Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A románok aknamunkája a békekötés előtt Amerikában. Stoika Vazul szereplése - Hogyan sikerült Amerikát a központi hatalmak ellen hangolni? - Követésre méltó ügyesség és szívósság a propagandában

21 Franklin belügyminiszternek, Philips William államtitkárnak, Albert H. Putney, a külügyminisztérium keleti-osztálya főnökének, Hitchoch Gilbert szenátusi külügyi referensnek és J. H. Leurisnek. 1917 decemberében az amerikai külügyminisztérium felkérte, hogy az erdélyi románokról memorandumot terjesszen elő, amit ő december 31-én adott át Lansing Róbertnek, mellékelvén a Darnita-i (Kiew) román légió felhívását is. 2300 füzetet osztott szét a „Greater Roumania"-ból (Mjtrany-tól), a „The justice of Roumania's Cause"-ból (Leeper A. W. A.-tól) és 138-at a „My Country"-ból (Mária királynétól). 1917 augusztus 28-án Oyster Bay-ben találkozott Roosevelt Theodore, volt köztársasági elnökkel, akit megnyert a román ügynek. Roosevelt hajlandó volt Stoicának segédkezni, azonban kifejezvén aggályait a székelyeket és a szászokat illetően, Stocának garantálnia kellett, hogy egy Nagyrománia esetén úgy a székelyek, mint a szászok teljes egyenlőséget fognak élvezni. Ezek után Roosevelt a „Metropolitan" című folyóiratban magáévá tette a román követeléseket és New-Yorkban tartott egyik híres beszédében kifejtette, hogy addig nem lesz béke, míg a magyar-Románia (HungarianRomania) nem egyesül a „szabad román királysággal". Ugyanezt hangoztatta 1917 október 28-án és december 8-án is. Mikor Wilson a "hadüzenet alkalmával kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem akarják Ausztria-Magyarország feldarabolását, Stoica kérésére Roosevelt, 1917 december 21-iki cikkében élesen megtámadta Wilsont és követelte, hogy tegyen kategorikus nyilatkozatot arról, hogy Amerika hivatalosan támogatja a román aspirációkat. Roosevelt egészen haláláig erélyes álláspontot foglalt el a románok mellett. Vöröskereszt kocsik Románia részére Abban az időben szervezték meg Amerikában az „American Field Service" vöröskereszt segélyakciót, mely nagy szolgálatokat tett a francia harctéren az angol-francia hadseregnek. 1917-ben újabb csoportok alakultak Oroszország és Olaszország részére. Az olaszországi bizottságban Caruso Enricoval és Amato Pasqualéval együtt Stoicat is bevették, aki Doyle és Henry Sleeper kapitányokkal elérte, hogy Románia részére is szerveztek egy különítményt. Időközben azonban kitört az orosz forradalom és a szállítmányt a francia frontra irányították. A román követség és a chicagói, valamint youngstowni tüntetések 1918 január 1-én érkezett Amerikába az első román követség, C. Ángelescu vezetésével. Tagjai Angelescun kívül N. H. Lahovary — mint titkár, — Al. Rubin — mint attasé, — és L. Teiusanu őrnagy — mint katonai attasé — voltak. Stoicát Bratianu sajtóattasénak osztatta be a követséghez. A román követséget Chicagóban és Indiana Harborban fényes ünnepséggel fogadták. Nemsokára, 1918 március 10-én, az Egyesült Államok összes gör. keleti román papjai Youngstown-ban konferenciát tartottak, melyen kimondották, hogy: „Az amerikai gör. kel. egyház hívei és lelkészei kiválnak a magyarországi és erdélyi román gör. kel. metropolia fennhatósága alól és csak akkor fognak oda visszatérni, ha Erdély és a Román királyság egyesülése bekövetkezik. Addig is felállítják az amerikai román gör. kel. püspökséget, melyet a munteniai (Valachia) metropolita fennhatósága alá helyezik." A szakadási nyilatkozatot Joan Podea pap kérésére Stoica szerkesztette; angolra Lahováry fordította le. A követség ezen akciója után, újabb akciót nem fejthetett ki, mert 1918 március 5-én Románia aláírta a fegyverszünetet és május 7-én megkötötte a bukaresti békét. Ángelescu és Rubin, két hónapi működés után Párisba utaztak és a washingtoni követség vezetését Lahováry vette át, akit Stoicával együtt a román kormány Amerikában felejtett, úgy, hogy anyagi gondokkal küzdöttek. A román propaganda új alapjai A román propagandával párhuzamosan nagy agitációt fejtett ki a londoni „Jugoszláviai Tanács", mely Washingtonban központi irodát állított fel 12 mozgó-tisztviselővel. Ezen hivatalon kívül a szerb kormány egy sajtó-osztályt is szervezett, mit alapjában véve a londoni „Times" balkáni tudósítója, Gordon G. Smith látott el anyaggal. A lengyeleknek is megvolt a központi progandairodájuk és sajtószervezetük. A cseh szervezet nagyon jól működött. Abban az időben jobban ismerték a csehkérdést, mint a franciaországi helyzetet. Miután Amerikában majdnem senki sem gondolt az Osztrák-Magyar monarchia feldarabolására, a közvélemény figyelmének Erdélyre való terelésére az amerikai románok — erdélyi származásúak — egyesületet alakítottak, mely kellő vezetés hiányában nemsokára megszűnt létezni. 1917 nyarán azonban a román papok megalapították a „Nemzeti Tanácsot", melynek elnöke Epaminonda Lucaciu lett. Ugyanakkor alakult meg egy másik román szervezet is „A Hadisegély Egyesülete" Paul Negulescu bukaresti egyetemi (jogi) tanár vezetésével, aki abban az időben Chikagóban tartózkodott. Az utóbbi egyesület egyáltalán nem fejtett ki propagan-