Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAP A KISEBBSÉGI JOGOK TERÉN

1928 • 13 • December 16 A montenegrói kérdés Bajza József ismert publicistánk a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom tanára tollából olasz nyelven jelent meg egy összefoglaló kötet a montenegrói kérdésről. Az olasz sajtó nagy elismeréssel fogadta a könyvet és Baldacci bolognai egyetemi tanár ennek a kérdésnek leghíresebb külföldi szakembere ismertetésében megállapította, hogy a montenegrói kérdésben most már magyar ember foglalja el az első helyet. A röpirat nyelvtudományi, irodalomtörténeti, földrajzi, antropológiai, közgazdasági, történelmi és nemzetközi jogi alapon bizonyítja, hogy Montenegró sorsát nem döntötte el a szerb megszállás és hogy Montenegrónak joga és képessége van az önálló állami életre s azt ki is fogja újra vívni, mihelyt alkalma lesz rá. A nagy erudicióval megírt tanulmányból megtudjuk, hogy Montenegró az összeomlott hajdani Vörös-Horvátország romjain keletkezett és eredetileg katholikus állam volt. Az utolsó katholikus montenegrói törzs csak 1675-ben tért át a görög keleti vallásra. A montenegróiak fajilag is különböznek a szerbektől. Antropológiailag az albánokkal együtt egyenes leszármazottai az illíreknek és a nyelvi különbség ellenére az albánok és a montenegróiak ma is egyforma társadalmi szervezetben élnek, sőt egyes törzseik a közös eredet hagyományait ápolva, ma is együtt laknak. A kis ország több mint ezer éven át szabad állam volt és az maradt akkor is, amikor az egész Balkán török uralom alatt állott. Utolsó dinasztiája a Petrovics-Nyegos ház, mely számos nagytehetségű fejedelmet adott az országnak s 1696 óta uralkodik. Részletesen foglalkozik a szerző Montenegró világháborúi szerepével. Montenegró hősi önfeláldozása mentette meg az elfogatástól a szerb udvart, a kormányt s a hadsereg maradványait, de hálából a szerbek az antantnál galádul elrágalmazták a kis országot és dinasztiáját s amikor a központi hatalmak összeomlottak, a franciák szerb befolyásra megakadályozták a megszállás elől emigrált montenegrói udvar és kormány hazatérését. Ezalatt Montenegróba szerb komitácsik törtek be és európai embernek elképzelhetetlen kegyetlenkedésekkel próbálták megsemmisíteni a montenegrói nemzeti és állami öntudatot. Miklós király 1921-ben idegenben halt meg, de az emigráció máig sem adta fel a küzdelmet, odahaza a nemzet sem hódolt meg a szerb zsarnokságnak. Hegyek közé húzódva a túlerővel szemben kénytelen tűrni a megszállást, de várja a jobb jövőt, amikor ezeréves szabadságát visszaszerezheti. Bajza könyvéből tudjuk meg azt is, hogy a montenegrói kérdésnek milyen óriási irodalma van jóformán Európa minden nyelvén. A könyv jegyzetei külön nagy könyvtárt kitevő forrásmunkák halmazaira hivatkozik. Ha nincs is közvetlen kapcsolata Magyarországnak Montenegróval, mégis nagyon tanulságos a magyar olvasónak is ez a könyv. Ki tudja, a közös ellenséggel való harcban mikor és hogyan találkozik majd Magyarország és a kis Montenegró. A barátságnak és hálának azok a meleg kifejezései, melyekkel a montenegrói emigránsok elárasztják a könyv megjelenése óta a magyar szerzőt, talán első lépést alkotják a szövetség felé. Le déclic de Sarajevo írták Jósé Almira és Giv. Stovan. Édition Rudat, Paris. 220 nyolcadrét oldal. Képekkel. Midőn a francia Riviéra fővárosban, Nizzában sétáltam, egy könyvkereskedés kirakatában megragadta figyelmemet egy címképes könyv, amelyet piros szalag fogott át. A szalagról később emlékezem meg. Amint a cím is mutatja, a két szerző a sarajevói gyilkosságot tárgyalja, amely a világháborút kirobbantotta. A spanyol és a szerb szerzők Jovan Jovanovics, Bojidar Pourics, Borivojé Jevtics, DragoHub Bakics és Princip írásait, könyveit sorolják föl. mint művöknek forrásait, tehát már a források fölsorolása igazolja, hogy ez á könyv — tendenciózus. Tárgyalásának anyaga, hangja, célja arra irányul, hogy a sarajevói gyilkosok és összeesküvők mellett állást foglaljon, hogy őket rokonszenvesekké tegve, sőt megbüntetésüket igazságtalannak tüntesse föl. Ezt a — sajnálatos — törekvést nem tekintve, sok olyan részlet van a könyvben, amelyek világot vetnek Principék lelkiállapotára, anyaeri és kulturális helyzetére, a gyilkosság: előkészítésére, végrehajtására és természetes következményeire. Megtudiuk a könwből. hogy Principnek Sarajevóból — éppen politikai üzelmei miatt — Belgrádba kellett menekülnie és a merénylet terve ott érlelődött meg lelkében. Az öszszeesküvők Belgrádban tainulták meg a pisztollval való bánásmódot; tanítómesterük főképpen Tankosi'cs szerb őrnagy volt, de részt vettek a tanításban — valószínűleg — Dimitrievics szerb ezredes és Ciganovics komitácsi is. Csodálatos, hogy ezt a könyv adatai megerősítik. mégis a szerzők keménv állásból védelmezik azt az állítást, hogy a merényletben Szerbiának semmi része sem volt! ... Nem foglalkozom tovább magával a könyvvel, hanem azzal, ami engem leginkább meglenett, sőt — a mű elolvasása után — meg is döbbentett: a már említett piros szalag nyomtatott szövegével, amelyet érdekességénél fogva, magyar fordításban, teljes tartalommal közlök: Élénk érdeklődéssel olvastam a „Le déclic de Sara jevo dniű müvet. Örömül lesz nekem, hopv erre a könyvre saját művemben hivatkozzam. Raymond Poincaré". Tehát Franciaországnak nagyhatalmú miniszterelnöke és pénzügyminisztere, aki a volt osztrák-magvar monarchia és ezzel együtt Magyarország- síriának egyik megásó ja volt, még most, a világháború befeiezése után tíz esztendővel is annyira őrzd a gyűlölet köntösét, hogy forrásmunkául fogadja el azt a művet, amelyet — már forrásműveinek egvoldalúsága miatt is — csak helytelennek, egyoldalúnak, a történelmi objektivitás minden kritériumát nélkülözőnek kell minősítenünk. Mit váriunk ilyen jelenségek láttára azoktól, akik a távol Nyugaton jövő sorsunkat befolyásolják?! . . . Gabányi tábornok. V FI IF 6"és 8'henfler's amerikai i LLI L autó vezérképviselet SCHMALZ JÓZSEF AUTÓPALOTA • (2005) DOHÁNY-UTCA 22—24 TELEFON: JÓZSEF*42&—68