Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 1. szám - Az uj román parlamentben. A levitézlett liberális párt - Uj párt uj emberek - A legnagyobb ellenzéki párt: a magyar párt- Mit várhatunk a jövőtől?
Magyar Külpolitika 4 /. szám — A kisantant lapjaiban, — folytatta Herczeg Ferenc, — állandó fenyegetéseket olvasunk arra az esetre, ha nem akarunk belenyugodni a tényleges helyzetbe. Ezeket a fenyegetéseket mi a visszaemlékezés mosolyával fogadjuk, mert eszünkbe jut, hogy ezek az államok tulajdonképpen ugyanazt teszik, amit a régi Ausztria tett. Eleintén az is szuronnyal és bilinccsel akarta megvédeni állami egységét, később megalkudott a helyzettel és belément a dualizmusba, végül pedig az apátia politikáját követte. Minket hiába fenyegetnek. Mi annyit veszítettünk, hogy nincs már mitől félnünk. Hiszen vannak magyar hazafiak, akik úgy vélekednek, — legjobb volna ha a kisantantot arra kényszerítenők, hogy Csonka-Magyarország nyolc millió magyarját is osszák szét maguk közt. Ha mindezek az államok egyenként két-három millió magyar alattvalóval „gazdagodnának", akkor ezek a „függő kérdések" igen hamar nyernének elintézést. — Magyarország vár valamit Olaszországtól ebben az akciójában ? — volt az utolsó kérdés. — Az ifjú Olaszországnak soha nem is volt más háborúja, — mondta Herczeg, — mint az, amit a szabadságért és jogért vívott.: ez mutatja, hogy ez a két ideál dominálja az olasz lelket. Ha az én gyönge szavamat meghallanák azok, akiknek mellében Olaszország szíve dobog, akkor én azt mondanán nekik: „Ti most útban vagytok a földi hatalom csúcspontja felé. Olyan vezéretek van, aki akadályokat és nehézségeket nem ismer. A ti feladatotok, hogy talpraállítsátok az omladozó európai civilizációt. Mert hiszen a fehér fajoknak az a betegségük, hogy a hideg önzés elfojtotta bennük a jogérzetet. A magyar nép krízise ma nem egy nemzetnek, hanem az európai civilizációnak, a keresztény világnézetnek, a humanizmusnak krízise. Segítsetek rajtunit, és segíteni fogtok egy olyan népen, amelynek száz hibája és gyöngéje van ugyan, amely azonban a háládatlanságot és hűtlenséget nem ismeri!" Olasz politikusoknak és publicistáknak a maguk szemével kell látniok, hogy miről van szó és hogy mit tehetnek értünk. Ne higyjenek senkinek, se nekünk, se ellenfeleinknek, jöjjenek el, győződjenek meg a valóságról és higyjenek a saját, olasz intellektusuknak. Én egyelőre egy olyanféle parlamenti bizottságra gondolok, amilyent az angol parlament alakított a trianoni béke kérdésének tanulmányozására, és amelynek körülbelül negyven tagja van. Ha a kultúra reflektorfényével világítanak belé a balkáni ködbe, magával ezzel a ténynyel is nemcsak feltárják, hanem meg is gyöngítik az elnyomásnak és fojtogatásnak azt a rendszerét, amely ma az elszakított területeken a magyarságra nehezedik . . . Ballá Ignác AZ UJ ROMÁN A levitézlett liberális párt — Uj párt, párt: a magyar párt — rí ecember 22-én, kéthónapi szünetelés -"-^ után, újra összeült a román parlament. Miklós herceg olvasta fel a megnyitó trónbeszédet, mely kissé eltérő volt az eddig megszokottaktól. De eltérő maga a parlament is, a sok új, ismeretlen emberrel, egy váratlanul és hirtelen uralomra került ellenzéki párt vidéki exponenseivel, az országos politikában még szerepet nem viselt leendő nagyságaival, akik között valósággal elveszik a párt eddigi 54 képviselőtagja. Különben is a párt régi politikusainak fele előrukkolt a miniszteri és államtitkári, az elnöki és alelnöki székekbe. Annál üresebbek az eddig mindenható liberális-párt padsorai. 310 ember ült a régi képviselőházban Bratianuék mögött s most maradtak 13-an. A vezérek bejöttek, de a közkatonák elestek. A vezérek is csak a különleges román választási rendszernek köszönhetik, hogy mandátumot kaptak, mert a régi kerületenkénti és egyénenkénti választási rendszer mellett híre sem lett volna PARLAMENTBEN uj emberek — A legnagyobb ellenzéki Mit várhatunk a jövőtől ? Bratianuék levitézlett pártjának a képviselőházban. A szenátusban 27 tagja ül a liberális-pártnak választás alapján, de a 22 román püspök között, akik hivatalból tagjai a szenátusnak, valamint az akadémia és a vezérkar képviselői között szintén van egész csomó liberális. Azok, akik a régi jog alapján tagjai a szenátusnak, tehát, akik 'három cikluson át voltak miniszterelnökök, öt kormányban voltak miniszterek vagy 10 cikluson keresztül megszakítás nélkül mandátumot kaptak a képviselőválasztásokon, szintén majdnem kivétel nélkül mind liberálisok. A 245 tagú szenátusban tehát elég erős ellenzéket alkot a liberális-párt, de ahhoz itt nem elég erős, hogy technikai obstrukcióval megakadályozhassa a ház törvényhozó működését. Egy nagy korszakos újságot látunk még a mai román képviselőház összetételében. Azt, hogy legnagyobb ellenzéki pártja a magyar párt, amellyel a Maniu kormány nem kötött választási megegyezést s ez a párt a lehető legrosszabb viszonyok között mégis be tudta hozni 16 jelöltjét, hogy ezzel a kormánypárt