Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - A románok aknamunkája a békekötés előtt Amerikában. Stoika Vazul szereplése - Hogyan sikerült Amerikát a központi hatalmak ellen hangolni? - Követésre méltó ügyesség és szívósság a propagandában

19 MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 24. SZÁMÁHOZ V A ROMÁNOK AKNAMUNKÁJA A BÉKEKÖTÉS ELŐTT AMERIKÁBAN Stoika Vazul szereplése — Hogyan sikerült Amerikát a központi hatalmak ellen hangolni? — Követésre méltó ügyesség és szívósság a propagandában Irta: TAMÁS ANDRÁS Az alábbiak Stoika Vazulnak, az ambiciózus román diplomatának évekre menő amerikai propagandamunkáját ismerteti érdekes adatokkal, ugyanazon Stoika Vazulét, aki csak a minap szerepelt a lapok hasábjain egy botránnyal kapcsolatban, amennyiben Maniu miniszterelnök előszobájában inzultálta Bibescu Antal herceget, a volt washingtoni román követet. Stoikát hír szerint azonnal rendelkezési állományba helyezték, de ha elolvassuk az alábbiakat, igazat kell adnunk annak a budapesti napilapnak, amelynek tudósítója cikkében kifejezte azt a véleményét, hogy Stoika Vazul, ez az erdélyi származású nagyképességű román diplomata, a budapesti Eötvös kollégium volt bennlakója, aligha tünt le véglegesen a román politika láthatáráról. \ jassii vezérkarfőnökségnek 1917 április 18-iki 1082. számú rendelete értelmében Stoica Vasile, Lucaciu Vasile és Mota János Amerikába küldettek, hogy Erdélynek Romániához való visszacsatolása érdekében propagandát fejtsenek ki és, hogy egy román légiót szervezzenek meg, mely a francia harctéren harcolt volna a központi hatalmak hadseregei ellen. Nevezettek két hónapi utazás után, Oroszországon és Japánországon keresztül 1917 június 29-én érkeztek Washingtonba és már július 2-án audiencián jelentek meg Lansing Róbertnél, az Egyesült Államok külügyminiszterénél, hol szíves fogadtatásban részesültek. Nemsokára direkt összeköttetésbe léptek a külügyminisztériummal, főként Phillips William államtitkárral, akivel megbeszélték a légió felállításának ügyét. Július 6-án hosszasan tárgyaltak Baker Newton hadügyminiszterrel, akivel ismertették a légió felállítására vonatkozó tervezetüket, melynek főbb pontjai a következők voltak: 1. Egy légió állíttatik fel azokból a bánáti és erdélyi románokból, kik nem állampolgárai az Egyesült Államoknak; azok a románok pedig, akik elnyerték az Egyesült Államok állampolgárságát, rendes sorozás alá esvén, az amerikai hadseregbe vonulnak be. 2. A légió az amerikai hadsereg szerves részét képezi, azonban megtartja a „román zászlóalj" — „(ezred, vagy dandár") — elnevezést. (Az elnevezés az egység nagyságától függ.) 8. A tisztek amerikaiak lesznek, azonban a román kormánytól erdélyi tisztek is kérhetők, hogy a légió tagjainak erdélyi jellegének megfeleljenek. 4. Az altisztek románok lesznek, akik már hadseregben szolgáltak, vagy szükség esetén amerikai altisztek is lehetnek. 5. A vezénylési nyelv angol, az oktatási nyelv is angol, szükség esetén azonban a román is használtatik! 6. A felszerelési, élelmezési és szállítási költségek az Egyesült Államokat terhelik. 7. A többi részletre közös megegyezés kötendő a román kormánnyal. Baker miniszter válaszában visszautasította a tervezetet azzal, hogy Amerika nem fogadhatja el egy nemzeti jellegű egység felállítását, mert elvárja, hogy az összes emigrált nemzetiségek összeolvadjanak egy egységes és nagy amerikai, nemzetbe. Először is egy amerikai szellemű amerikai hadsereget akarnak. Hiába érveltek Stoicáék, hogy a légió a nem amerikai állampolgár románokból alakulna, Baker kitartott álláspontja mellett; megígérte azonban, hogy szükség esetén a légió felállítására engedélyt ad és kérte őket, hassanak inkább oda, hogy a románok lépjenek be az amerikai hadseregbe. Ugyanez volt az amerikai fővezérség véleménye is. Stoicáék augusztus 3-án megtették fenti ajánlatukat Jusserand Jules francia követnek is, aki továbbította azt Párisba, honnan azonban semmi választ nem kaptak. A propagandatevékenység megindítása A három román kiküldött látván, hogy a légió felállítása akadályokba ütközik, ráfeküdtek a propagandára. Elsősorban is meg akarták ismertetni hazájukat, mert működésük alatt kitűnt, hogy még a vezetőszerepet vivő politikusok sem tudták, hol fekszik Románia. Missziójuk azonban nagyon rosszul volt összeállítva. Amerikában csak angolul beszélnek. Wilson kabinetjében egyáltalán nem lehetett más nyelvet használni. Hármuk közül sem Lucaciu, sem Mota nem tudtak angolul ; egyedül Stoica birta magát megértetni az amerikai politikusokkal.