Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 7. szám - A nünbergi Dürer-család magyar kapcsolatai
1929 13 Április 1 és párisi német nagykövet az angol Lucy Wakefield-del, Heinrich von Tschirschky und Bögendorff bécsi követ a magyar Stummer Mária bárónővel, a római követ Haus von Flotow az orosz Marié Schochowsky hercegnővel, a belgrádi követ Július von Griesinger báró a magyar Offermann bárónővel, az athéni követ Ludvig von Plessen-Cronstern gróf a magyar Hoyos Leopoldma grófnővel kötött házasságot stb., stb. A mai német diplomáciai karból legyen elég Johannes Bernstorff grófot megemlítenünk, Németországnak Genfbe a Népszövetséghez küldött követét, volt német washingtoni nagykövetet, kinek a newyorki Jane Luckemeyer a felesége. A régi Osztrák-Magyar Monarchia diplomatái közül is sokan kötöttek külföldiekkel házasságot. A mult század első felében a párisi követ Apponyi Antal gróf az olasz Nagaroía Therese grófnőt, fia Apponyi Rudolf gróf az orosz Benksndorff grófnőt vette el feleségül. A közös külügyminiszter Goluchowski Agenor gróf Murát Anna francia hercegnőt vezette oltárhoz. Revertera Frigyes gróf követ Szt. Pétervárról az orosz Buturlin Erzsébetet, Szécsényi Dénes gróf kopenhágai követ, egy emberöltővel később a belga Caraman-Chimay Emilia grófnőt hozta mint feleséget haza magával. És Franciaországban? Talleyrand, akit mielőtt Bismarck jött, mint a modern diplomácia megalapítóját ünnepelték, kénytelen volt mint Napóleon külügyminisztere feleségül venni a szép angol Miss Grant-ot, akit előzőleg megszöktetett. Ezt sosem tudta zsarnok parancsolójának megbocsájtani az egykori „Abbé de Périgord", aki tizenegy kormányt szolgált egyforma lelkiismeretlenséggel. III. Napóleon két törvénytelen vérrokona közül, a féltestvére August Morny herceg, aki mint rendkívüli követ jelen volt II. Sándor cár megkoronázásánál, nemcsak óriási értékű műtárgyakat csempészett diplomáciai csomagjában Franciaországba, hanem egy épen olyan szép, mint gazdag feleséget is vitt magával, Trubetzkoi Sophia hercegnőt. Unokafivére Walewski gróf I. Napóleon és Colonna-Walenska Mária lengyel grófnő törvénytelen fia, aki később külügyminiszter és londoni követ lett, egy firenzei nőt, a Ricci családból, vett el feleségül. Emlékezzünk meg még a berlini követség tengerész-attachéjáról, Guillaume Báron Mandat de Grancey^ról, aki a magyar Erdődy Karolina grófnő férje lett. És Anglia? Angol férfiak és külföldi nők közötti házasságok még diplomatáknál is ritkábbak, mint bárhol másutt. Csekély kivétel erősíti meg ezt a szabályt, mint pl. a berni követ Honourable Theopilus Russelle házassága a világháború alatt, a szász Luise von Rex grófnővel. Tekintettel világrészünk diplomáciai karában tapasztalható erős vérkeveredésre, a képzelőtehetséggel megáldott negfigyelő hajlandó lasz ebben a népek egyetértéséhez vezető út egyik etapját látni. A NÜRNBERGI DURER-CSALAD MAGYAR KAPCSOLATAI írta: Dr. SCHERER FERENC A magyar kultúrhistória egy hatalmas fejezettel volna szegényebb, ha az ifjabbik Dürer Albrecht atyja feljegyzései alapján Familieiichronikjéiban meg nem írja származásának történetét. Ebből megtudjuk, hogy a művész nemzetsége a Gyula város közvetlen szomszédságában lévő Ajtós faluban állattenyésztésből élt. Nagyatyja azonban már gyermekkorában Gyulára került, ahol egy ötvösnél kitanulta ezt a nemes mesterséget, majd megnősült, gyulai polgár lett és gyermekei mind itt születtek. A legidősebb volt Albert, aki szintén aranyműves lett s miután apjánál kitanult, vándorútra indult, bejárta Németalföldet és Németországot s végül 1455-ben Nürnbergben megtelepedett. 1467-ben a közel 40 éves férfiú feleségül véve mesterének 15 éves Borbála leányát, apja lett a nagy művésznek. Albert testvérei Magyarországon maradtak, László szíjgyártó volt Gyulán, János pedig plébános Váradon. László fia azonban nem Gyulán, hanem Nürnbergben nagybátyjánál tanulta ki az ötvösmesterséget, majd későbben Kölnben telepedett le, ahol Magyar Miklósnak nevezték.1) Az ősi származáshely emléke élénken tovább élt a kivándorolt családban, s újabb tápot kapott Ajtósi Miklóssal, aki az öreg Albert házában együtt nevelkedett unokafivérével s élő kapcsolat volt az ősi magyar otthon s az idegenbe szakadt nürnbergi Ajtósi, illetve most már Dürer család között. A művész atyját a nürnbergi emlékek 1470-ben említik először a Dürer (Thürer) családnévvel. Azelőtt és azután rendszerint csak mint Holper Jeromos vejéről tesznek róla említést. Ajtósi László fiát, Miklóst, aki 1493-ban nürnbergi pc'gár és háztulajdonos lett, Niklas Thőrer néven említik. Viszont Kölnben Magyar Miklósnak (Niklas Unger) nevezték. Ez az ingadozó családnévhasználat arra mutat, hogy Dürer Albert atyjának és Németországba sza') Albrecht Dürer: Tagebücher und Rriofc. München, bei Georg Müller, 1927. 9—10. lap.
