Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Mit tanítanak rólunk a külfölddi iskolákan?

1929 Április 16 séges szociáldemokráciával szemben azért nem akarja folytatni a további küzdelmet Seipel, amiért 1927 júliusában, a forradalom idején is a leghatározottabban eltiltotta a bécsi forradalom leverésére készülődő tiroli és stájer hazafias szervezeteket. Most is attól tart, hogy a kiélesedett küzdelemben annyira előretörnének az osztrák fasiszták, hogy végül is otthagynák Bécset a szövetségi állam többi tagjai vagy véres polgárháborúba keverednének velük. Egyik megoldás sem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy a régkeresett újahb nemzetközi kölcsönt megkapja Ausztria, anélkül pedig gazdasági élete elsorvad. Ha kevésbé exponált keresztényszocialista politikus veszi a kibontakozást kezébe, helyreállhat a pártközi béke és megmarad az államrend. MIT TANÍTANAK RÓLUNK A KÜLFÖLDI ISKOLÁKBAN ? \ ltalánosan ismert tény, hogy országunk feldarabolásánál nemcsak a diplomácia, a győzelem fölénye játszott közre, hanem a békeszerződést intéző külföldi döntőbírák tájékozatlansága is. Csak igen kevéssé s majdnem kizárólag téves adatok alapján ismerték hazánkat. A külföld tájékozatlanságának legfőbb oka középiskoláik oktatásában rejlik. Sajnos a helyzet a hábörú óta sem sokat változott. A külföldi tankönyvek ma is igen keveset foglalkoznak hazánkkal s a közölt adatok többnyire helytelenek, tévesek, sokszor rosszindulatú információkon alapulnak. Oly fölfogás terjed el így rólunk a külföldi tanulók lelkében, amely nem felel meg a valóságnak, sérti nemzeti önérzetünket, mi több, gátjául van jogos ügyünk diadalrajutásának. Dezső Lipót kir. tanfelügyelő, aki részletesen tanulmányozta a külföldi földrajzkönyveket, „Külföldi furcsaságok Magyarországról" című munkájában sok érdekes adatot gyűjtött össze, melyek világot vetnek arra a szellemre, melyben a külföldi iskolák hazánkat ismertetik. Dezső Lipót könyvéből meggyőződhetünk először is arról, hogy a legtöbb külföldi földraj zkönyv vagy sehogy, vagy csak igen röviden tárgyalja hazánkat. A délausztráliai földrajz pl. egyetlen szóval sem említi meg Magyarországot. Elegendőnek tartja megjegyezni, hogy a megalakult új országok közül Csehszlovákia a legnagyobb. A Dublinban 1924-ben megjelent „Modern Geography" (!) hazánk fölosztásáról ezt mondja: — ,,A fölosztás a volt monarchia területén lakó különböző népek nemzeti és faji törekvéseinek megfelelően történt. így alakult meg 1918-ban a magyar köztársaság is(!) Szinte felháborító az a tájékozatlanság, melyet például egy angol könyv, — címe: Europe. A Descriptive Régiónál Survey, by T. S. Muir M. A. Edinburgh — árul el, társadalmi életünkről a következőket mondva : — Az arisztokraták a szereplő osztály, ők birtokolják a földet. A lakosság többi része parasztok és juhászok, akiknek sorsa csak valamivel jobb, mint a jobbágyoké. Ebből keletkezett az 1919-iki forradalom, amelynek ugyan nem volt eredménye, de mégis kissé könnyített a parasztságon. Tájékozatlanságnál egyébnek nem minősíthetők ugyan ezek a kijelentések, mégis elszomorító, hogy az ilyesmi nagy nemzeteknél előfordulhat. Jellemző a külföldi tankönyvekre az is, hogy sok közülük a betyár, pusztai cigány — fogalmakkal s ezek járulékaival törekszik a magyarokat jellemezni. Érdekes ebből a szempontból egy olasz könyv közleménye. A könyv címe: „Lettre geografiche ad uso delle scuole secondarie" Dr. Pietro Gribandi, dr. Ambr. Mandino. Még a háború előtt készült, de még ma is használatban van. E könyvben találjuk a többi között az alábbi közleményt: — Aki a magyar nép életéről hallott valamit, az emlékezni fog a „betyár" névre. Eredeti jelentése a puszta fia, aki szabad, rabló életet él; átvitt értelemben, kinek viselkedésében nincsen jó erkölcs. Igazi betyár a „szegény legény". Figyelemreméltó feljegyzések szerint a betyár romanticizmusnak ugyan vége lett, de a magyar paraszt életéből nem tűnt el végleg. Nappal a magyar paraszt műveli a földet, este azonban lovára vagy kasos szekerére ül, fegyvereit magához veszi s bajtársaival zsákmányra indul (!) És ilyen hangnemben folytatódik a közlemény tovább, beszélve még a pusztákról, a cigányok életmódjáról. Különös megjegyzéseket találunk a magyar lakosságra és városokra vonatkozólag az 1927-ben megjelent L. Gallonedes-féle francia földrajzkönyvben: — A mai magyarok életmódjában — mondja a könyv — mintegy emlékképen fellelhetők még a régi nomád szokások. Tanyákon és mezővárosokban élnek. Az utcákon, utakon a csorda sétál. A városok nem egyebek, mint az Alföld főbb mezőgazdasági piacai. Egyedüli város, mely méltó e névre Budapest. Országunk feldarabolásáról s az ennek következtében beállott nehéz sorsunkról, az el[ g t, ;a iz Dr, re,n :a sik saca áal ín t)S a Pte iig