Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Lord Phillimore - A kisebbségi kérdés a népszövetség előtt

7929 Április 1 LORD PHILLIMORE 1845—1929 [\/| ély megilletődéssel és szomorúsággal vettük hírét,hogy Lord Phillimore, Anglia legnagyobb egyházjogi és nemzetközi jogi tekintélye, március hó 13-án, 84 esztendős korában elhúnyt. Halálát nekünk magyaroknak különösen gyászolni kell, mert benne egy őszinte barátunkat vesztettük el. Lord Phillimore 1845-ben született, előkelő angol családból, ahonnan hármas családi hagyományt hozott magával, éles jogászi érzékét, mély vallásos meggyőződést, a politikában pedig liberális felfogást. Atyja, Sir Róbert Phillimore, szintén magasrangú bírói tisztet töltött be Angliában, nagyatyja pedig az oxfordi egyetemen a magánjognak volt a professzora. Nagyatyjának egyetemi társa és barátja volt a nagy angol liberális államférfi, Gladstone, akinek politikai felfogását a Phillimore-ok mind, mint politikai ideált követtek. Lord Phillimore családi hagyományokhoz híven, a Westminster Schoolban és a Christ Church-ben nevelkedett, egyetemi tanulmányainak elvégzése után pedig már 23 éves korában bekerült a londoni törvényszékre. Ettől az időtől kezdve hatalmas ívben, több mint 50 éven keresztül állandóan csak emelkedik jogászi pályája, hogy élete végén, mint Anglia legnagyobb jogi tekintélye húnyja le szemeit. 1897-ben bíró lesz a Quen's Bench-ben, 1913-ban pedig a legnagyobb bírói tisztet nyeri el, Lord Justice of Appeal lesz. A legnehezebb és legkomplikáltabb jogi vitákban is bámulatos éles érzékkel hozott igazságos ítéletei, amelyekhez igen magas szárnyalású és mégis kristálytiszta és érthető stílusban fűzte jogi érveléseit, az angol jogászvilág mindenkor a legnagyobb figyelemmel kísérte. 1916-ban visszavonult bírói tisztjétől, hogy ettől kezdve életének talán legértékesebb munkáját fejtse ki, mint a Titkos Tanács jogi bizottságának tagja. Mint nemzetközi jogász, Lord Phillimore neve a legszorosabban van összekapcsolva a Nemzetek Szövetségének történetével, amelynek első alapszerződéstervezetét még ő készítette el 1917-ben, amelynek alapján a nagyhatalmak kormányai a Népszövetség tervének megvalósítását tényleg tárgyalni kezdték. Azonban később a Nemzetek Szövetségének működése fölött többször igen éles kritikát mondott és nagy eréllyel küzdött azért, hogy kötelezőleg vigyenek minden nemzetközi vitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé, mert látta, hogy a Népszövetségben a politikai megfontolások sokszor megakadályozzák a tiszta jognak az érvényesülését. Lelkes szószólója volt a nemzetközi döntőbíráskodás eszméjének s a nemzetközi jog terén kifejtett hatalmas munkásságának legméltóbb nemzetközi elismerése volt, amikor az International Law Association elnökévé választották. Lord Phillimore őszinte barátja volt a magyaroknak és ennek tanújelét adta, valahányszor Magyarország ügye a Lordok Házában szóba került. A magyar-román birtokperre vonatkozólag az angol Parlamentben többször nyilvánított álláspontja és jogi érvelése szinte megbecsülhetetlen támaszt adott a magyaroknak. Azonban Lord Phillimore már 1921 május 5-én, amikor még határainkon kívül úgyszólván mindenhol csak ellenségeink voltak, a Lordoi-. Házában hatalmas beszédet mondott Magyarország mellett, rámutatva azokra az igazságtalanságokra, amelyeket a trianoni szerződés teremtett. Az angol Parlamentben szinte szokatlanul éles hangon ítélte el a csehek magatartását, akiket Magyarország bőrén nyerészkedő parvenűknek nevez. E beszédében — amikor a békeszerződés még nem is volt Angliában ratifikálva — már a revíziót szolgálta, mondván: „Véleményem szerint e szerződés által megállapított határok nem maradhatnak fent sokáig, mert nem bírják el az idők próbáját." Sajnos, Lord Phillimore már nem láthatta meg az általa is oly erélyesen ostorozott igazságtalanságok revízióját. Nekünk magyaroknak azonban akkor is hálásan kell emlékezni áz elmúlt évtizedek legnagyobb angol jogászára, amikor a magyar feltámadás már be fog következni, mert a trianoni békeszerződés felett elmondott igazságos kritikájának szavai a legerősebb fegyvereket adják a revíziós küzdelemben. A KISEBBSÉGI KÉRDÉS A NÉPSZÖVETSÉG ELŐTT írta: LIPPAY IMRE \ márciusi Tanácsüléstől mindenki sokat várt, amellett mindenki tisztában volt azzal, hogy kézzelfogható eredményekben igen szegény lesz. Miután a két optánsügyet levették a Tanácsülés napirendjéről, az egyetlen nagyjelentőségű pont a kisebbségi kérdés tárgyalása maradt. Mint említettük, kézzelfogható eredményeket senki sem várt és ezért a reálisan gondolkodók igen örültek már magának a ténynek, hogy a Népszövetség végre egyszer foglalkozik ezzel a fontos és már évek óta agyonhallgatott problémával. Az, hogy a kisebbségi kérdés egyáltalában szóbakerült a Tanácsban, az egyik nagy eredmény, a másik, hogy megállapítottak egy dátumot, ez év április 15-ét, ameddig minden kisebbségeket magába foglaló vagy tagállam memorandumot nyújthat be a tanulmányi bizottságnak. Magyarország szempontjából az a legfontosabb, hogy a magyar hivatalos álláspont a Népszövetség hármas (tanulmányi) bizottsága elé kerüljön. Hogy ebből a Népszövetség hármas bizottsága mit fog méltányolni, az már más lapra tartozik. Mindenesetre a németek erélyes fellépésétől és befolyásától sok fog függeni. Fájdalmasan vette tudomásul az egész világ, mint ahogy sajnálhatja az egész magyar közvélemény is, hogy a javaslattevőket vagy legalább is Dandurandot, aki igen kiváló ismerője az egész kérdéskomplexumnak, nem választották be a hármas bizottságba, me-lynek tagjai Adatci (Japán), Chamberlain (Angol) és Quinones de Leon (Spanyolország). Nyugodtan állíthatjuk, hogy ennek a hármas bizottságnak az összeállítása a kisebbségek és ennek következtében Magyarország szempontjából előnytelen. Nem szabad ugyanis