Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Az osztrák kormányválság

Magyar Külpolitika 14 8. szám ségtelenül urak és uralmukat ugyancsak éreztetik a polgári osztályokkal. Terrorjuk ugyan már nem olyan eredményes, mert a vidéken megindult honvédelmi mozgalom átcsapott Bécsbe is s a Heimwehrek akadálytalanul megtarthatták a télen első seregszemléjüket és felvonulásukat. Pár éve ez még elképzelhetetlen merényletszámba ment volna a vörös Bécsben. A februári Heimwehr-felvonulás eredménye áprilisra már a császárhű néppárt tüntető felvonulását eredményezte Meidlingban, ebben a tipikus külvárosi vörös kerületben. Nyiltan éljenezték a XI. kerület utcáin katonai rendben felvonult ezrek a Habsburgokat s követelték ezek birtokainak visszaadását. Bécs vörös vezetősége aggodalommal látja az idők változását s az erősödő nacionalista mozgalom megfékezésére városivá akarja tenni az államrendőrséget Bécs város, mint tartomány, területén. Ha majd Seitz polgármester és szakszervezeti társai rendelkeznek a ^rendőrségi karhatalommal, végük lesz ezeknek a polgári és nacionalista megmozdulásoknak. De a tartományok is tisztában vannak ezzel a következménnyel és a szövetségi kormány ás parlament mereven elzárkózik a szocialisták követelésétől, hogy Bécset teljesen a vörös uralomnak szolgáltassa ki. Másik füsgő kérdés a lakbérügy. A szocialisták a felfordulás első évében már meghozták a lakóvédelmi törvényt, melyet a polgári pártok azóta sem tudtak nem eltörölni, de még enyhíteni sem. Ausztriában a bérlők máig is csak annyi lakbért és boltbért fizetnek, mint a háború alatt, úgy hogy a háziurak jövedelme teljesen illuzórikus. A lakbérnél sokkal többet tesz ki az úgynevezett házbérgaras, melyet a város szed be és házépítésre fordít. A sok egyforma nagy bérkaszárnya utcákat tesz ki Bécs minden külső kerületében. Bireitner, a város pénzügyi diktátora, a kislakás-tipus helyett ezeket a kaszárnyákat építteti a polgári osztályok házbérgarasaiból, hogy tömegekben együtt tartsa a szocialistákat. Ha telket kapnának és arra egyéni házakat építhetnének, elvesznének a pártra nézve, így azonban összetartja őket és a párthoz köti a majdnem ingyenes olcsó hatósági lakás. A Seipel-kormány a télen a háztulajdonosok követelésére végre törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé a lakbérek emeléséről. Az emeléssel kapcsolatban kötelezte volna magát az állami házak építésére, tehát a bécsi városi olcsó lakásakció folytatására, a szociáldemokraták balszárnya azonban ebbe se ment bele. A javaslatot megobstruálta és szokás szerint ez az obstrukció teljes erővel Seipel személye ellen irányult, akinek nem tudják megbocsátani a tavalyelőtti bécsi vörös forradalom energikus leverését, illetőleg Schobec rendőrfőnök megvédését a szocialista hajszával szemben. Ha egységes polgári többség állana ebben árharcban Seipel mögött, talán folytatta volna tovább a kormány élén a küzdelmet, de nem bízhatott már szövetségeseiben, a nagynémetekben és a gazdaszövetségben, sőt saját pártjának, a keresztényszocialistának agrárfrakciójában sem. A nagynémetek agitációja Ausztriának a Német Birodalomhoz való csatlakozása ügyében nagyon megnehezítette a kancellár helyzetét nemzetközi viszonylatban, pártjával szemben pedig végzetes volt a nagynémetek katholikusellenes iskolapolitikája. Már a nyugatmagyarországi felekezeti iskolák államosítása kérdésében összeütközésre került a sor a nagynémet néppárttal és még jobban kiéleződött az ellentét a salzburgi katholikus egyetem engedélyezése miatt. A nagynémetek az állami oktatás hívei s ez is elválasztja őket a keresztényszocialistáktól. Nyomásuknak Seipel nemcsak mint katholikus pap nem engedhetett, de mint a keresztényszocialisták pártvezére sem, ha nem akarta saját pártja támogatását elveszteni. Harmadik párt, mely a mérleg nyelvét játssza Ausztriában, az egyformaszámú keresztényszocialista és nagynémet koalíció, meg a szociáldemokrata párt között, a tizemberes gazdaszövetség. Ennek szavazatai nélkül lehetetlenné válik a kormányzás s a gazdaszövetségtől kért támogatás fejében kénytelen volt az osztrák kormány olyan gazdasági védvámos politikába keveredni, mely diplomáciai konfliktusba sodorta a szomszédos agrárországokkal. Ezt a politikát a keresztényszocialista páit agrárfrakciója is követelte s arra irányult, hogy távoltartsa az élőállat-importot, mint konkunrenciát az osztrák agrárius érdekeltségektől. Április 1-én lépett volna életbe az új kereskedelmi egyezmény, melynek egyes pontjait az agrárkörök kívánságára kénytelen. volt a kormány úgy magyarázni, hogy úgyszólván végetvetett nemcsak az élőállat-importnak, hanem a dálszláviai, román és lengyel (egész, levágott) állatbehozatalnak is. Ezek a mindig kihasználható állategészségügyi rendszabályok, illetőleg az ezeknek megkezdett alkalmazása miatt felzúdult szerb, román és lengyel tiltakozás adta meg az utolsó lökést az ingadozó Seipel-kabinetnek. Ennyire megoszlott és ellentétes polgári frakciókkal a háta mögött, a nagyjában egyKérelem előfizetőinkhez Tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy esedékes tartozásaikat minden további sürgetés és felszólítás bevárása nélkül, a küldött 30135. sz. postatakarékpénztári befizetési lapon mielőbb átutalni szíveskedjenek.