Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Az angol- francia tengeri egyezmény

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP X. évfolyam 1. szám 1929 január 1 TARTALOM Blaskovits Miklós: Az angol-francia tengeri egyezmény / Herczeg Ferenc a revízióról 2 Az új román parlamentben 4 Tolédano A.: Az Európai Együttműködés ... 7 A zágrábi glavnyacsa titkai 8 Görög vendégeink a magyar revíziós mozgalom jelentőségéről 9 Megyery Ella: Diplomáciai körökben . ... 11 Neen, neen, nooit! 12 Rovatok J3 Kun Pál: Az újesztendő problémái 18 AZ ANGOL-FRANCIA TENGERI EGYEZMÉNY Irta: BLASKOVITS MIKLÓS A múlt évnek talán legnagyobb diplomáciai eredménye — ha a Kellog-paktumtól eltekintünk — az angol-francia tengeri egyezmény. A Kellog-paktum — mely a háborút a nemzeti politika eszközeinek sorából ki akarja küszöbölni — inkább morális és elvi jelentőségénél fogva esik súlyosan a latba. És amíg Amerika a béke örökkévalóságát — természetesen egy érvényben levő határozat alapján! — hozza a beteg, adósságai alatt görnyedő Európának, fennen hirdetve a nemzetek testvérülését és megértését, addig az angol-francia tengeri egyezmény felkavarja Európa politikai tengerének hullámait és még csak fokozza a bizonytalanságot és kölcsönös gyanút. A Nemzetek Szövetsége statútumának 18. §-a szerint minden szerződést letétbe kell helyezni a titkárságnál és bevezetni a szerződések könyvébe. Csak ezen eljárás után ratifikálják a szerződést, csak így nyer teljes erőt és érvényt. Ezen rendszabály kétségtelenül azon célt szolgálja, hogy a titkos megegyezéseknek, szövetségeknek elejét vegye. A titkos diplomácia volt oka a világháborúnak — ezt tartja ma is a közvélemény. A titkos diplomácia, melynek Izvolszky, Poincaré voltak a nagymesterei. És ma, amikor a Nemzetek Szövetsége azon dolgozik lázasan, hogy a „titkos diplomáciát" a világból kiküszöbölje, azt látjuk, hogy két legerősebb tagja: Anglia és Franciaország megkötik a flotta-egyeziményt. Ennek az egyezménynek azért is van olyan nagy jelentősége, mert a háborúelőtti szisztémához való visszatérést jelenti. A hatalmi egyensúlyt akarja helyreállítani, akkor, amikor a Nemzetek Szövetsége arra törekszik, hogy a balance des pouvoirs helyett a nemzetek összérdeke érvényesüljön. Az Egyesült Államokat érinti legközelebbről — természetesen — ez az egyezmény, de kihatása — közvetve — kiterjed egész Európára. Két angol újság van előttem: a „Foreign Affairs" novemberi száma és a „Review of Reviews". Lássuk, hogyan interpretálja az angol liberális- és munkáspárt a flottaegyezményt. A genfi tengerészeti konferencia meghiúsulása óta, Anglia és Franciaország közeledni törekedett egymáshoz, hogy a tengerészeti hadi kérdéseket megoldja. Angliának hajóhada ma már nem nagyobb, mint a két legerősebb tengeri hatalomé együttvéve. A washingtoni megállapodás értelmében Anglia elfogadta az 5:5:3 arányt, amely az Egyesült Államoknak paritást biztosít, és Japánnak kb. 65% részesedést a tengerek hegemóniájában. Az angol álláspont, hogy Angliának nagyobb flottára (hadi) van szüksége, mint az Egyesült Államoknak, teljesen indokolható. Mert a Brit-birodalom a föld minden részén, minden kontinensén bir gyarmatokat, érdekszférákat. Természetesen nagyobbszámú hajóra van szüksége, melyek lehetővé teszik az agilisabb és gyorsabb védelmet, mint Amerikának, melynek tengerentúli birtokai aránylag igen kicsinyek. A „Foreign Affairs" helyteleníti a flottaegyezményt. Hát miből is áll ez és mik a lényeges pontjai. A „csupán technikai részek" egyszerűen megállapítják, hogy Anglia szabad kezet ad Franciaországnak tengeralattjárók építésére, hogy az egyensúly a tengeren biztosítassék. Továbbá szabad kezet ad Franciaországnak a tengeri rezervák kiképezésére. Mit jelenthet ez ? Magyarul azt, hogy Anglia szövetséget köt Franciaországgal, azon célból, hogy tengeri hegemóniáját továbbra is fenntarthassa. A nyertes fél ebben Franciaország. Egyrészt szabad kezet nyer a Kontinensen, és Anglia támogatását biztosítja magának a német jóvátétel kérdésében éppenúgy, mint balkáni politikájában is. ÉS — kérdi — a „Foreign Affairs" mit nyer Anglia? Semmit, sőt sokat veszít. Tel\