Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A románok aknamunkája a békekötés előtt Amerikában. Stoika Vazul szereplése - Hogyan sikerült Amerikát a központi hatalmak ellen hangolni? - Követésre méltó ügyesség és szívósság a propagandában

22 dát, hanem tekintélyes segélyeket küldött Romániába. A „Nemzeti Tanács" megpróbálta ugyan az agitáció folytatását, azonban a „Book 0f Sorrow" című röpirat-könyve, amit Epaminonda Lucaciu írt, annyira hamis és nevetséges dolgokat tartalmazott, hogy a sajtó csak gúnyosan emlékezett meg róla. Egyedül Paul Negulescu ért el sikereket, aki megalapította a „Roumania" című kétnyelvű lapot és aki egyetemi tanár lévén, nemsokára tekintélyes összeköttetéseket szerzett a chikágói egyetemen. Stanculeseuné, Orghidauné és Negulescu Gogu szenátor egy újabb egyesületet alakítottak „Romániát Segélyező Egyesület" címen, melynek működése szintén agitációkban merült ki. Stoica, látván hogy ez a szétszórt akció nem használ, ráfeküdt a nagyvárosokban lévő erdélyi románság megszervezésére. (Washington, New-York, Philadelphia, Chikagó, stb.) Propagandáját új elvekre fektette és pedig: Romániának nem azért van joga Erdélyre, mert a háborúban áldozatokat hozott, hanem, mert az ott lévő románság kívánja a magyar iga lerázását és az egyesülést. Most már nem a királyság, hanem Erdély nevében működött. Az Amerikai Román Nemzeti Liga Wilson elvei révén majdnem mindenütt elfogadták az autódeterminálás elvét. Az osztrák-magyar monarchia nemzetiségei siettek tehát ezt az elvet propagálni. Stoica megegyezett Angelescuval, hogy Franciaországban, Olaszországban, Angliában és az Egyesült Államokban szervezeteket állítanak fel, melyek az egyesülés mellett agitálnak és a fogolytáborokban légiókat szerveznek, hogy a propaganda őszinteségét bebizonyítsák. Okulva azon, hogy nem egyszer a regátbeli román vezetőknek szemére hányták az idegenek, hogy nem képviselik Erdély románságát, meg akarta szervezni az erdélyi emigrált románságot. Mrazec 1918 áprilisában Párisba utazott. Stoica felkérte, hogy lépjen érintkezésbe az ottani román vezetőkkel, elsősorban az erdélyi származásúakkal, hogy a közös akció megindulhasson. Mrazec közvetítésével nemsokára Párisban megalakult az „Erdélyi, Bánáti és Bukovinai Románok Nemzeti Komité"-ja, melynek lelke Vuia Traián és fő támogatója Draghicescu voltak. A románok fontosnak tartották, hogy egy hasonló liga alakuljon Amerikában, mert a Főhatalmak közül egyedül Amerika volt az, mely nem kötelezte le magát Romániával szemben az erdélyi kérdésben. Ennek a ligának a megalapítására vállalkozott Stoica és sikerült is neki az előbb említett amerikai román egyesületek összevonásával 1918 július 5-én megalapítani az „Amerikai Román Nemzeti Lí^át". A Liga működése A Liga első dolga volt megismertetni célját. Franklin Lane amerikai belügyminiszternek és György Creel, az Információs iroda vezetőjének támogatásával az amerikai nép elég széles rétegének tudomására hozták, hogy a Liga a magyar iga alatt lévő románság szervezete. A Liga tagjai vászonra gépelt igazolványokat kaptak s miután majdnem mindnyájan még magyar állampolgárok voltak, tehát internálás és vagyonzár alá estek, az amerikai hatóságok az igazolványokkal bírókat románoknak tekintették és megszűntették velük szemben a kivételes háborús eljárásokat. 1919 augusztusában érkezett meg Amerikába Lupu Nicolae dr., aki Stoica mellé állva, átvette a sajtó-osztályt. Hosszú cikkeket írt A „Columbia University Quarterly"-ben és az „Asia"-ban és „Roumania and the War" cím alatt egy könyvet adott ki. Ezenkívül fölkereste az amerikai zsidókat, hogy általuk megnyerje a nagytőke támogatását. Stoica erre minden erejét arra fektette, hogy az Egyesült Államok politikusai hivatalos nyilatkozatot tegyenek, vagy angazsálják magukat amellett, hogy támogatják a románlakta területek egyesülését. Célját három úton akarta elérni: a) nyilvános propagandával, b) az amerikai kormány informálásával, c) az amerikai román légió felállításával. Nyilvános propagandáját a lapokban elhelyezett cikkeivel folytatta. Konferenciákat tartott különböző nagy városokban, magán szalonokban, templomokban, színházakban és klubokban. 1918 augusztus 7-én az amerikai fogtechnikusok kongresszusán felolvasást tartott 5000 ember előtt. 1919 november 9-én résztvett a Keresztény Kongresszuson, hol Amerika összes diáksága előtt három konferenciát tartott, vázolván az erdélyi románságnak a magyar uralom alatti szenvedéseit. Az amerikai kormány informálásánál szigorúan statisztikai és tudományos alapokat követett, bejutott a House-bizottságba, mely földrajztudósokból állott, akik adatokat gyűjtöttek Wilson részére. Tőle szerezte meg House ezredes a Romániára és Erdélyre vonatkozó adatokat. Az osztrák-magyar monarchia kérdését tanulmányozó bizottság, mely Isaioh Bowman, Douglas Johnson, St. P. Duggan és Róbert Jos egyetemi tanárokból állott, körébe fogadta és magáévá tette a Stoica szolgáltatta térképeket és adutokat. Érdekes megjegyezni, hogy Stoica kinyomatta Balog Pálnak az 1900-as statisztikai adatok alapján készült térképét és hogy mind a román, mind pedig az amerikai békedelegációk a békekötésnél erre a térképre támaszkodtak