Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Pánortodox kongresszus a keleti egyházak egyesítésére

1929 Április 16 PÁNORTODOX KONGRESSZUS A KELETI EGYHÁZAK EGYSÉGESÍTÉSÉRE Románia igyekszik a vezetőszerepet megszerezni — Egyesülni akarnak az anglikán egyházzal — Az erdélyi protestánsok veszedelme IJ ár évvel ezelőtt végigszaladt az európai sajtó hasábjain egy-két hír, hogy az anglikán egyház szorosabb összeköttetésbe akar lépni a görög keleti világgal. A két egyház néhány vezetőpapja — a második sorban állók — találkozott is semleges helyen; Svájcban és Svédországban egy-egy protestáns jellegű kongresszuson folytak megbeszélések ilyen irányban, de aztán minden elcsendesedett. A napisajtó, ha konkrét eredményeket nem lát azonnal az ilyen tárgyalások után, nem érdeklődik tovább az ügy iránt és közömbösen megy el olyan apró hírek mellett, melyek szenzációt nem tartalmaznak. Most pedig megint bukkant fel egy-két olyan hír efelől az egyházi közeledési terv felől, mely nem a legmegnyugtatóbb. A napokban szenteltek fel Dalmáciában egy Angolországban tanult görög keleti papot spalatói püspökké és ezen a felszentelésen megjelent Greig dr. anglikán püspök is, aki egyik legfáradhatatlanabb munkása a két egyház közötti közeledésnek, sőt az egyesülésnek s a püspökszentelést követő ünnepélyen bejelentette, hogy a canterburyi és a yorki érsek üdvözletét hozta a pravoszláv szerb egyháznak. Egy ezt megelőző hír szerint maga a canterburyi érsek hosszabb keleti útra indul még áprilisban, meg akarja látogatni az alexandriai, konstantinápolyi és bukaresti pátriárkát és a két szerb metropolitát. Ha ez a látogatás csakugyan megtörténik, az évek óta kísértő terv kezd megvalósulási formákat ölteni, ami azt jelenti, hogy a Balkánnak sikerül megint Angliát félrevezetni, s egy vallási kérdés kihasználásával olyan beláthatatlan politikai előnyöket szereznie magának, melyek Anglia államegyházát jó időre diszkreditálják. Amikor a lateráni egyezmény pár héttel azelőtt váratlanul megszületett, Olaszország és a pápaság kibékült s a katholikus világ öntudata ennek alapján természetszerűleg megerősödött, biztosra lehetett venni, hogy ez a lépés nem marad válasz nélkül a másik oldalról: a keleti kereszténység részéről. Az orosz cárizmus bukása óta az államonként elkülönült keleti egyház politikai fej nélkül áll. A belső egység is hiányzik ebben az egyházban, mert hiszen Bulgária ellenséges viszonyban van a többi három balkáni görög keleti állammal, Oroszország óriási pravoszláv tömegeinek pedig vagy nincsenek egyházi vezetői vagy ha forma szerint maradtak is, azok nem állhatnak összeköttetésben a többi országban való hittestvéreikkel. A kikapcsolódott orosz politikai vezérlet pótlására, illetőleg a keleti világban a hegemónia elnyerésére évek óta folyik a verseny Szerbia és Románia között. Míg Ferdinánd király élt Romániában, az ő katholikus vallása miatt Románia elhatározó lépést ebben az irányban nem tehetett, viszont Szerbiát belső zavarai eléggé igénybevették ahhoz, hogy politikailag ne használhassa ki ezt az egyházi kérdést. Románia azonban megtette az előkészületeket még Ferdinánd király életében, amikor pátriárkává kiáltotta ki a bukaresti metropolitát, hogy ez egyenlő rangban legyen a konstantinápolyi pátriárkával, addig a keleti világ lelki fejével. Amikor a parlament két háza ezt a törvényt megszavazta, elég érthetően hangsúlyozták az egyes pártok szónokai, hogy Románia ezzel a lépéssel Oroszország örökét akarja átvenni, mert most már ő a legnépesebb görög keleti jellegű állam. Helyzetét megkönnyítette a török nép renaeszásza, Törökország feltámadása és a törökországi görögök kiköltöztetése. 1920-tól egymillió főnél több görög vándorolt át a görög királysághoz, nem is számítva az Egyiptomba és az európai államokba kiköltözködött görög intelligenciát, Konstantinápoly jelentősége a görög világra nézve megszűnt s a konstantinápolyi pátriárkái szék jelentősége egyre csökken. Hogy újra megerősítse helyzetét, segítségül kell hívnia a görög keleti államok egyházait s magukat az államhatalmakat. Szükséges ez a belső egység helyreállítására is, mert a naptárkérdésben kiújultak az ellentétek. Románia elfogadta az új naptárt, Szerbiában is csak az azóta bekövetkezett államcsíny akadályozta meg a naptáregyesítési törvény meghozatalát, s a konkordátumok készülőben vannak mindkét országban. A konstantinápolyi pátriárka tehát mozgalmat indított meg, hogy pánortodox kongresszust hívjanak össze még ebben az évben s ez rendezze mintegy feleletül a lateráni egyezményre, a keleti egyházak lelki egységesítésének, talán a „keleti papság"nak kérdését. Pár héttel ezelőtt járt ebből a célból a pátriárka nevében és megbízásából Hrisant trapezunti püspök Bukarestben, hogy a román pátriárkával tárgyaljon, április elején pedig Szerafim athéni archimandrita érkezett Szófiába, hogy az ottani bolgár exarchával és általában az egyház vezetőségével ebben az irányban értekezzék. Kétségtelen, hogy ezen az athéni kongreszFővárosi fasor-szanatórium Legjobb, legmegbízhatóbb, legelőkelőbb intézet (2012) Budapest, Vilma királynő-út