Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A KÜLÜGYI SZEMINÁRIUM JÖVŐJE

Magyar Külpolitika 4. szám hogy a Kar ezt a megérti) támogatást a jövőben se tagadja meg a Szemináriumtól, illetve a/, azt szervező Külügyi Társaságtól. Egy további kérdés, amely most. a tanfolyam második évének folyása alatt megfontolásra érdemes, az órák idejének a megállapítása. E téren a Szeminárium igazgatósága természetesen kötve van a hallgatók rendelkezésére álló időhöz, mert hiszen egy ilyen, szabadegyetemszerű kurzust a hallgatóság csak az esti órákban, tehát olyankor látogathat, amikor napi munkáját már befejezte. Ügy véljük, hogy a most már második esztendeje gyűjtött tapasztalat, az este hat, vagy legjobb esetben öt órától kezdődő előadásokra nézve kedvező eredményt mutat, mert ezekben az órákban a hallgatóság nagy része már tényleg megjelenni képes. Kérdés azonban, hogy az órák beosztását illetően melyik rendszer célszerűbb: az-e, amely minden hétköznapon csak egy, vagy pedig az, amely minden második hétköznapon két órát vezet be? Tavaly az előbbi, az idén az utóbbi rendszer érvényesült s úgy vélem, hogy ez utóbbi inkább megfelel a hallgatóság igényeinek, mert hetenként csak három nap estéjén foglalja le őket, viszont ha a hallgatók már egyszer az előadásokra eljöttek, akkor reájuk nézve nem jelent tetemes időáldozatot, hogy egy óra helyett kettőt töltenek a Szeminárium keretében. Nézzük most a Szeminárium óraszámát. Tavaly, amikor csak január közepén kezdtük meg a tanfolyamot és május végéig folytattuk az előadásokat, összesen 99 órát tudtunk tartani, de tapasztaltuk egyrészt azt, hogy égy szabadegyetemszerü tanfolyamnál négy hónapon keresztül való, állandó, naponkinti lekötöttség súlyos obligó a hallgatóságra, másrészt pedig azt, hogy különösen a húsvét utáni előadásoknál, az erősen tavaszias időjárás beálltával, az érdeklődés tetemesen csökken, amit szintén meg tudtunk magyarázni azáltal, hogy az órák elvégre is nem kényszerílbeíök egy tanintézet fegyelmi hatalmával a hallgatókra. Azért a Szeminárium idei ciklusának a rendezésénél inkább a két szemeszteres rendszerre tértünk át, természetesen az egyetemi féléveknél rövidebb szemesztereket tartva és szintén a most vázolt okokra hivatkozva. Az első félév október közepétől karácsonyig tartott, míg a második lélév január közepétől március végéig, szorosabban véve a húsvéti szünidő kezdetéig fol\ik. Az óraszámot illetően az az előző évhez képest alig. vagy legalább csak csekély változás történt, amennyiben az idén összesen 106 előadási órát tudunk tartani, viszont azáltal, hogy az első félév a tanulmányi idő legintenzívebb, őszi és koratéli szakára esik. a második félév pedig az egyetemi beosztással harmonikusan kezdődve, a húsvéti szünidővel végződik, erős reményt nyújt a hallgatóság igényeinek e téren való megfelelő honorálására is, úgyhogy valószínűnek kell vélnünk ennek a rendszernek a jövőben leendő megtartását. Alapos megfontolásra tarthat azonban számot a Szeminárium tanrendje abból a szem pontból, hogy a fő- és a speciálkollégiumok megfelelő összhangzásba hozassanak úgy óraszám, mint tárgykör szempontjából. Ha a Szeminárium egész tantervét — amint azt nem is lehet másként — egységesen kiépítettnek tervezzük, akkor ebből folyik, hogy a főkollégiumokra kell a fősúlyt helyezni, mert ezek adják meg az egésznek a gerincét. A főkollégiumban kell mindazokat az ismereteket nyújtani, amelyek a külpolitikai műveltség végett elsősorban szükségesek, míg a speciálkollégiumok egy-egy érdekesebb és közelebbi megvilágításra érdemes tárgyrészletnek a megvitatására vannak hivatva. Ebből folyik, hogy a főkollégiumok rendszerét a mostanihoz képest jobban ki kell építenünk úgy óraszám, mint tárgykör szerint is. Mostani tantervünkben 4—8 órás főkollégiumok vannak, amelyekkel szemben 1—3 órás speciálkollégiumokat tartunk. Alig férhet kétség ahhoz, hogy itt némi eltolódásnak kell bekövetkeznie, a főkollégiumok javára oly értelemben, hogy a főkollégiumokat úgy az első, mint a második félévben bizonyos fokig óraszám szerint megszaporítjuk, hogy ezáltal lehetővé váljék egy-egy főstudiumnak részletes előadása. Csak futólag említem meg, hogy összesen négy óra alatt egy főkollégium teljes anyagát behatóan ismertetni rendkívül nehéz, de vannak tárgyak, amelyeknél ez még nyolc óra alatt is erős akadályokba ütközik. Irányzatunknak tehát oda kell tendálnia, hogy mindkét szemeszter tananyagának a gerince az abba felvett főkollégiumok komplexuma legyen, melyet megfelelően kiválasztott speciálkollégiumok tesznek élénkebbé és változatosabbá. Az óraszámon kívül azonban — mint jeleztem — súlyt kell vetnünk a tárgykörök kibővítésére is, mert például eddig nem tudtuk beilleszteni a közgazdasági élet nemzetközi kapcsolatainak — részben a Népszövetség munkájára támaszkodó — egységes feldolgozását, pedig ez oly témakör, amely a külpolitikai képzés szemüvegén át nézve bizonyára elsőrangú jelentőséggel bír. A Magyar Külügyi Társaság, amikor ezt az intézményét, a Külügyi Szemináriumot megalakította, tudatában volt annak, hogy nehéz és felelősséges munkára vállalkozik, de örömmel kell konstatálnunk azt, hogy a Szeminárium eszméje nemcsak az illetékes hivatalos körök részéről talált meleg és megértő pártolásra, hanem a Külügyi Társaság munkájában aktív részt vevő tagjaink, külpolitikai életünk nem egy kiváló egyénisége is teljességgel megértve a cél fontosságát, kész seggel állott be ennek az intézménynek a katonái közé. ami biztosította a tanfolyam magas szintjét. Végül örömmel szögezzük le azt is, hogy a nagyközönség is méltányolta azt a nagy anyagi és nem kevesebb szellemi áldó-