Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Francia visszhang Lukács György előadására

Magyar Külpolitika 12 8. szám is, megkapó is egyúttal. Szinte megtölti a helyiséget, melyben a készülékem van. Ch. Thomas gyógyszerész, Eurville HauteMarne, írja: Már régen nagy érdeklődéssel hallgattam Budapestnek rádió-leadásait és már régebben óhajtottam volna értesíteni Önöket arról, hogyan fogadják ezeket az előadásokat Franciaország keleti részén. A magam részéről örömmel hallgattam az előadó szavait a magyar-francia összeköttetésekről. A mi vidékünkön egész sereg amatőr hallgatja örömmel az önök leadásait és pedig mind a zenét, mind pedig a francianyelvű előadásokat s az ő érzelmüket is tolmácsolom, amikor ezeket megírom. P. Bonnet Párisból hallgatta szintén nagy élvezettel a magyar rádióelőadást. A franciamagyar kapcsolatokról szóló előadásuk alkalmából — úgymond — nem állhatok ellen annak, hogy ne értesítsem önöket, mily nagy élvezettel hallgatom naponta az önök leadásait. Igazuk van, amikor nem vádolják hálátlansággal a franciákat. A franciák előtt teljesen ismeretlen az önök ragaszkodása országunk iránt, mely csak örül, ha erről tudomást szerezhet és részemről törekedni fogok, hogy ezt körömben mások is megtudják. R. Lapeyre, Le Havre-ból írja: Négylámpás rádiómmal állandó hallgatója vagyok Önöknek, így a március 13-iki előadást is nagy érdeklődéssel hallgattam. Fogadják rokonszenvem nyilvánítását az előadásért, melyet a legjobb propagandaeszköznek tartok. André Ribes, Cognac a budapesti leadóállomást a legjobbak közül valónak tartja, melyen keresztül nagy érdeklődéssel értesült sok olyan dologról, amelyről eddig keveset tudott. Ch. Servin, Caudri (Észak Franciaország) nyomdatulajdonos szintén meleg sorokban mondott köszönetet az előadásért. Picklett úr a normandiai pártokhoz közel hajókázott a Francé fedélzetén, amikor a magyar rádióhullámok ő hozzá is eljutottak. Mindjárt praktikus tanácsokkal is szolgál: jelentessük meg nyomtatásban az előadást és terjesszük honfitársai között. Egyelőre ennyit a francia viszhangról. Kommentárt hozzáfűzni szükségtelen. Drucker György dr. BOÉR ELEK SIKERE PHILADELPHIÁBAN Newyork, márc. 19. \ Magyar Külpolitika egyik legutóbbi számában részletesen beszámolt arról, hogy az amerikai Foreign Policy Association bostoni csoportjának február 2-án tartott üléséről, melyen Dr. Boér Elek, a legfelsőbb magyar közigazgatási bíróság és a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának tagja a békeszerződések revíziójának szükségességéről tartott előadást közel ezer főnyi hallgatóság előtt. A bostoni ülés sikere és a kérdés iránt mutatkozó érdeklődés arra indította a Foreign Policy Association philadelphiai csoportjának vezetőségét, hogy egyik ülésén ugyanezt a kérdést — a békeszerződések revízióját — a philadelphiai közönséggel szintén megismertesse. A philadelphiai Bellevue-Strattford szálló nagytermében tartott ülésen elhangzott előadásával, — mint az Amerikai Magyar Népszava írja — Boér Elek bíró határozottan ráduplázott bostoni sikerére: a jelenlévő, mintegy hatszáz főnyi hallgatóság közül kevesen távoztak olyanok, kiket Boér Elek dr. nagyszabású és széles látókörű beszéde ne győzött volna meg a békeszerződések — és különösen a trianoni szerződés — revíziójának szükségességéről. Az első szónok Pierre de Lauoux, francia író, a Népszövetség párisi információs osztályának igazgatója volt, ki rövid és rendkívül mérsékelt hangú beszédben azt a véleményt fejezte ki, hogy a békeszerződések revíziójáról csak akkor lehet majd beszélni, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerződésekben foglalt rendelkezések jogtalanok és tarthatatlanok. Véleménye szerint a békekötés óta elmúlt néhány év túlságosan rövid ahhoz, hogy erről ítéletet mondjunk s így talán a szerződések revíziójának kérdése most még talán nem időszerű. Lauoux úr azonban beszédét azzal a megjegyzéssel fejezte be, hogy ha idő multával bebizonyosodik a békeszerződések rendelkezéseinek tarthatatlansága, akkor a revíziónak feltétlenül be kell következni — a világbéke érdekében. Dr. Boér Elek a tőle megszokott lendülettel és tárgyilagossággal fejtette ki az okokat, melyek alapján a békeszerződések revízióját szükségesnek tartja. A párisi békekonferencia vezetői — mondta Boér bíró — nem csupán a Wilson elnök által hangoztatott elveket, hanem az igazság és méltányosság legelemibb kívánalmait is figyelmen kívül hagyták. A békeszerződések rendelkezéseit nem az észszerűség, az érdekelt népek és államok kulturális, gazdasági és kereskedelmi szükségletei alapján iktatták törvénybe, hanem a gyűlölet, bosszúállás és egyes „győztes" államok stratégiai érdekeinek diktátuma szerint. A világ legháládatlalanabb feladatára kétségtelenül az vállalkoznék, aki a békeszerződések rendelkezéseiben a wilsoni elveknek még csak nyomát is felfedezni óhajtaná. Ezután Boér bíró rámutatott a békeszerződések teremtette helyzet visszásságaira. Bár a volt központi hatalmak teljesen lefegyverez-