Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Herczeg Ferenc a revizióról

Magyar Külpolitika 2 /. szám jesen elidegeníti az Egyesült Államokat, melyek kihívásnak veszik az egyezményt, elhidegül Olaszország tőle, mert félt Franciaország tengeri túlsúlyától a Földköziben. És — írja a „Foreign Affairs" — milyen biztosíték van arra, hogy a francia tengeralattjárók nem fognak majd Anglia ellen fordulni ? Ha nincs biztosíték erre, úgy a kormány bűnössége égbekiáltó, de ha van biztosíték, akkor meg a Nemzetek Szövetségének kikerülésével a régi szövetségek politikájához tér vissza, amely háborúra kell, hogy vezessen előbb-utóbb. Hasonlóan ír W. H. Steed is a „Review of Reviews"-ban, hangsúlyozva, hogy az egyezmény korai publikálása nemcsak hogy teljesen elidegenítette az Egyesült Államokat, „hanem az angol diplomácia hírnevének is sokat ártott, megbízhatatlannak tüntetvén fel azt. Minket sokban érint ezen egyezmény. Hisz azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország közös politikát fognak folytatni. A teljes szabadkéz, melyet Franciaország a kontinensen nyer, csak erősebbé fogja tenni a román, cseh, délszláv propagandát ellenünk. A hivatalos Anglia közönye a magyar kérdéssel szemben feltétlenül a teljesen csakis francia orientációnak tudható be. Franciaország katonai hegemóniája a kontinensen az utódállamok újból megerősödését jelenti, a magyar revízió problémáját és a trianoni igazságtalanságot újból háttérbe szorítja. A jövő májusi választások fogják eldönteni, hogy Anglia milyen politikát fog követni. Ha a konzervatívok kisebbségben maradnak, akkor az irány megváltozik és Anglia feltótlenül visszatér a Nemzetek Szövetségének megfelelő politikához: a szövetségek nélküli, államok közötti, együttműködéshez. W. H. Steed szerint a flotta-egyezmény „klasszikus példája annak, hogy miképpen nem szabad egy diplomáciai ügyet lebonyolítani." HERCZEG FERENC A REVÍZIÓRÓL „Nincs ma a földkerekségen ideál, amelynek megvalósítását olyan hittel, fanatizmussal és áldozatkészséggel várnák, mint a négy országban szétdarabolt magyarság várja a testvéreivel való egyesülést!" /\ z olasz közvéleményt egyre jobban érdeklik a magyar problémák és napilapok, folyóiratok, politikai hetilapok hasábjain mindgyakrabban találkozunk olyan cikkekkel, amelyek a legbehatóbban foglalkoznak Magyarországgal és a revizió kérdésével. Franco Ciarlantini fasiszta képviselő előkelő politikai folyóirata, a Rómában megjelenő „Augustea" legújabban példáúi Budapestre küldte állandó munkatársát és interjút csináltatott Herczeg Ferenccel a revizió, a trianoni béke és Lord Rothermere nagy kampányáról. A nagyérdekességű cikk bevezetésében ismerteti Herczeg Ferenc irodalmi, társadalmi és politikai szerepét és közli Mussolini szavait, aki munkatársának kijelentette, hogy „Herczeg Ferencet olvassuk és szeretjük", majd Herczeg Ferenc irodalmi terveire terelve a szót, a következőképp folytatta: — Irodalom? Engem most egyáltalán nem érdekel az irodalom — felelte Herczeg Ferenc — és nem érdekelnek az irodalmi kérdések sem. Ezek ma gyerekjátékok. Most sokkal nagyobb dolgokról van szó: egy nép jövő életéről! És ekkor Herczeg a Lord Rothermereakcióról beszélt, amely ma egész KözépEurópát foglalkoztatja. És az a szomorúság, az a szinte csüggedt fájdalom, amely első szavaiból felcsendült, egy-kettőre eloszlott, amint belémelegedett ebbe a témába, amely, látszik, minden gondolatát lefoglalja. És minden szó, amit mondott, fontos és megszívlelendő, mert a legnagyobb magyar író szaván keresztül a baráti Magyarország lelke szólal meg, amellyel Olaszország baráti szerződést kötött, és amely most tekintetét Itália felé fordítja. — Milyen hangulatot keltett a Rothermere-akció Magyarországon ? — volt a kérdés. A felelet pedig: — Mondok két jellemző adatot. Lord Rothermere egy évvel ezelőtt cikket írt a ,,Daily Mail"-be, amelyben a trianoni szerződés revízióját követelte. Többen abban állapodtunk meg, hogy köszönő iratot küldünk a nemes lordnak, százezer magyar aláírásával. A kitett íveken azonban a legrövidebb idő alatt másfélmillió aláírás gyűlt össze és ha tovább folytattuk volna az aláírások gyűjtését, meggyőződésem szerint minden írni tudó magyar ember aláírta volna. Aztán alakítottunk egy revíziós ligát, amelynek célja, hogy Európában állandóan napirenden tartsa a magyar kérdést. A ligába eddig több százezer tag jelentkezett, megjegyzem azonban, ide elvből nem veszünk fel sem államhivatalnokokat, sem katonákat, sem senkit, aki valami függő viszonyban van a kormánnyal. A Liga élén nem politikusok és publicisták, hanem a közgazdasági élet vezetői állanak, tehát gyárosok, kereskedők, bankárok, földhirtokosok. A tagjainak nagy tömege pedig a szellemi és fizikai munkásokból kerülnek ki. A Liga célja nem politikai érvényesülés, hanem a nemzeti egzisztencia kivívása.