Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAP A KISEBBSÉGI JOGOK TERÉN

Magyar Külpolitika • 1224. szám elkobzásával Románia elvesztette az egész világ bizalmát. Anglia hajlandó Romániát pénzügyileg és minden módon segíteni, de semmi esetre sem teheti azt, ha Románia megsérti a nemzeti becsüTet és tisztesség amaz alapelveit, amelyeken a civilizált népek között való együttműködés alapul. Az új román kormány saját érdekében jól tenné, ha közte és Magyarország között az optáns-ügy elintézése végett megkezdett tárgyalásokat tisztességes egyezséggel fejezné be. Tea a finn követségen Finnország függetlenségének tizenegyedik évfordulója alkalmából Setálá finn követ folyó hó 6-án teát adott a Gellért Szállóban. A kitűnően sikerült teán résztvettek József Ferenc királyi herceg, báró Wlassics Gyula a Felsőház elnöke, Berzeviczy Albert Eöttevényi Olivér, Paykert Alajos és a magyar közélet számos előkelősége. Suhay Imre tábornok előadása a Külügyi Társaságban Suhay Imre tábornok a Külügyi Társaság külpolitikai és népszövetségi szakosztályában folyó évi december 19-én, szerdán délután fél 6 órakor a Társaság tanácskozótermében (Országház, XI. kapu) előadást tart „Nyugateurópa tíz évvel a békekötés után" címmel. KÖNYVESHÁZ „A világháború, amilyennek én láttam" József királyi herceg kétkötetes műve Az aktaszerű anyagot összegyűjtötte és összeállította Rubint Dezső altábornagy. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása. I—II. Irta: Gabányi János ny. tábornok József királyi herceg, a nagy nádor unokája, aki a világháborúba mint a budapesti 31. közös gyaloghadosztály parancsnoka és mint altábornagy vonult be és onnan mint tábornagy és haderőcsoportparancsnok tért vissza, az egész világégés idején, sőt későbben is, alapos, beható naplót szerkesztett. Ez a mű tizenhárom vaskos kötet. A fenséges szerző még nem találta elérkezettnek azt az időt, hogy följegyzései teljes tartalommal megjelenjenek a nyilvánosság előtt, ahhoz azonban hozzájárult, hogy naplójából — számos általános hadi érdekű kiegészítéssel — részletek közöltessenek. Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia vállalta magára; elhatározásának megvalósításával olyan kiváló művet ajándékozott a magyar nemzetnek, melynek értékét eléggé hangoztatnunk alig lehet. József királyi herceg, aki a világháború első napjától kezdve az összeomlásig mindig ott volt csapatai körében és még múló megbetegedéseikor sem hagyta el „szeretett fiacskáit", a világháború alatt gyakran került életveszélybe, hiszen magát sohasem kímélte; meg is sebesült; mindazonáltal megadatott neki, hogy lelki és fizikai erőinek teljes birtokában vívhassa meg a nagy háborút. A küzdelmekről írt naplója nemcsak hadtörténelmi tekintetben rendkívül becses mű, hanem okulhat belőle a filozófus, az általános történelemmel foglalkozó hisztorikus, a politikai pályán haladó egyén, sőt az író és a költő is. Sajnos a rendelkezésünkre álló hely kevés arra, hogy érdeme szerint méltassuk a fenséges szerző művének stratégiai, taktikai, politikai és írói szempontból való értékeit. Ellenben van ennek a nagyon becses műnek olyan különleges vonása, mely a Magvar Külpolitikában is hangos visszhangot kelt. És ez nem más, mint a magyar csapatok, tisztek és altisztek, közkatonák érdemeinek teljesen objektív, de éppen ezért tisztelettel és szeretettel teljes, igazságos elismerése. A magyar katona érdemeinek őszinte föltárása rendkívül értékes zománccal vonja be a fenséges szerző sorait. Tudjuk, hogy a külföldön gombamódra szaporodó világháborús művek — talán az egy Hindenburgét kivéve — a magyar katonák és csapatok működéséről, legfeljebb egy-egy odavetett gesztussal foglalkoznak, rendesen azonban vagy elhallgatják, sőt lekicsinylik azokat, nem is említve, hogy igen-igen sqk műben olvashatók elitélő — nem igazságos részletek hős fiainkról. A magyar csapatok hírnevének jogos megvédése nekünk, Csonkamagyarország fiainak életszükséglet. Nincs egyetlen egy olyan igazi barátunk széles e világon, aki érdekünkben csak egyetlen egy katonát is mozgósítana, ellenben körül vagyunk véve engesztelhetetlen ellenségekkel. Hogy a jövő mit rejteget számunkra, nem tudhatjuk, azt azonban, ami elmúlt, ismernünk kell. Ennek a megismerésnek alapján nemzetünk dicsőségét odaállíthatjuk a nagyvilág elé arra az emelvényre, amely emelvényre fiaink a magyar nemzetet maguk emelték haláltmegvető bátorságukkal, igénytelenségükkel, soha el nem múló hűségükkel, megbízhatóságukkal. Ennek a hírnévnek megvédésére senki se volt és nem lesz a jövőben sem hivatottabb József királyi hercegnél, mint aki négy és fél éven át volt méltó társa, koronatanúja hős magyar katonáink hősies küzdelmeinek. Midőn József királyi herceg nagy művének első kötete megjelent, a Magyar Tudományos Akadémia melegen üdvözölte a fenséges szerzőt. A királyi herceg szép beszédet mondott, melyben — a klasszikus író szavaival kijelentette, hogy „katonáimnak — exegi monumentum aere perennius ..." Igazi fenkölt hangulat uralkodott -ekkor az Akadémia termében és midőn a tudományos intézetnek nagynevű elnöke, Berzeviczy Albert szép szavakkal köszöntötte a fenséges urat, mindnyájan éreztük, hogy József királyi herceg, művének megírásával nemcsak katonáinak, de — magának is ércnél maradandóbb emléket készített . . .