Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Magyarország első angol vendégei

Magyar Külpolitika 7. szám melyet magával hozott, de nem tudni honnan, ez a kereszt, sajnos nincs meg. A böjtök túlszigorú megtartásában, az alamizsnaosztásban, keresztényi alázatban valószínű, hogy anyja révén Szent István udvarának szelleme nyilvánult meg benne. Minden krónikás említi, milyen jó anya volt, 10 pontban admoniciót is hagyott hátra gyermekei számára, mellyel hasonlóan Szent István intelmeihez, a keresztény fejedelem mintaképét akarja gyermekeiből nevelni. Ágotáról, édesanyjáról, a legbőségesebb anyagot a 17-ik századbeli Duayi krónika nyújtja. Ez „La vie d'une sainte reine'' címen Margit királyné életét mondja el, de szentel egy fejezetet anyjának is. Kedvesen jegyzi meg róla a krónikás, ha sok olyan anya volna, kevesebb. ,,de petité coquette" vo1_na a világon. Ez a forrás is „L'empereur ííenry des Romains-t" mondja Margit apjának. Elmondja továbbá, hogy Ágota minden testi és lelki jótulaj donságokkal megáldott, igen szép arcú és magastermetü nő volt — „mais les avantages de sa vie et la sainteté de son esprit" — voltak azok a tulajdonságok, melyek különösképen kedvessé tették férje előtt. Ágota, kisebbik leányával Christinával, a Romseyi kolostorba vonult vissza, hol igen magas kort ért el és ott halt meg. Jámborsága mellett bölcs is volt, mert ő birta rá vonakodó leányát Margitot, hogy ne kolostorba vonuljon, hová vágyott, de fogadja el Malcolm király kezét, ossza meg vele a trónt, hiszen mint királynő többet tehet a kereszténységért, mintha apáca lesz. Edgár, a trónkövetelő, minden lealázó keservét végigélte. Hódító Vilmos trónfoglaiása után egy ideig Skóciában élt, innen Normandiába, sőt Flandriába is került, sógorának hadviselésében segített. I. Fülöp francia király Montreuil várát ígérte és adta neki, ha hozzá jön. Malcolm és Margaret fényesen felszerelik kísérettel, drága prémekkel, ezüsttel, arannyal és Edgár elindul, de a sorsüldözött harceg hajótörést szenvedett és rettenetes viszontagságok közt visszatért lerongyolva, szegényen Skóciába. Most már Hódító Vilmossal igyekezett kibékülni, ez sikerül is, sőt földjei is voltak, melyeket a Domesday Book is említ. Állítólag Lothiant ő adta Margitnak ajándékba. Házasságáról csak Hailes tesz említést. Utolsó éveiről csak annyit tudunk, (Malmesbury alapján) hogy igen öreg korban halt meg falusi birtokán. Körülbelül ez a rövid története ennek a sokat hányatott királyi családnak, kik az első angolok voltak ebben az országban, mely oly távol áll Angliától földrajzilag, de loyális gondolkozására, lovagias magatartására és a hagyományok tiszteletére nézve mégis annyi rokonvonást tüntet fel a nagy angol nemzettel. A WLACHOK NYELVE NUMIZMATIKAI MEGVILÁGÍTÁSBAN írta: HAEFFLER ISTVÁN (ládát Traján (101—107) levervén, római gyarmattá avatta, Philippus Páter (244—249) felkelésüket újra elfojtotta, míg Aurelianus (270—275) a folyton forrongó dákokat, talán kárörvendésből, az előretörő gótoknak engedte át. A wlachok ezidőben sem névleg, sem történelmileg sehol nincsenek, a dákokhoz semmi közük, történelmileg nem számítanak. Később a középkorban Magyarország és a Bizánci birodalom között elterülő nagyobb földrajzi területrészt szláv eredetű népek lakták, akik a bizánci birodalom hanyatlásával ez utóbbitól magukat nemcsak függetlenítették, hanem a pénzverés jogát is magukhoz ragadták. A kezdők e téren a bolgárok voltak; I. A.sentól (1186—96) egészen Sisman Jánosig (1371—95) szláv köriratu pénzek jelennek meg, II. Mihály Asan pénzei latin köriratuak, ezután ismét szláv köriratu pénzeket veretnek. Szerbia pénzei a középkorban L Wladislavtól (1234—41) egészen Gyorgyevics Istvánig (1476) terjednek. I. Uros István a kor szelleméhez mérten latin, Dragutinus István latinszláv felirattal veretik pénzeiket. Utódaik is változtatják pénzüknek köriratait, hol szláv, hol latin nyelven. Feltűnő Dusán István fiának, Uros Istvánnak aranypénzén a körirat, aki magát császárnak nevezi: „Stephan imperátor. St. Ip. Romanine-Rex Rasic" megjelöléssel. A XV. század szerb érmein közös joguak a szerb és latin köriratok, úgyannyira, hogy Conta István érmein magát egyben : Stephan Lazarevits-nek nevezi. Bosznia érmei I. Istvántól (1290—1313) egészen Ujlaky Miklósig (1471—77) latin köriratuak. Moldova legrégibb érme I. Bogdán (1350 —60) a következő szláv körirattal van ellátva: „Jo Bogdán Voevodu Gospodar Zermli Moldavskoi" az utána következő fejedelmek azonban latin körirattal veretik pénzeiket. Jellemző és méltán feltűnő, hogy a magát római származásúnak és Traján ivadékának nevező oláh (WJach) népnek fejedelmei Unj-