Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsülése. Rothermere lord arcképének leleplezése

24 A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSÜLÉSE Rothermere lord arcképének leleplezése \ Külügyi Társaság életében eseményszámba menő ünnepély folyt le f. évi december hó 11-én, amikor az elnöki tanács Apponyi Albert gróf elnökletével megtartott ülésén leleplezték Rothermere lordnak &z arcképét, melyet Hellebranth Ilona és Berta budapesti festőművésznők ajándékoztak a Társaságnak. A két kiváló művésznő már évek óta az Északamerikai Egyesült Államokban él, ahol a társadalom legelőkelőbb tagjaitól kapnak megrendeléseket, melyeket művészi ihlettel alkotnak meg. Mikor az elmúlt tavasszal Rothermere lord ott járt, több ízben ült a művésznőknek, akik az ő engedélyével két eredeti példányban készítették el portréját, melyeknek egyikét a lord vette át, a másikat pedig a lelkes magyar művésznők >a Külügyi Társaságnak ajándékoztak, hogy ennek a tanácstermében őrizzék meg a Magyarság nagyszerű barátjának az emlékét. A Külügyi Társaság három évvel ezelőtt már egy hasonló művészi ajándékban részesült, mikor ugyancsak egy kiváló magyar festőművész, Hornyánszky Miklós ajándékozta a Társaságnak a magyarság egy másik nagy angol barátjának, Newton lordnak a portréját, amely a Társaság tanácstermének azóta a dísze. A Hellebranth nővérek Rothermere -portréjának a leleplezésére, valamint az elnöki tanácsülés többi programmpontjának a meghallgatására előkelő közönség — az elnöki tanácsnak a tagjai — gyülekeztek össze a Külügyi Társaságnak az Országházában levő tanácstermében. Az elnöklő Apponyi Albert grófon kívül ott voltak: Berzeviczy Albert, a Társaság elnökhelyettese, Wlassics Gyula báró, a felsőház és Zsitvay Tibor, a képviselőház elnökei, Huszár Károly volt miniszterelnök, Gratz Gusztáv, Lukács György, Nagy Emil, Pékár Gyula és Zoltán Béla volt miniszterek, Esterházy Móricné grófné, Csekonics Iván gróf. Korányi Frigyes báró, Márffv-Mantuano Rezső, Nuber Sándor és Procopius Béla szk. rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, Szalay Gábor báró, a m. kir. posta vezérigazgatója, Kratochwill Károly nyug. altábornagy, Grosz Emil egyetemi tanár, Józan Miklós unitárius püspöki helynök. Jármay Elemér és Tordai Imre h. államtitkárok, Balogh Elemér gazdasági főtanácsos, Paikert Alajos miniszteri tanácsos, Dormándy Géza, a Dunagőzhajózási Társaság vezérigazgatója, Szász Zsombor kormányfőtanácsos, Móricz Péter nyug'. főkonzul és Pogrányi-Nagy Félix külügymin. titkár. A Külügyi Társaság bürójának a tisztikara teljes számban megjelent Eöttevényi Olivér nyug. főispán, ügyvezető alelnök vezetésével. Ott voltak a Társaság igazgatói, Horváth Jenő és Lutter János egyetemi tanárok, Radisics Elemér nyug. miniszteri o. tanácsos, Klimes Károly nyug. posta-távirda főigazgató, Albrecht Ferenc ügyész, valamint a titkári kar: özv. Berényi Jenőné, Heylmann Ottmár, Mosonyi Béla, Drucker György, Techert Gyula, Kokas Lajos, Vasshegyi Margit és Fiedler Sándor báró. Az ülésről való elmaradásukat részben távollétük, részben egyéb elfoglaltságuk miatt kimentették az elnöki tanács következő tagjai: vitéz bulcsi Janky Kocsárd lovassági tábornok, a m. kir. honvédség főparancsnoka, Ripka Ferenc főpolgármester, Nemes Antal c. püspök, Rottenbider Fülöp h. államtitkár, Gabányi János nyug. tábornok és Pázmány Zoltán egyetemi tanár. Apponyi Albert gróf elnök az ülést megnyitva, üdvözölte a megjelenteket és a jegyzőkönyv hitelesítésére Grtz Gusztávot és Szász Zsombort kérte fel, a jegyzőkönyv vezetésével pedig Mosonyi Bélát bízta meg. Erre napirend előtt Berzeviczy Albert kért szót s a következő, az éljenzésektől gyakran megszakított beszédet mondotta: Berzeviczy Albert és Apponyi Albert gróf beszéde — Az a hatás, — úgymond, — amelyet Apponyi Albert gróf beszéde keltett, nem volt pillanatnyi értékű, hanem áthatotta az egész német nemzetet, amely ösztönösen megérezte, hogy bajaink közösek, sorsunk azonos. Ma, sajnos, gyakran tapasztalhatjuk, hogy a németség részéről nem találkozunk azzal a teljes megértéssel, amelyet méltán elvárhatnánk, nem szólva azokról a hazai kiadású hangokról, amelyek teljesen barátságtalanok velünk szemben. A célt, hogy az acsarkodás elnémuljon, a magyar igazság fénye mindenkénpen keresztül hatoljon, Apporiyi Albert gróf beszédével elértük. Ezért hálás neki az egész magyar nemzet, de különösen a Külügyi Társaság, mint amelynek szellemi vezére, minden működésének irányítója Apponyi Albert gróf. Az éljenzés lecsillapultával Apponyi Albert gróf vette át a szót s a jelenlevők sűrű ovációja közepette így szólt: — Hálás köszönetet mondok Berzeviczy Albert szavaiért, de amit tettem, csak a kötelesség teljesítése volt. A Németországban látottak rendkívül érdekes élményem volt és az ott szerzett impressziók: alapján mondhatom, hogy Mba volna a német közvélemény hangulatát kizáróan hírlapi nyilatkozatok szerint megítélni. Saját tapasztalataimból mondhatom, hogy szeretetteljes fogadtatásban volt részem, pártkülönbség nélkül minden oldalon és mélységes érdeklődés és rokonszenv vain Németországban Magyarország iránt és a németek elsőrendű érdeknek tekintik a velünk való összeköttetés fenntartását és ápolását. De nem kevésbbé fontosnak tekintem magyar szempontból az olasz összeköttetés fenntartását és ezen a téren viszont minden magasztalást megérdemel Berzeviczy Albert el1 nem muló értékű szereplése, aki az irodalmi és tudományos téren szerzett tőkét állandóan gyümölcsözteti javunkra és személyes tevékenységével Olaszország legészakibb részétől legdélibb csúcsáig a barátok ezreit szerezte meg számunkra. Az elnöki tanács erre melegen ünnepelte a Társaságnak két fáradhatatlan elnökét, akik éppen külföldi elévülhetetlen sikereikkel a Társaság alapsza-