Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Tallózás az idegenforgalom mezején

1929 17 Áprisil 16 Jelentékeny fejlődés mutatkozik a magyarországi útvonalakra szóló utazási jegyek külföldi árusítása terén is és 612 európai, 4 afrikai, 14 amerikai és 7 ázsiai, összesen 0-J7 utazási irodában árusítják jegyeinket. Az elmúlt évben még 11.35%-al volt nagyobb a belföldi menetjegyirodák külföldre irányuló jegyforgalma, mint ennek megfordítottja. Idegenforgalmunk örvendetes és állandó emelkedése mellett, fájdalmasan érint az a deficit, ami főleg a külföldön való nyaralásból származik. Különbség van utazás és külföldi nyaralás között. Utazni kell, de nyaralni itthon is lehet, amiből következtetve előadó részletesen tárgyalja az itthoni nyaralás lehetőségeinek mielőbbi megteremtését és a meglevők fejlesztését. Nem jogosultak a Lillafüred miatti támadások. Helyes érvekkel arra kellene törekednünk, hogy még legalább tíz hasonló helyet létesítsünk. Meg kellene szervezni a belföldi turisztikai vándor forgalmat. Sajnálatos, hogy sem a főváros lakossága, sem a vidéki városok nem érdeklődnek más vidéki városok és helyek iránt. A belföldön való week-end utazgatásnak is megvan a maga varázsa. Idegenforgalmunk mérlegét megvonva mintegy 32 millió pengő bevétellel kb. 64 és fél millió pengőre tehető az az összeg, amelyet honfitársaink külföldön elköltenek. Franciaország, Itália és Ausztria idegenforgalmi adatainak tüzetes ismertetése után előadó Bécs és Velence statisztikájából azt a következtetést vonja le, hogy e két városra kell elsősorban a toborzás erőit koncentrálnunk. Idegenforgalmunk passzív tétele a külföldi utazások három kategóriájából adódik: 1. külföldön nyaraló magyarokból, 2. a külföldi gyógyfürdők magyar vendégeiből és 3. a külföldi magyar turisztikai forgalomból. A külföldi nyaralás egyáltalán nem indokolt és csak tőlünk függ, hogy ennek mielőbb véget vessünk. A külföldi gyógyfürdők látogatása is csökkenne, ha fürdőhelyeink fejlesztésével lehetőséget nyújtunk a magyar orvosi karnak arra, hogy a hazai gyógyfürdőkbe irányíthassák betegeiket. A külföldre irányuló turisztikai forgalom, a tudás, művelődés és haladás kérdése, mely kulturális fejlődésre szolgál. Ezt gátolni helytelen volna már azért is, mert súlyos retorzióval kellene számolnunk. Bársony Oszkár nagy tetszéssel fogadott tartalmas előadása után a hozzászólások során érdekes vita indult meg az idegenforgalom problémáiról. Karsay a Hollós Mátyás Társaság megbízásából új, minden nevezetességünket felsoroló idegenforgalmi kalauz kiadását ajánlja az Idegenforgalmi Tanács figyelmébe, megjegyezve, hogy a Társaság Buda művészeti emlékeiről készített reprodukcióinak kliséit erre a célra felajánlja. Német Aladár a szállótulajdonosok nevében az idegenforgalom elbírálásánál szükségesnek véli annak a mozzanatnak figyelembevételét, hogy külkereskedelmi mérlegünk sajnos, erősen passzív, ami bizonyítja azt is, hogy a magyar utasok tömege l'art pour l'art utazik, az idegenek egy része pedig üzleti célokból jön hozzánk, hogy elhelyezze cégének áruit. Igen fontosnak véli a vizumkérdés mielőbbi megoldását. Elismeri, hogy különösen a középszállók, amelyeket a kisebbigényű közönség látogat, nálunk még nem felelnek meg mindenben a nyugati igényeknek, viszont sajnos, éppen azok az ipari cikkek, amelyek az utasok kényelmét szolgálják, száz százalékkal az aranyparitás felett vannak nálunk, e tekintetben tehát vámpolitikánkat kellene megfelelőképen megváltoztatni. Melegen üdvözli Bársony Oszkárnak azt az ötletét, hogy a tömeges ideutazásra csábító alkalmakat kell elsősorban fokozni. Tormuy Géza államtitkár teljes értékében méltányolja a külpolitikai problémák fontosságát és ígéretet tesz, hogy azt az egész vonalon támogatni fogja. Az idegenforgalomnak kettős feladata a külföldi propaganda és megteremtése itthon azoknak a lehetőségeknek, amelyek az idegennek az itt tartózkodást kellemessé teszik. Ez utóbbi szempontból több hiányosságra mutat rá: a múzeumok nincsenek kellőkép propagálva, a nyitvatartás idejét a sajtó nem mindig pontosan közli, általában pedig a tisztaság szempontjából emelhetők a fővárosban kifogások, amelyek kiküszöbölésére törekedni kell. Eöttevényi Olivér rámutat arra a sajnálatos tényre, hogy a magyar értelmiség nem ismeri kellőkép hazáját. Ellenben örvendetesen állapítja meg, hogy a vidéken új, minden igénynek megfelelő szállók épülnek (Szolnok, Eger, Kiskunfélegyháza), úgy véli, fokozott figyelmet kell fordítani országszerte az egészségügyi mellékhelyiségekre, amelyek nagyon sok helyen alkalmasak arra — beleértve a vasúti állomásokat is — hogy elriasszák az idegeneket, örömmel üdvözli az Ibusz új propaganda-füzeteit és hangoztatja annak a fontosságát, hogy az idegeneket elvigyük kultúrgócpontjainkra. Apponyi Lajos gróf a Balaton fejlesztésének szükségességéről beszélt, kévéseivé, amit eddig ezen a téren a kormány tett. Paikert Alajos fölhívja a figyelmet a Keletre, illetve a Keletről érkező idegenekre, mert éppen ezeknek olyat mutathatunk, amijük otthon nincsen. Magyarország régen is egyik legfontosabb gócpontja volt a Kelet felől irányuló kereskedelemnek, ezt a földrajzilag megadott kivételes helyzetét a jövőben is értékesítenie kell. T. Vúkár Béla az amerikai magyarság jelentőségére hívja fel a figyelmet. Innen is rendszeresíteni kellene az amerikai látogatásokat és szükségesnek véli, hogy az amerikai magyarok a vizumkérdésben kedvezőbb elbánásban részesüljenek. Morvay Győző megjelölését sürgeti azoknak az épületeknek, amelyek a külföldieket bármilyen vonatkozásban érdeklik. Műkincseinknek nagyobb propagálását is óhajtja. Szviezsényi Zoltán a kultuszkormánynak óhajtja a figyelmét felhívni arra, hogy a magyar nép általában nem szereti az idegent, ezért az iskolákban megfelelőkép kellene az ifjúságot nevelni. Tasnády Szüts András bezárva a vitát, köszönetet mond mind az előadónak, mind a felszólalóknak és zárószavaiban leszögezni i !g t, ra ÍZ ör, reui ca sik fiára áal m ta Pte >1tgii példánu ára 1 9>