Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - Az asszimilációs elmélet bukása

Magyar Külpolitika fi. szám brit birodalom külügyminisztere, akinek ko­nok csökönyössége nekünk, magyaroknak már annyi kárt okozott, Benes cseh külügy­miniszter, a magyar integritás sírásója és Hymans belga delegátus. A nemzetek szövetségének1 tanácsa azóta is hü maradt a mellofrancoi felfogáshoz. De mintha derengene. A tanács ezévi márciusi ülésszakában Dan­durand kanadai és Stresemann német dele­gátus szószólói lették annak, hogy a tanács ezután komolyan foglalkozzék a kisebbségi kérdésekkel és hatályosan vegye kezébe a kisebbségi jogoknak reája bízott védelmét. A kifejlett eszmecserében, amelynek során a finn delegátus is a kisebbségek hatályosabb védelmét sürgette, Chamberlain ás felszólalt. Felszólalását Stresemannak azok a megjegy­zései provokálták, amelyeket a német állam­férfi az 1925. évi, imént idézett Mello Franco-féle kijelentésekre vonatkozólag tett. Stresemann idevágólag következőket mon­dotta: „Nem hagyhatom szó nélkül a tanács régebbi előadójának (Mello Franconak) 1925-ben tett kijelentését, amely igen nagy feltűnést keltett, valamint azt a vitát sem, amely ezt a kijelentést követte. Ebben a ki­jelentésben és az azt követő vitában a kisebb­ségi védelmet és a nemzetek szövetségének garanciáját megállapító határozmányok cél­ját illetőleg olyan nézetek nyilvánultak meg, amelyek értelme szerint ezek a határozmá­nyok csupán átmeneti jellegűek lennének s tulajdonképeni rendeltetésük az lenne, hogy végeredményben eltüntessék a kisebbségeket, mint ilyeneket, azaz felszívassék a többság által. Ha ezek a kijelentések tényleg az asz­szimilációs elmélet valamely fajtáját jelen­tenék, aminthogy erre vallanak a tanács ké­sőbbi üléseiből merített bizonyos megfigye­lések, indíttatva érezném magamat, hogy ez ellen ei'ősen opponáljak. Egy ilyen elmélet ellenkezik azzal az elvvel, mely szerint a kisebbségek védelme állandó védelmet jeleni és nemcsak átmeneti állapot oly célzattal, hogy az időleges nehézségek elsimíthatok le­gyenek. Egészen világos kifejezést nyert ez akkor, amidőn az új kisebbségi rendszer megállapíttatott". Stresemann észrevételeire a szűkszavú Chamberlain, ime a következőkben reflek­tált: „Visszatérve Mello Franconak 1925-ben tett nyilatkozatára és a magam nyilatkoza­tára is, amelyet azon alkalommal tettem, megjegyzem, hogy sem Mello Franco nem be­szélt, sem én nem beszéltem a kisebbségek beolvasztásáról. Hozzáteszem, hogy noha a kisebbségi szerződések állandó jellegűek, azt lehet remélni, hogy a kisebbségeknek nem lesz állandóan szükségük arra, hogy a ta­nács védelméhez folyamodjanak". Ezek a ki­jelentések elég pythikusak ugyan, mindazon­által az asszimilációs elmélet teljes cáfolatát tartalmazzák. Vagyis Chamberlain, aki 1925-ben támogatta Mello Franco asszimilá­ciós elméletét, mcst négy év multán deza­vuálja azt. Jó ezt leszögezni. Akárminő célzat vezette Chamberlaint eb­ben a kijelentésében, akár annak belátása, hogy a kisebbségi kérdés nagligálását már tovább nem nézi el a világ közvéleménye, akár a közelgő angol választásokra való te­kintet, egy bizonyos: az, hogy az a rosszhi­szemű asszimilációs elmélet, melynek Mello Franco volt a hivatalos szószólója, végleg megbukott. Egészen természetes, hogy a kisantant minden erejét meg fogja feszíteni avégből, hogy a kisebbségi kérdés méltányos kezelését továbbra is megakadályozza s e tekintetben kisebb-nagyobb sikereket érhet is el, a kímé­letlen beolvasztásnak azt a gonosz elméletét azonban, amely oly kedves volt neki, többet nem lesz képes trónraültetni. Ha nem töltenek is el bennünket vérmes remények a kisebbségi kérdés jobb mederbe jutását illetőleg, mégis ezt a chamberlaini színváltozást mindenesetre kedvező jel gya­nánt könyvelhetjük el s ha nem merném is azt fordulópont jelentőségével felruházni, mindenesetre bátorítónak tekintem abban a tekintetben, hogy fokozott energiával kell latba vetni minden készségünket és képessé­günket avégből, hogy elnyomott testvéreink sorsát elviselhetőbbé tegyük. S még hogyha semmiképpen sem sikerülne is az utódálla­mokat a kisebbségek jogait megállapító szer­ződések tiszteletben tartására rászoríta­nunk, ez sem fog bennünket kétségbeejteni, mert a végleges sikertelenség a kisebbségi ügy terén egyszersmind a leghatalmasabb argumentum a mai állapotok tarthatatlan­sága mellett s a legkézzelfoghatóbb adat a revízió elkerülhetetlenségének bizonyítására. * S| ^FenváU 64 év óta^ MAUTHNEQ Ö'DÖN A Femáll M év óta |# <T> » Központ: VII., ROTTENBILLER-UTCA 53. + Fióküzlet: IV., KOSSUTH LAJOS-UTCA •/ Z ^ Kertészeti telepek: I., BUDAKES7A-ÚT 75. SZ. és CSEPEL - N KasxálóK és legelők lé/esí/ésére. Ceg/oM> gydrfmanyS méflfegéfl é^rít%J"SSsR. " Dicsen kiállított képes Kúrjegyzék ingyen és bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents