Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Az uj román parlamentben. A levitézlett liberális párt - Uj párt uj emberek - A legnagyobb ellenzéki párt: a magyar párt- Mit várhatunk a jövőtől?

Magyar Külpolitika I. szám éppen a románul jól tudó jelöltek megválasztását akadályozta meg. A magyarság mostani képviselőinél arra is tekintettel voltak, hogy különböző társadalmi rétegekből és foglalkozási ágakból is kerüljenek ki. így azután találunk közöttük földbirtokost, bankembert, papot, tanárt, ügyvédet, újságírót, iparost. Földbirtokos: Bethlen György gróf, a párt elnöke. Pap: Laár Ferenc dr. és Vásárhelyi János, tanár: György József, bankhivatalnok : Jósika János báró, laptulajdonos : Hegedűs Nándor a „Nagyvái-ad" főszerkesztője, ügyvéd: idősebb és ifjabb Barabás Béla,, Partez Béla, László Dezső, Abrudbányai Ede, újságíró: Willer József, Paál Árpád, Jakabfy Elemér, aki egyben földbirtokos is, végül iparos : Szabó Béni, a népszerű brassói szűcsmester, akinek sikerült kibuktatnia megyéjében a románok és szászok közös jelöltját Konnerth Artúrt. A székelyföldön kívül Szilágy, Szatmár, Bihar, Arad, Tordaaranyos, Kolozs, Marostorda, Brassó és Kisküküllő megyének van magyar képviselője. A szenátorok választása egyszerű relatívtöbbséggei történt. Minthogy a nemzeti parasztpárttal szemben egyetlen román-párt sem tudott számbavehető eredményt elérni, így a román szavazatok nem oszlottak meg s a magyar-párt vagy nem is jelölt, vagy tekintélyes szavazattömeggel is kisebbségben maradt. A három székely megyében azonban behozta jelöltjeit s így van hat választott szenátora, hetedik pedig Makkai Sándor püspök, mint a református egyház hivatalos képviselője. Választott magyar szenátorok : Sándor József, a magyar képviselőház egykori tagja, Gyárfás Elemér bankigazgató, Fábián László és Pál Gábor ügyvéd, Szentkereszthy Béla báró földbirtokos. Ez a parlament az első Románia történetében, amelyben Erdélyt kizáróan erdélyiek képviselik. A 387 képviselő közül 318 a nemzeti parasztpárt tagja, ezekből a 92 erdélyi román mandátum tulajdonosa mind erdélyi ember, úgyszintén az 5 szász, a 2 sváb, a 2 cionista és az 5 szociáldemokrata is, akikel mind a nemzeti parasztpárt listáin választottak meg paktum alapján. A 16 magyar-párti képviselő szintén mind erdélyi. Ugyanez az eset a szenátoroknál is. A 62 erdélyi mandátum tulajdonosa mind Erdélyben született ember s a 6 magyaron és 1 svábon kívül mind román. A bukaresti parlamentben tehát zárt erdélyi falanx áll s ez remélhetőleg Erdély érdekeire jobban tud vigyázni, mint az eddigi parlamentek, amelyekben hol Bratianu, hol Avarescu királysági hívei birtokolták az erdélyi mandátumokat. Fővárosi fasor-szanatórium Legjobb, legmegbízhatóbb, legelőkelőbb intézet (2012) Budapest, Vilma királynő-út Mit remélhet a magyarság a jövőben ? Maniu kormányra jutását olyan rokonszenvvel fogadta az erdélyi magyarság, hogy emiatt elhalasztotta a Népszövetséghez való fordulását, amit az udvarhelyi országos gyűlésen kimondott. A nemzeti parasztpárt eddigi kormányzása meg semmi tekintetben sem igazolta ezeket a reményeket, mert a kisebbségi kérdés területén egyéb könnyítések nincsenek, mint amennyi automatice bekövetkezett Erdély minden lakosára a Bratianu-féle korrupt rémuralom megszűnése folytán. Igaz, hogy a választások előtt nem is lett volna tanácsos Maniuéknak saját érdekükben a kisebbségi kérdéssel foglalkozni, mert csak növelték volna maguk ellen Bratianuék és általában a királysági pártok részéről a támadási felületet. Maniu és pártja a gyulafehérvári gyűlésen 1918 december 1-én azonban széleskörű programmot adott a kisebbségi kérdésben, határozatba foglalta a nemzeti és egyházi kisebbségek közjogi egyenjogúságát, kultúrautonómiáját és anyanyelvének szabad használatát mindennemű hivatalos fórum előtt. A nemzeti parasztpárt ezeket a határozatokat mindvégig programmpontjának tartotta meg és vezérei ismételten lekötötték magukat emellett a kisebbségi programm mellett. Maniu Gyula már mint miniszterelnök is előbb választási körútja alkalmával Aradon jelentette ki, hogy a gyulafehérvári határozatokhoz természetesen most is ragaszkodik, december 20-án pedig interjúként közölte a magyar sajtó képviselőivel, amit Willernek, a magyar párt titkárának hivatalosan is tudomására hozott, hogy a kisebbségi kérdést a kormány olyan módon fogja megoldani, hogy a magyarok teljes mértékben meg lesznek vele elégedve. December 22-én a parlamentet megnyitó trónbeszéd szintén megemlékezett a kisebbségi kérdésről, mint amelynek megoldását egyik kötelezettségéül vállalta az új kormány. Ilyen nyilatkozatok után az erdélyi magyarság bármily pesszimizmussal kénytelen is nézni mindenféle román kormányzati politikát, nem adta fel a reményt, hogy helyzete valamennyire javulni fog az erdélyi vezéremberektől irányított kormányzat idején. A sok ígéret mellett legbiztosabb azonban a logika, amely szintén azt mutatja, hogy az elszakított magyarság élete szükségszerűen javulni fog. Nem közjogi változásról van szó, hanem arról, hogy az erdélyi jellegű kormány Erdélyt eddigi gyarmati helyzetéből kötelességének tartja kiemelni, a gazdasági élet tehát feltétlenül javulni fog, a javulás pedig lendít valamit a magyarság sorsán is, mert hiszen ugyanazok a gazdasági törvények ugyanazon a területen nem érvényesülhetnek másképp, mint, hogy a keverten lakó erdélyi népfajok mindegyikére jelentékeny hatással kell legyenek, ha a politikai ígéretek csődöt mondanak is.