Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Tallózás az idegenforgalom mezején

Magyar Külpolitika 168. szám követett sérelmekről semmi mondanivalójuk sincs a külföldi tankönyveknek. Legtöbbje tudomást sem szerez a történtekről. Egyes tankönyvek viszont, melyek említést tesznek hazánk feldarabolásáról, természetesnek s időszerűnek is tartják ezt. A fent idézett Gallonedes-féle francia földrajzkönyv még tovább megy s hazánk felosztásának, az utódállamok keletkezésének szükségességét igyekszik bizonyítani. — A tegnapi magyarország — mondja a könyv — nem foglalta magában a szorosabb értelemben vett magyar területet. (?!) Magyarországhoz tartozott Szlovákia Transzilvania, Bánát Temesvárral és Horvátszlavonország. A könyv szerzője megállapítja továbbá, hogy a jelenlegi Magyarország nemcsak földrajzilag, hanem népesség szempontjából is egységet alkot. Ezután Csehország ismertetésére térve át, azt bizonyítja, hogy annak természetes fejlődése csak dél felé lehet. Érdekes végül a könyvnek az a következtetése, amellyel bizonyítani igyekszik, hogy Erdély és Románia mennyiben képeznek egységet s mi tette szükségessé e két vidék egyesítését. — Erdély — mondja a könyv — a románok eredeti birtoka. (!) A románok először Erdélyt foglalták el s csak azután ereszkedtek le a dunai síkságra. A síkság románjaival való vér és életközösség indította Erdély fensíkján lakó románokat, hogy síksági testvéreikkel területileg és politikailag egyesüljenek. Erdélyt elvették a magyaroktól s Romániához csatolták, ami természetes is — mondja — mert Erdélyt románok lakják. A könyv sehol sem említi meg, hogy Romániában magyarok is volnának. Ezt a néhány szemelvényt kiragadva az elszomorító sorozatból, nem csodálkozhatunk, ha az ily iskolákból kikerült ifjak felnőtt korukban teljes tájékozatlansággal nyúlnak hozzá a Közép- és Keleteurópát érdeklő politikai, közgazdasági és kulturális kérdésekhez. Hálásak vagyunk Dezső Lipót tanfelügyelőnek, hogy ezeket az elképesztő adatokat, fáradságos munkával, így csokorba kötötte. A kormány, valamint a társadalom legsürgősebb együttes feladata, hogy szívós kitartással elérje és megvalósítsa azt, hogy a külföldi tankönyvek megfelelően helyesbíttessenek. Mert hogy mennyit írnak rólunk, abba nem lehet beleszólásunk, ellenben igen is megkövetelhetjük, hogy amit írnak, az a tárgyilagos igazságnak megfelelő legyen. TALLÓZÁS AZ IDEGENFORGALOM MEZEJÉN Bársony Oszkár előadása a Külügyi Társaságban A Magyar Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztályában április 10-én Bársony Oszkár az Ibusz vezérigazgatója tartott fenti címmel előadást az idegenforgalom jelentősebb problémáiról. A nagy érdeklődés, az előadótermet zsúfolásig megtöltő közönség azt az osztatlan figyelmet bizonyítja, amellyel intézőköreink ma már e nagyfontosságú probléma iránt viseltetnek. Bársony Oszkár előadása több tekintetben válasz volt Lipovniczky Pálnak ugyané helyen néhány hónappal ezelőtt tartott előadására. A nagy gonddal és szakértelemmel csoportosított érdekes adatok tömegét nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség és hogy a hallottak megtermékenyítették a hallgatóság agyát, bizonyítják azok a tartalmas hozzászólások, amelyek az előadást követő vita során elhangzottak. Bársony Oszkár előadásának lényegét a következőkben ismertethetjük: A háború utáni években Európa népét a gazdasági élet gyűjtőcsatornáinak katasztrofális kiapadása új erőforrások felkutatására öszitönözte. Ilyen erőforrásnak bizonyult az idegenforgalom, mely kulturális és külpolitikai vonatkozásai mellett a kereseti lehetőségek számát gyarapítja és láthatatlan tételeivel az államok fizetését, mérlegét javítja. Az idegenforgalomnak külpolitikai hatását illetőleg a toitrisme actif szervei kövessék Gambetta elvét: gondoljanak mindig e remélt hatásra, de ne beszéljenek soha róla! Egyébként a közvetlen meglátásnak van a legerősebb hatása és aki idejön, az maga fog meggyőződni igazunkról. Annak a kontrasztnak, mely itt Európa közepén tárul a külföldiek elé, s mely abban nyilvánul, hogy a városok fejlett tudományos élete, művészete, ipara és kereskedelme mellett a rohanó idő érintetlenül hagyta a magyar róna végtelenségének délibábos szépségét, — nagy hatása van az idegenre. Idegenforgalmunk eddig elért eredményeit nemcsak megőrizni, hanem fokozni kell, amit csak jól irányított, egységes idegenforgalmi politika alapján kifejtendő nagyarányú külföldi propagandával biztosíthatunk. Eddig a rendelkezésre álló anyagi összegek szerény lehetőségei nem adtak módot arra, hogy a világ összes utazási irodáiban, valamennyi hajón, minden hotelben és az idegenforgalmi hivatalokban mindenütt és az egész éven át nyoma legyen a magyar propagandának. A látnivalók tömegéről, vagyis arról, amit propagálni akarunk, sem szabad megfeledkezni. Csak az vonzó, ami eredeti, nekünk tehát a magunk természeti adottságára, történelmi multunkra, kulturális fejlődésünkre kell a látnivalók csoportosításánál különös figyelemmel lennünk. A külföldi nagy utazási vállalatok rég bekapcsolódtak már a magyar idegenforgalmi érdekek szolgálatába és ezidőszerint 87 európai, 23 amerikai és 9 egyéb világrészbeli vállalatra, — amelyek 1356 utazási irodát tartanak saját kezelésükben, — terjed ki ez a hálózat. Sokat használna idegenforgalmi ügyünknek, ha mi is létesítenénk külföldön ú. n. információs irodákat, melyek necsak útbaigazítással szolgáljanak, hanem mindazzal, (utazásijegy, szállóutalvány stb.) ami a turisták kényelmét szolgálja.