszernek engedelmeskedni. Ha már ennyire érdekli a kultúrzóna, miért nem azzal a mostani kultúrzonával foglalkozik, amelyet a román kormány Erdélyben meghonosított. Utóvégre a világháború idején nem volt nemzetközileg garantált kisebbségi egyezmény, ma pedig van, sőt a st. germaini béke is kultúrautohóniiát biztosít a székelyeknek. Fenyegetőnek látja a lap a csonkamagyarországi németség helyzetét is. Vájjon milyen akkor a szerb abszolutizmus és a romániai jogtalanság alatti németség helyzete? Egy illusztrált cikk a nyugatmagyarországi Városszalonak büszke lovagvárának képét és történetét mutatja be, csak azért, hogy kijelenthesse, hogy Csipkerózsa, a nyugatmagyarországi németség, mely a magyar haszonlesés szúrós tövisei közt aludt, most felébredt és egyesült Ausztriával, az anyaországgal. Vájjon mióta volt Ausztria anyaországa magyar területeknek? Nyugatmagyarországról még két további cikkben is elkesereg a lap. Többek közt kijelenti, hogy további 100.000 német él ezen a határon és még nincsen felszabadítva. Hogy honnan szed össze öt németektől is lakott községben 100.000 németet, azzal adós marad. Azt is szeretnők tudni, mennyiben van elnyomva a soproni németség, mert ezen is elkesereg a lap, hogy mindezek után a magyarok közismert németgyűlöletére hivatkozzék. Nem pécézgetjük ki sorra a lap további rosszhiszemű tévedéseit, csak újólag figyelmeztetjük arra, hogy ilyen nemzeti munkával saját nemzetét is megrontja, amikor a miénknek akar ártani. . . . Egy szerződés nem lehet sírbolt. A világtörténelem sohasem ismert örökké tartó szerzödésefc< t... MUSSOLINI Matuska Péter magyar követ megérkezik a díszliintón a spanyol királyi palotába.