Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A románok aknamunkája a békekötés előtt Amerikában. Stoika Vazul szereplése - Hogyan sikerült Amerikát a központi hatalmak ellen hangolni? - Követésre méltó ügyesség és szívósság a propagandában

20 Máskülönben Lucaciu már a szenilitás korát túlhaladta és Stoica beismerése szerint romantikus lelkesedése, mely nem tartotta számon a reálitást és a tudományos adatokat, sokat ártott a román ügynek. Miután pár hirtelen gyűlést tartottak a románlakta városokban (Youngstown, Trenton, Cleveland, Detroit), Lucaciu visszavonult Epaminonda fiához, aki Trenton N. J.-ben pap volt és tíz hónap múlva Brataseanu Pál hívására Párisba ment. Mota csak két hónapig működött Amerikában. Ezen időközben megalapította a „Libertatea" című néplapot, majd szeptemberben Jassiba utazott, hová még az orosz forradalom kitörése előtt eljutott. Stoica egyedül maradt Washingtonban, hol megállapította, hogy az amerikai lapok vagy indiferens, vagy ellenséges magatartást tanúsítanak az erdélyi románok ügyével szemben. A Hearst-konzorcium lapjai a legroszszabb színben tüntették fel Romániát. A ,,New-York Tribüné" állandó kritikát gyakorolt Románia felett; a ,,New-York Times" egyáltalán nen törődött a román ügyekkel és a ,,Washington Post" és „Philadelphia Ledger" a románokat mindig civilizálatlan balkáni népként kezelte. Az amerikai sajtó erősen kritizálta Romániát, mert négy hónapi harc után hadserege legyőzetett. Sokat használtak a központi hatalmaknak Ackermann Károly amerikai tudósító híradásai, aki állandóan a német vezérkarnál tartózkodott és aki élesen vázolta a román hadsereg ás vezetőinek hiányait. Amerikában abban az időben nagyon kedvező volt a hangulat Ausztria-Magyarországgal szemben. Az amerikaiak egyáltalán nem foghatták fel az ethnikus nemzetiségek kérdését. Részükre Ausztria-Magyarország fennmaradása és fenntartása axióma volt és mindenütt úgy tudták, hogy Ausztria-Magyarország a porosz brutalitás kényszere alatt indult a háborúba. Wilson elnök, amikor 1917 dec. 7-én a szenátussal ismertette az amerikai hadüzentet, hangoztatta, hogy „Amerika nem akarja felosztani az Osztrák-Magyar monarchiát" és a híres 14 pontjában, 1918 január 8-án csak a „nemzetiségek szabad fejlődéséről" beszél. Stoica tervbe vette, hogy az erdélyi románság szeparatizmusa érdekében megkezdi a propagandaharcot. Érintkezésbe lépett az újságírókkal, kiket román érdekeket szolgáló adatokkal látott el. összeköttetéseinek megszerzésében nagy segítségére volt Doyle C. Inke amerikai kapitány, később őrnagy. Nemsokára a „Whasinglon Post" igazgatója, Bennett E. Ira, egyike lett a románok legnagyobb pártfogóinak és 1917 augusztusától kezdve lapja állandó románbarát cikkeket közölt. Ugyanezt tette Wiley Louis is, a „NewYork Times" igazgatója, aki Stoica rendelkezésére bocsájtotta lapjának hasábjait. Az első időben Stoica maga írta cikkeit és azokat saját aláírásával közöltette, de később látván, hogy az újságírók szívesebben veszik, ha információkat kapnak átdolgozás végett, személyesen érintkezett velük és csak arra szorítkozott, hogy a cikkek írásához adatokkal szolgált. így érte el azt, hogy az amerikai újságírók által aláírt cikkek nagyobb hitelre találtak. Külön figyelemmel kísérték Amerikában a „New-York Tribuife" és a „Mc. Chure" szindikátushoz tartozó lapok cikkeit, melyeket Frank H. Simonds katonai kritikus és történész közölt és melyek úgy a fenti lapokban, mint a New-York-i „Review of Reviews"ben védték a román álláspontot. Ezenkívül Stoica 1917 őszén több konferenciát tartott Washingtonban, Bostonban és Manchester by the Sea-ban. Szerencséjére megismerkedett Stefanik cseh generálissal — Masaryk és Benes munkatársával, — aki jó tanácsokkal látta el. Stefanik annak idején Szerbiában harcolt, később a „Cseh Nemzeti Tanács" (Masaryk Benes-Stefanik) megbízásából Rómába ment és 1916-ban Moldovában megszervezte az első cseh légiót, mely 1917 nyarán a francia harctéren harcolt. Innen Párisba, Londonba és Rómába utazott és 1917 nyarán az Egyesült Államokban agitált a csehek érdekében. Stoica 1917 július 14-én ismerkedett meg vele Washingtonban. Azóta állandóan együtt voltak és Piseky Ferdinánd cseh költő és tanár közreműködésével folytatták az agitációs munkálatokat. Együtt szervezték 1917 augusztus 12-én a Carnegie Hall-ban azt a gyűlést, melyen New-York polgármestere, Mitchel elnökölt és melyen Boitton Franklin, a francia missziók minisztere oly sok rágalmat szórt hazánkra. Stefanik nemsokára elutazott Amerikából és e naptól kezdve egészen Masaryk megérkezéséig (1918 májusig) Stoica és Pergler Károly — a Washington-i cseh iroda főnöke, később Csehszlovákia első amerikai követe — együtt működtek. Stefanik 1918 szeptemberében visszatért Amerikába, honnan Via-, divostokba utazott a cseh légióhoz Szibériából visszatérve, 1919-ben Udinéból repülőgépen igyekezett Csehszlovákiába, de az önálló cseh állam területére nem érkezhetett meg, mert Pozsony felett a repülőgép lezuhanván, halálát lelte. A politikusok informálása és kapcsolatok Roosevelt Tivadar volt köztársasági elnökkel Stoica munkálkodásának fő törekvése a politikai súllyal bíró vezetőembereknek a megnyerése volt. Társadalmi érintkezések, klubokban való találkozások és egyéni látogatások alkalmával állandóan az erdélyi románokról beszélt. Információkat küldött Newton Baker hadügyminiszternek, Lane