Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Az uj román parlamentben. A levitézlett liberális párt - Uj párt uj emberek - A legnagyobb ellenzéki párt: a magyar párt- Mit várhatunk a jövőtől?

1929 5 Január I után rögtön legerősebb pártként következzék. A Maniu kormány az egész választási kampány alatt és óta telekürtölte a világot azzal a hírrel, hogy ö rendezte Románia politikai életében az első szabad és tiszta választást, az eredmény tehát teljesen hű képe a népakarat megnyilvánulásának. Annyiban igaza is van, hogy ez volt az első választás, amikor elmaradtak a csendőri brutalitások, a közigazgatási hatóságok erőszakoskodásai, nem tartóztatták le az ellenzék bizalmi embereit, nem kergették szét szuronyos katonasággal szavazóit és nem hamisították meg az urnák tartalmát. A magyar kisebbséget nyíltan nem brutalizálták ez alkalommal, de vele szemben nem hiányzott az erkölcsi presszió és maga a választási rendszer sem volt olyan, hogy az eredmény megfelelhetett volna a magyarság számarányának. A székelyföldön magyarul tudó miniszterek léptek fel kormánypárti jelöltekként és agrárszociálista demagógiával igyekeztek letörni a magyar pártot, a vegyeslakosságú megyékben pedig szabad utat engedtek a kommunista agitációnak a magyar szavazatok megosztására. A csendőrség távolléte kedvező alkalmat szolgáltatott arra, hogy a papjaitól vezetett román lakosság maga terrorizálja a magyar választókat. Azt is számba kell venni, hogy a választói névjegyzékek kilenc évvel ezelőtt készültek, éppen Maniu elnöklete alatt álló egykori Erdélyi Román Kormányzótanács uralma idején, amikor is a magyar lakosságot teljesen kihagyták a választok közül. Azóta nem javították hivatalból ezeket a névjegyzékeket, hanem egyéni jelentkezés alapján kellett a magyaroknak felvétetni magukat a névjegyzékoe. A magyar párt hét év óta állandóan folytatta a propagandát a magyar lakosság között ebben az irányban, de az erdélyi magyarság örvend, ha nincsen köze a román hatóságokhoz, s így a legjobb esetben legfeljebb fele került be az igenyjogosultaknak a névjegyzékekbe. A román statisztika szerint is másfélmillió számú erdélyi magyarság így mindössze 171.000 érvényes szavazatot adhatott le a magyar-pártra, tehát átlagban több mint 10.000 szavazat esett egy-egy magyar jelöltre, holott a román jelöltek egy-egy megyében 6—7000 szavazattal is mandátumot kaptak. Csíkmegyében a választók 90%-a a magyar-pártra szavazott, itt azután annyi szavazatot semisítettek meg különböző ürügyek alatt, hogy végeredményben 80% sem jött ki. Erre a visszaélésre azért volt szüksége a román kormánynak, mert a Bratianuéktól behozott választási törvény szerint, amelyik megyében a szavazatoknál 80-nál nagyobb százaléka esik egy párt listájára, annak a listának minden jelöltje mandátumot kap. Ha 40—80%-át kapja meg valamelyik párt a szavazatoknak, az illető megyében, egy kivételével minden mandátumot megkap az illető párt, de esetleg az utolsó mandátumot is, ha egy másik párt sem éri el a szavazatok 20%-át. Mint látjuk, önmagában is elég bonyolult ez a választási rendszer, de még bonyolultabbá teszi a prémiumok rendszere. Az egész országban a relatív többséget elért párt megkapja az összes mandátumok felét, s csak a mandátumok másik felét osztják szét az összes pártok között szavazataik aránya szerint, de az elosztásnál nem jönnek tekintetbe azokban a megyékben nyert szavazataik, amelyekben abszolút-többséget kaptak. Ennek a bonyolult megállapításnak volt az eredménye, hogy a magyar-párt a székelymegyékben egy-egy mandátumon kívül abszolút-többség jogán megszerzett 10 közül 7-et, egyébként azonban a vegyeslakosságú megyék közül csak kilencben tudta egy-egy jelöltjét — a listavezetőt — behozni. Hogy milyen visszás ez a rendszer, mutatja, hogy például Szilágymegyében a magyar-párt több mint 16.000 szavazattal kapott egy mandátumot, ugyanitt a nemzeti parasztpárt 32.000-rel négyet. A magyar képviselők és szenátorok A magyar párt a jelöléseknél most különösen arra vetette a fősúlyt, hogy necsak népszerű jelölteket vigyen a küzdelembe, hanem olyan embereket választasson meg, akik teljesen birják a román nyelvet és így a parlamentben élénkebb tevékenységet fejthetnek ki. Eddig az volt a helyzet, hogy a mindenkori kormány akár paktumban volt a magyar-párttal, akár nyíltan küzdöttek, DlflERAKHAT!) K»NIV= flEKRlNVIK rekeszenként minden irányban nagyobbíthatok és pótolhatók. Praktikus, olcsó és jó! Kapható: 1IN1IL KáROlf II f I Al ELSŐ MAGYAR FAÁRÚ- ÉS BÚTORGYÁR BIIDWKST, ltó«l/l-IU 4 120 MINTASZOBÁBÓL