Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - Berzeviczy Albert a leszerelés és a biztonság problémájáról

Magyar Külpolitika 9. szám Berzeviczy Albert a leszerelés és a biztonság problémájáról A

z Interparlamentáris Unió berlini konferenciáján a leszerelés kérdésével kapcsolatban, tudvalevően albizottságot küldtek ki a biztonság (sécurité) problémájának a tanulmányozására. Ezt a bizottságot a genfi főtitkárság, a végrehajtóbizottság utasítására, ülésre hívta össze áprüis első napjaira s miután Berzeviczy Albert, a magyar csoport elnöke és a nevezett albizottság tagja, nagy elfoglaltsága miatt nem vehetett részt az ülésen, (az ülést a többi tagok elfoglaltsága miatt későbbi időre halasztották, Szerk.) az alábbiakban írásban közölte felfogását az albizottság elnökével és tagjaival: — A mi albizottságunk feladata, hogy megvizsgálja és tisztázza az államok biztonsági kérdését, háborúsveszély szempontjából, miután — mint a Bureau jelentése megállapítja — az Interparlamentáris Unió mindezideig teljes egészében nem foglalkozott ennek a kérdésnek a tanulmányozásával. — Nézetem szerint ez a két kérdés, a leszerelés és nemzetközi biztonság kérdése, egymástól úgyszólván elválaszthatatlan, együttes tárgyalást és együttes megoldást kíván, annál is inkább, mert a Népszövetségi Paktum 8. cikke is, mint a biztonság föfeltételét ajánlja a fegyverkezés csökkentését, a Döntőbírósági és Biztonsági Bizottság is ebből a szempontból vette tárgyalás alá ezt a kérdést. Ennek a bizottságnak kiváló előadója, Politis miniszter, a következőképpen nyilatkozott erről a kérdésről: „A lefegyverzés és biztonság között, mint azt mindinkább elismerik, nincs alárendelt, de egymásmellé rendelt viszony, egyik sem előzi meg a másikat; párhuzamosan és egyszerre kell haladniok." Azokban a megjegyzésekben is, melyeket a német kormány tett, azt olvassuk, hogy: „mindezeknek a biztonsági rendszabályoknak a hatását tagadhatatlanul nagyon fokozná, ha sikerülne végre az általános lefegyverzés, ami voltaképpen a biztonság egyik leglényegesebb föltétele". Az irodánk jelentése ugyancsak emlékeztet minket arra, hogy Uniónk washingtoni és párisi konferencián ismételten kijelentette, hogy a nemzeteknek biztonsága leghathatósabban a fegyverkezés csökkentésével volna elérhető. — Hogy ezt a nemzetközi biztonságot megvalósítsák, nagyon különböző eljárásokat javasoltak és kezdeményeztek; ezek az eljárások a békék és nemzetközi megállapodások hatáskörébe tartoznak. A lefegyverzési konferencia ElőkészítőBizottsága, melyet a Népszövetség Tanácsa jelölt ki, két szerződéssorozatot dolgozott ki — mintául. 1. Minden nemzetközi viszály békés elintézését célzó kétoldali megállapodásra, minden választott bírósági és békéltető eljárásra irányuló kétoldali megállapodásra és minden kétoldali békéltető megállapodásra. 2. Mintákat szerkesztett a kölcsönös segélyre vonatkozó kollektív szerződésekre, a meg nem támadásra vonatkozó kölcsönös szerződésekre. A Népszövetség közgyűlése a múlt évi szeptember-októberi ülésszakán jóváhagyta a Bizottság munkáját és elhatározta, hogy mind általánosságban, mind pedig részleteiben, s mind a különböző kétoldali és kollektív választott bírósági szerződésmintákat, mind pedig a jogi eljárásokra, a tanács jó szolgálataira, a meg nem támadás és kölcsönös segélyre vonatkozókat, ajánlani fogja. Ugyanekkor a Kellogg-paktum aláírásával számos állam kötelezte magát arra, hogy a háborút ünnepélyesen elítéli és megkeresi azokat a kizárólag békés eszközöket, melyekkel a nemzetközi viszályokat elintézheti. — Mindezekből kiviláglik, hogy a diplomáciai megegyezéseknek már egész rendszere alakult, az államok közötti fegyveres beavatkozás elhárítására. Politis jelentése — benyújtása idején — 85-re teszi a már fennálló szerződések és megállapodások számát; a mi irodánk viszont kiszámította, hogy ezek, a béke biztosítására kötött megegyezések, csak akkor lesznek eredményesek, ha számuk 1770-re emelkedik. Bevárjuk talán ezt az időt, hogy megkezdjük végre a békeszerződésekben megígért lefegyvezési eljárást ? Különben is, az eddig nyert tapasztalatok kevéssé biztatók abban a tekintetben, hogy ezek a szerződések, a béke fentartásában való hit megszilárdulására vezetnének, még azokban az államokban sem, amelyek ilyen megállapodást kötöttek. — Ugyanebből az okból kifolyólag, a Népszövetség is szükségesnek találta az 1927. évi ülésén, hogy az ElőkészítőBizottságot sürgős határozatban felszólítsa a leszerelési konferencia mielőbbi összehívására; sajnos ezt a határozatot a legutolsó konferencia nem ismételte meg. — Politis már többször idézett jelentésében még azt mondja, hogy míg a biztonságot nem garantálja egy egész sorozata a regionális szerződéseknek, melyek hivatva volnál nak egymást kölcsönösen kiegészíteni és együttesen a Népszövetség keretében harmonikus egészet képeznének — addig némely állam biztonsága nagyon is kétséges marad arra, hogy fegyverkezésének komoly csökkentésébe beleegyezzék. — Ez a tétel nézetem szerint ellentmond annak az elvitathatatlan ténynek, hogy némely állam — a legyőzöttek, Törökországot kivéve — a békeszerződések kötelező határozatai értelmében már teljesen le van fegyverezve, anélkül, hogy biztonságára más biztosítékot kapott volna, mint amit a Népszöveség nyújt. Ugyanez a lehetőség más állam számára is fennáll és ha a lefegyverzett államok nem mernek biztonságuk hiánya miatt panaszkodni — nehezen érthetjük meg, hogy erősen fölfegyverkezett államok biztonságukat kétségesnek tekinthetik. — Ha megvizsgáljuk azokat a biztonsági garanciákat, melyeket a Népszövetségi paktum határozataiban találunk, elsősorban a 10., 11. és 16. cikkek jöhetnek tekintetbe. Az Előkészítő-Bizottság vizsgálataiban és magyarázataiban egyáltalában nem vette figyelembe azt a hátrányt, mely abból az aránytalanságból származik, ami a rendelkezésre álló fegyveres hatalmat illetőleg a tagállamok között fennáll, amióta a legyőzött négy állam is tagja lett a Népszövetségnek. A legnagyobb biztosíték kétségtelenül a 16. cikk határozata, mely a tagállamok fegyveres beavatkazását helyezi kilátásba — a Tanács által ajánlott terv szerint — a támadó és a paktum kötelezettségeinek ellenszegülő állammal szemben. Ez a fegyveres beavatkozás kölcsönös és egyformán kötelező minden államra nézve, de hogyan feleljenek meg ennek a kötelezettségüknek olyan államok, melyek a békeszerződések határozatainak értelmében teljesen le vannak fegyverezve és csak olyan fegyveres hatalom felett rendelkeznek, mely a valóságban az ország védelmére sem elégséges és amely — a békeszerződés egy katonai záradéka értelmében — nem is használható másra, mint a belső béke fenntartására és határok védelmére. — Világos tehát, hogy mihelyt a legyőzött államokat a Népszövetségbe felvették, kiáltó ellentét keletkezett a paktum határozatai és a békeszerződések katonai záradékai között — némely állam számára alkalmazhatalanná tevén a paktum 16. cikkét. Ezt az ellentétet csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha a katonai záradékokat módosítanák és megadnák a legyőzött államoknak azt a lehetőséget, hogy fegyveres erejüket a paksnvwf/^ Lot"Ti»**? francia nevelőnőjéhez: A kisasszonynál sokkal kedvesebb volt a Fraulein! (De Haagsche PostJ