Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 8. szám - Az asszimilációs elmélet bukása
Magyar Külpolitika fi. szám brit birodalom külügyminisztere, akinek konok csökönyössége nekünk, magyaroknak már annyi kárt okozott, Benes cseh külügyminiszter, a magyar integritás sírásója és Hymans belga delegátus. A nemzetek szövetségének1 tanácsa azóta is hü maradt a mellofrancoi felfogáshoz. De mintha derengene. A tanács ezévi márciusi ülésszakában Dandurand kanadai és Stresemann német delegátus szószólói lették annak, hogy a tanács ezután komolyan foglalkozzék a kisebbségi kérdésekkel és hatályosan vegye kezébe a kisebbségi jogoknak reája bízott védelmét. A kifejlett eszmecserében, amelynek során a finn delegátus is a kisebbségek hatályosabb védelmét sürgette, Chamberlain ás felszólalt. Felszólalását Stresemannak azok a megjegyzései provokálták, amelyeket a német államférfi az 1925. évi, imént idézett Mello Franco-féle kijelentésekre vonatkozólag tett. Stresemann idevágólag következőket mondotta: „Nem hagyhatom szó nélkül a tanács régebbi előadójának (Mello Franconak) 1925-ben tett kijelentését, amely igen nagy feltűnést keltett, valamint azt a vitát sem, amely ezt a kijelentést követte. Ebben a kijelentésben és az azt követő vitában a kisebbségi védelmet és a nemzetek szövetségének garanciáját megállapító határozmányok célját illetőleg olyan nézetek nyilvánultak meg, amelyek értelme szerint ezek a határozmányok csupán átmeneti jellegűek lennének s tulajdonképeni rendeltetésük az lenne, hogy végeredményben eltüntessék a kisebbségeket, mint ilyeneket, azaz felszívassék a többság által. Ha ezek a kijelentések tényleg az aszszimilációs elmélet valamely fajtáját jelentenék, aminthogy erre vallanak a tanács későbbi üléseiből merített bizonyos megfigyelések, indíttatva érezném magamat, hogy ez ellen ei'ősen opponáljak. Egy ilyen elmélet ellenkezik azzal az elvvel, mely szerint a kisebbségek védelme állandó védelmet jeleni és nemcsak átmeneti állapot oly célzattal, hogy az időleges nehézségek elsimíthatok legyenek. Egészen világos kifejezést nyert ez akkor, amidőn az új kisebbségi rendszer megállapíttatott". Stresemann észrevételeire a szűkszavú Chamberlain, ime a következőkben reflektált: „Visszatérve Mello Franconak 1925-ben tett nyilatkozatára és a magam nyilatkozatára is, amelyet azon alkalommal tettem, megjegyzem, hogy sem Mello Franco nem beszélt, sem én nem beszéltem a kisebbségek beolvasztásáról. Hozzáteszem, hogy noha a kisebbségi szerződések állandó jellegűek, azt lehet remélni, hogy a kisebbségeknek nem lesz állandóan szükségük arra, hogy a tanács védelméhez folyamodjanak". Ezek a kijelentések elég pythikusak ugyan, mindazonáltal az asszimilációs elmélet teljes cáfolatát tartalmazzák. Vagyis Chamberlain, aki 1925-ben támogatta Mello Franco asszimilációs elméletét, mcst négy év multán dezavuálja azt. Jó ezt leszögezni. Akárminő célzat vezette Chamberlaint ebben a kijelentésében, akár annak belátása, hogy a kisebbségi kérdés nagligálását már tovább nem nézi el a világ közvéleménye, akár a közelgő angol választásokra való tekintet, egy bizonyos: az, hogy az a rosszhiszemű asszimilációs elmélet, melynek Mello Franco volt a hivatalos szószólója, végleg megbukott. Egészen természetes, hogy a kisantant minden erejét meg fogja feszíteni avégből, hogy a kisebbségi kérdés méltányos kezelését továbbra is megakadályozza s e tekintetben kisebb-nagyobb sikereket érhet is el, a kíméletlen beolvasztásnak azt a gonosz elméletét azonban, amely oly kedves volt neki, többet nem lesz képes trónraültetni. Ha nem töltenek is el bennünket vérmes remények a kisebbségi kérdés jobb mederbe jutását illetőleg, mégis ezt a chamberlaini színváltozást mindenesetre kedvező jel gyanánt könyvelhetjük el s ha nem merném is azt fordulópont jelentőségével felruházni, mindenesetre bátorítónak tekintem abban a tekintetben, hogy fokozott energiával kell latba vetni minden készségünket és képességünket avégből, hogy elnyomott testvéreink sorsát elviselhetőbbé tegyük. S még hogyha semmiképpen sem sikerülne is az utódállamokat a kisebbségek jogait megállapító szerződések tiszteletben tartására rászorítanunk, ez sem fog bennünket kétségbeejteni, mert a végleges sikertelenség a kisebbségi ügy terén egyszersmind a leghatalmasabb argumentum a mai állapotok tarthatatlansága mellett s a legkézzelfoghatóbb adat a revízió elkerülhetetlenségének bizonyítására. * S| ^FenváU 64 év óta^ MAUTHNEQ Ö'DÖN A Femáll M év óta |# <T> » Központ: VII., ROTTENBILLER-UTCA 53. + Fióküzlet: IV., KOSSUTH LAJOS-UTCA •/ Z ^ Kertészeti telepek: I., BUDAKES7A-ÚT 75. SZ. és CSEPEL - N KasxálóK és legelők lé/esí/ésére. Ceg/oM> gydrfmanyS méflfegéfl é^rít%J"SSsR. " Dicsen kiállított képes Kúrjegyzék ingyen és bérmentve.