Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Diplomaták házassága külföldi nőkkel

Magyar Külpolitika 12 7. szám lapokat, továbbá Chikagóban megjelenő Hrvatska című szerb lapot, a müncheni Jugendet s a bécsi Donau Korrespondenz című lapot azért, mert sértő módon nyilatkoztak Sándor király személyéről. (Hirlap márc. 8., 12.) A belgrádi munkaközvetítő központi bizottsága most állította össze statisztikáját a munkanélküliség 1928. évi állásáról. Eszerint 1928. évben 125.730 férfi és 13.652 nő keresett munkát. Sikeres munkaközvetítés volt 22.110 férfi és 3.591 nő esetében. A jelentkező munkanélküli munkások és a felkínált munkaalkalmak között a viszony 27% volt, illetőleg a sikeres munkaközvetítések száma között 18.40%. Az egész országban rendes segély címén 1.482,408.75 dinár, rendkívüli segély címén 157,105.54 dinár, utisegély címén 205,997.55 dinár került kifizetésre. Emellett a munkásoknak munkahelyükre vagy illetőségi helyükre való elutazás céljából 74.570 félárú jegyet adtak ki 5.051,693.59 dinár értékben. * Szabadkán a városi adóhivatal képtelen volt az adókönyvek lezárását elvégezni, hanem azt egy magántársulatnak adta ki. Az óriási adókáoszra jellemző, hogy ez a privát társulat még csak most zárta le az 1923. évi adófőkönyvet. A kisebbségi kérdés ügyében Jugoszlávia Lengyelországgal és Görögországgal együttesen szándékozik véleményét a Népszövetség elé beterjeszteni. Most ez üggyel kapcsolatban rendkívül érdekes nyilatkozatot közöl a Vreme Jovanovics Jovan v. külügyminisztertől, aki szerint a kisebbségi kérdést Jugoszláviában a következőképen lehetne megoldani: 1. kisebbségek lojális állampolgárai legyenek az országnak, ne legyenek idegen politika vak eszközei. 2. A kisebbségeket egyenjogú polgáraivá kell tenni az országnak egyforma jogokkal és felelősséggel. 3. Módot és alkalmat kell keresni rá, hogy előzően tudományosan is megvitassák a kisebbségi kérdést. Jovanovics nyilatkozata szerint tehát egy dolog kétségtelen: tudniillik, hogy Jugoszláviában a sok nagyképű kormánynyilatkozat, a Vidovdáni alkotmány idevágó pontja ellenére az állampolgári jogegyenlőség csak fikció, mert maga Jovanovics szegezi le a nyilatkozatában, hogy a kisebbségek ma még csak másodrendű állampolgárai az országnak. DIPLOMATÁK HÁZASSÁGA KÜLFÖLDI NŐKKEL*) írta: Dr. WILKE A. M ikor rövid idővel ezelőtt lángoknak ad" ták át Maria von Bülow hercegné földi maradványait, visszaemlékeztek német körökben arra, hogy a szicíliai di Camporeale hercegek családjából származó felesége a negyedik birodalmi kancellárnak, egyike volt azon külföldi nőknek, kikkel német diplomaták házasságot kötöttek. Ez az egy példa elég annak a sokszor emlegetett állításnak megcáfolására, mely szerint Bismarck egy oly, bukása után is érvényben maradt törvényt hozott, mely megtiltja német diplomatáknak külföldi nőkkel való házasságát. Nem egyéb ez, mint egy fable convenue, egy általánosan ténynek elismert mese. Valójában Bismarck megkívánta a diplomáciai kar tagjaitól — mint ahogy ez a tiszteknél is kötelező — hogy hivatalosan közöljék s fenntartotta magának esetleges konzekvenciák levonásának jogát, aminél azonban nem kel1 mindjárt büntetésből való elhelyezésre, sőt elbocsájtásra gondolni. Nem, egy olyan férfi, mint Bismarck, aki a politikát a realitások művészetének tekintette, nem engedte, hogy merev szabályok uralkodjanak tettei s rendeletei fölött. ' Egy a kálómmal ugyan tényleg fölhasználta egyik *) Megjelent német nyelven a I >i|>lomaten-Zeitung 21. számában. diplomatájának messze keleten kötött házasságát arra, hogy az illetőtől megszabaduljon, de csukott szemmel kellett volna járnia a világban, ha nem ismerte volna föl azt a természetes jelenséget, hogy a fiatal, hivatásuknál fogva külföldön élő diplomaták, külföldön is veszítik el szívüket vagy ott keresnek élettársat, mikor a biblia szavainak jelentőségét átérzik : „Nem jó az embernek egyedül lenni". De vessünk egy pillantást a diplomáciai személyi krónikákba s számos oly példára fogunk bukkanni, mely bizonyítja, hogy diplomaták kötöttek házasságot külföldi nőkkel. Ott látjuk Max Hatzfeldt gróf, párisi porosz követ nevét, kinél Bismarck, mialatt Franciaország fővárosában tartózkodott, egyik küldetése alkalmával, mint vendég lakott. Felesége Paulina Castellane francia tábornagy leánya volt. A bismarcki s a Bismarck utáni korszakban számos példát találunk. Ottó von Bülow, ki mint a külügyminisztérium képviselője elkísérte I. Vilmos császárt utazásai alkalmával, orosz nőt, szül. Doliva-Dobrowolski lányt vett el feleségül, von Radowitz, konstantinápolyi követ az orosz Ozerow kisasszonnyal, Philipp zu Eulenberg herceg bécsi nagykövet a svéd Sandels grófnővel, Hugó Radolinski herceg, weimari porosz követ, szentpétervári