Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - A magyar-holland szellemi kapcsolatok

Magyar Külpolitika 4 6'. szám szuson, — esetleg zsinaton — Románia megpróbálja a bukaresti pátriárka részére megszerezni valamely formában a vezető pátriárkái állást és a hivatalos meghatalmazást az anglikán egyházzal való egyesülés előkészítésére. A pár évvel ezelőtt megtett első lépések azért nem vezettek eredményre ,— bár az angol származású Mária özvegy román királyné személyesen támogatta Angliában az ügyet, — mert a konstantinápolyi pátriárkának nem volt meg a kellő tekintélye ilyen nagy lépés megtételéhez. Ha a bukarestinek sikerül ezt a tekintélyt megszereznie és az angol egyházi vezetőkörök addig nem ébrednek annak tudatára, hogy a Kelet csak a maga politikai céljaira akarja az ő tekintélyüket kihasználni : ez az egyházegységesítés mintegy feleletül a lateráni egyezményre, megszülethetik. Az egység pedig teljes elsorvadását jelenti a létfentartásáért most is csak angol és amerikai támogatással küzdő erdélyi protestáns egyháznak. Magyar szempontból ekkora jelentősége van ennek a néhány eldugott újsághírnek, hogy anglikán püspökök utazgatnak keletre. Etédi. A MAGYAR-HOLLAND SZELLEMI KAPCSOLATOK írta: ANTAL GÉZA püspök Elmondotta szerző a Magyar Külügyi Társaság által a hollandi vendégek tiszteletére rendezett tea-délutánon. \ magyar-holland kapcsolatok szellemi eredetüek és keletkezésüket annak a körülménynek köszönhetik, hogy a magyar ifjúság a maga tanulmányainak befejezésével a középkor vége felé és az új kor első századaiban tömegesen kereste fel a külföldi egyetemeket, hogy ott a tudomány forrásából merítve, tudomány szomj át kielégítve s azokkal a kincsekkel megrakodva, melyeket az ismeret és tudás terén ezek az egyetemek nyújtottak, térjen vissza újra hazájába, s legyen itt ezeknek a szellemi kincseknek ápolója és terjesztője. Holland egyetemi élet a XVI. és XVII. században A XVI. században főleg Németország egyetemei azok, amelyek felé a magyar ifjúság özönlött, de amikor a harmincéves háború Németországot, s a német tudományosság szép helyeit is romhalmazzá változtatta, az az irány, amelyet eddig a magyar ifjúság követett, északnyugatnak fordul s ettől kezdve főkép Hollandia egyetemei voltak azok, amelyeket ifjaink különös előszeretettel látogattak. Csodálatos, hogy ez az akkor alig két milliónyi lakost számláló ország, amely a maga szabadságáért harcban állott az akkor leghatalmasabb világbirodalommal, a spanyollal, a harci zaj közepette is milyen gondoskodásban részesítette a kultúrát, s hogyan sietett a kultúra ápolására újabb és újabb intézményeket létesíteni. A leydeni egyetemnek néhány év előtt ünnepelte negyedfélszázados fennállását, a leydeni egyetem alapítását (1575) alig egy évtizeddel követte Friesland egyetemének, a franeckeri egyetemnek felállítása (1586), ezt mintegy negyedszázaddal utóbb a groningeni egyetem felállítása (1614), majd az amsterdami lyceum alapítása (1632), s végül az utrechti egyetem felállítása (1636). Ezek mellett az egyetemek mellett a kisebb főiskoláknak — köztük az egyetemi jellegű harderwij kinek — egész sora keletkezett, úgy hogy kb. 12 olyan főiskolája volt a XVII. század folyamán Hollandiának, melyben a gimnáziumi tanulmányokon kívül magasabb fokú tanulmányokban is részesülhettek a hallgatók. Csodálatos varázsuk volt a holland egyetemeknek Európa és főleg északi- és keleteurópai ifjúságára. A leydeni egyetemnek ezelőtt egy félszázaddal megjelent albumában látjuk, hogy milyen nagy számban özönlöttek erre az egyetemre Oroszországnak tanulnivágyó ifjai épúgy, mint a lengyel, svéd, német és magyar ifjak. Egy-egy hírneves professzor hallgatása olyan vonzóerővel birt, hogy leküzdötték mindazokat a nehézségeket, amelyeket az Északi tenger partján fekvő ország egyetemeinek felkeresése Európa keletéről, s az akkori utazás kényelmetlenségei mellett okozott. Egy magyar ifjú utazása a XVIII. században önök ma könnyen, mintegy másfél nap alatt megtették az utat Hollandiától idáig, s talán nem érdektelen, ha ezzel a könnyű utazással szemben rámutatok arra, hogy egy magyar ifjú naplójának tanúsága szerint — aki 1714-ben és 15-ben Utrechtben és Franeckerben tanult — hány napig tartott az utazás és milyen sajátságos nehézségekkel volt az egybekötve. Ennek a magyar ifjúnak a naplóját néhány évvel ezelőtt közölni volt alkalmam egy holland történelmi folyóirat hasábjain, s engedjék meg, hogy ebből a közleményből idézzem az útleírásnak azt a részét, melyet önök is ismernek most már: a Bécstől Hollandiáig terjedő útleírást. Megjegyzem, hogy a napló első lapjai hiányoznak, s így hiányzik az útleírásnak az a része, amelyben ez az ifjú feljegyezte Debrecenből Bécsig való útjának részleteit, de naplójából látjuk, hogy ez az út körülbelül két hétig tartott. Bécsbe 1714 június 15-én érkezett, s néhány nap múlva elhagyta a császári fővárost s elsőben kocsin