Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Újabb háború esetén testvérharc fenyeget Belgiumban

1929 9 • Ápiilis 16 ÚJABB HÁBORÚ ESETÉN TESTVÉRHARC FENYEGET BELGIUMBAN \ napisajtó nagy szenzációként kezelte nemrég napokon át a francia-belga titkos vezérkari szerződés ügyét. Mint tudjuk, egy vidéki holland napilap, az Utrechtsche Dagblad közölte ezt az okmányt a jegyzőkönyvekkel együtt s a holland kormány olyan jelentőséget tulajdonított ennek a leleplezésnek, hogy diplomáciai úton rögtön magyarázatot kért Párisban és Brüsszelben. Az állítólagos megegyezés szerint ugyanis háború esetén a belga hadsereg francia vezetés alá keiül és Hollandia semlegességét megsértve, a holland királyság területén keresztül hatol be Németországba. A szenzáció azóta elült, mert a brüsszeli rendőrség letartóztatott egy többszörösen büntetett előéletű újságírót, aki mellékesen a belga politikai rendőrségnek volt kémje s ez beismerte, hogy ő hamisította az okmányokat. A francia és belga sajtó nagy lármát csapott, a holland és német lapok egy ideig folytatták a kampányt, mialatt az állítólagos hamisító már régen szabadlábra került. Jöttek újabb szenzációk s erről a szerződésről ma már senki nem beszél. Hogy igazi-e vagy hamisított, talán sohasem fogja megtudni a világ, arra azonban mindenesetre jó volt ez a sajtóbotrány, hogy a belga hatóságok megvádolhassák a flamand kisebbségeket, hogy ők rendezték ezt az egész szenzációt a Hollandia és Belgium között folyó táirgyalások meghiúsítására. Világossá lett, hogy a hivatalos belga politika árulónak tartja vagy akarja feltüntetni Belgium lakosságának többségét, ez pedig közelebb érzi magához a szomszéd holland államot, mint saját mostoha hazáját. A vlámok vagy flamandok száma Belgiumban körülbelül négy millió, tehát néhány százezerrel több, mint a franciául beszélő belga vallonok száma. Ez a többség azonban elég súlyos kisebbségi sorsban él. Francia a hivatalok, a törvénykezés, a hadsereg, a közoktatás nyelve s a flamand nép a legjobb úton halad afelé a sors felé, hogy teljesen elfranciásodjék. Csak 1870-ben indult meg a visszahatás, amikor a gyilkosság gyanúja alatt álló Couckét és Goethaldot a belga törvényszék halálra ítélte és kivégeztette. Pár év múlva az igazi gyilkos halálos ágyán bevallotta bűnét s akkor kiderült, hogy az ártatlanul kivégzett két flamand egy szót sem értett a francianyelvű tárgyalásból, nem védekezhetett és még a hivatalból kirendelt védővel sem tudott értekezni. Ez a felháborító hivatalos gyilkosság indította meg a flamand kisebségi mozgalmat, mely azóta egyre gyarapszik. A német megszállás a világháborúban javára vált a flamand lakosságnak, mert bevezette az iskolákba a flamand nyelvet a legalsóbb népoktatástól a gandi egyetemig. A németek kivonulása után a belga kormány rögtön visszaállította a francia iskolai nyelvet és megtöltötte a börtönöket a flamand kisebbségi mozgalom harcosaival, az úgynevezett aktivistákkal. A békeszerződés amnesztiára kötelezte volna ugyan Belgiumot, ez az amnesztia azonban máig be nem következett. A francia fanatikusok erőszakoskodása csak új életet öntött azonban a flamand mozgalomba. Sikerült ezeknek a franciabelga köröknek Hollandiát is ellenséggé tenni, amikor nyíltan tárgyalták, hogy Belgiumnak határkiigazítást kell követelni Hollandia felé. Most már Hollandia erkölcsi támogatásával mozdultak meg a flamand tömegek s nemsokára az eddigi három párt: a klerikális, liberális és szociáldemokrata mellé bevonult a parlamentbe a flamand frontpárt is. Hogy minden flamand választót el ne veszítsenek, a klerikálisok és szociáldemokraták is flamandul kezdtek felszólalni a parlamentben úgy, hogy az kétnyelvűvé vált. A parasztság pedig Boerenbond néven külön flamand szövetségbe tömörült, melynek több mint félmillió tagja van már. A társadalmi szervezkedés tovább folyik még politikamentes területeken is s ma már 60.000-es taglétszámmal külön flamand turista-egyesület működik. A flamand falu és város egymásratalált ebben a küzdelemben. 1928 december 10-én, az antwerpeni pótválasztáson a felségsértés miatt halálra ítélt Borms, aki már tíz éve a löweni fegyházban ül, mert megszállás alatt a németekkel együttműködött a Vörös Kereszt Egyletben, 83.000 szavazatot kapott, liberális francia ellenfele 44.000 szavazatával szemben. Erre a világraszóló tüntetésre most már a belga kormány is megadta az amnesztiát a tíz év óta elzárt flamand aktivistáknak, de a politikai jogokat megvonta tőlük. Borms szabadlábra került, átköltözik Hollandiába és ott folytatja politikai munkásságát. Első beszédében már bejelentette, hogy ha háborúra kerül a sor Belgium és Hollandia között, a belga flamandok nem fognak küzdeni holland vénrokonaik ellen. Ez a háború pedig nem képzelődés, mert hiszen Belgium lázasan építi ki sztratégiai vasútait a flamandriai tengerparton, fejleszti fegyvergyárait, új lőszerraktárakat emel és újira kiépíti a világháború idejéből megmaradt fedezékeket, sőt újakat is állít elő. Ha hamisítás, ha nem, az utrechti lapban megjelent jegyzőkönyv és szerződés, az bizonyos, hogy a belga kormány hadikészülődéseket folytat a holland határon, de éppen olyan bizonyos az is, hogy a francia vezetés alatt