Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Magyar szellemi termékek és az utódállamok. Karafiáth Jenő interpellációja - Walkó Lajos külügyminiszter: Az utódállamok gyakorlata ellentétben van mind az emberi jogokkal, mind pedig a kisebbségi szerződések alapgondolatával

27 .állami elemi és középfokú iskolák új román igazgatóságához intézett leiratával elrendelte az iskolai könyvtárak magyar nyelvű "könyveinek román könyvekre való átcserélését és az értékes magyar könyveknek a bukaresti román akadémiára való beküldését, csupán csak a kevésbé értékesnek nyilvánított munkák maradhattak meg a közforgalomban s ezek is csomagolópapírodnak árul.gatva a ponyván a hetipiacokon! Ezt a szerencsétlen határozatot a román tankerületi főigazgató 1923 április 8-án a Marosvásárhely által épült mintaszerű magyar iskolák elnacionálizálása alkalmával hirdette ki abban a magyar városban, ahol az összes lakosságnak csak 6.7%-a román. Végre mikor 1924. évben a bukaresti román akadémia tiltakozását jelentette be a bő magyar könyváldás ellen, mert nem tudta már e munkákat elhelyezni, a kolozsvári erő-szakkal államosított, magyar társadalmi alapítású kereskedelmi akadémiához oly értelmű miniszteri rendelet érkezett, hogy az igazgató a könyvtár egész anyagát, mely 1923-ban 10.126 kötetre rúgott, csomagoltassa be és egyelőre gondosan őrködjék afelett, hogy a könyvek valahogy ne juthassanak az ifjúság kezébe. így pusztult el Erdélyben 1924. év végén 152 könyvtár 669.091 művel. Közte 54 tudományos jellegű magyar könyvtár 400.684 munkával, 50 középfokú iskolai ifjúsági könyvtár 127.773 művel, 10 polgári jellegű közkönyvtár 96.669 művel és 38 szakirányú közkönyvtár 42.935 művel. Azt hiszem, t. Ház, hogy ezeket az adatokat nyugodtan bo•csájthatjuk minden kommentár nélkül a művelt világ közvéleményének elbírálása alá. Cseh-Szlovákiában. Cseh-Szlovákiában eleinte a magyarországi nyomtatványokat nem általános rendelettel, hanem csak szóbeli feladás alapján tiltották ki az egyes zsupánok. Ezt az eljárást lehetővé tette az a körülmény, hogy a megszállás kezdetén Magyarországgal mindenféle postai összeköttetés megszakadt és a forgalom szünetelése később is többször ismétlődött. Ama nyomtatványok terjesztésének megakadályozására, melyek Magyarországon 1918 október 28-a után jelentek meg, 1921 május 7-én az Uradné Noviny-ben megjelent és 1921. március 12-én kelt számnélküli rendelet adatott ki, melyet Szlovákia kormányzásával meghatalmazott miniszter bocsátott ki. Az 1914. évi XIV. t.-c. 10. §-ának 3. bek. alapján a Slovensko kormányzásával meghatalmazott miniszter a magyar állam területén megjelenő összes lapoktól egyszersmindenkorra megvonta a postai szállítás jogát és a kolportage-t, különösképen nyomatékosan eltiltván azoknak a nyomdatermékeknek a terjesztését, amelyek 1918 október 28-a után láttak napvilágot s ugyancsak eltiltván azokat is, amelyekről pontosan meg nem állapítható, hogy előbb jelentek meg. Ha valaki e rendelet hatálya alól felmentést óhajt szerezni, úgy kérvényt tartozik szerkeszteni, melyhez a nyomtatvány egy példányát csatolni kell, 50 oldalig a szószerinti cseh, vagy tót fordítást, 50 oldalon felüli terjedelemnél a tartalom megközelítő feltűntetését, melyre csak akkor nincs szükség, ha oly szépirodalmi vagy tudományos könyvről van szó, melyet nem magyar író írt, hanem valamely más idegen nyelvből lett fordítva s melynek fordítása Cseh-Szlovákia területén használt nyelvek valamelyikén már közkézen forog. Hogy a pozsonyi szlovák minisztérium e kérvény sorsának elintézése elé mily akadályokat szokott gördíteni, arra nem óhajtok kiterjeszkedni, legyen szabad erről annyit mondanom, hogy kétséges esetekben a bizonyítás a kérvényezőt terheli. Mikor 1925-ben a párisi Nemzetközi szaksajtó kongresszus a magyar szaklapoknak e kitiltás miatti panaszukat ismételten magáévá téve, azokat a Nemzetek Szövetsége elé terjesztette, a cseh-szlovák külügyminiszter 1927 július 7-én megengedte oly sajtótermékek bebocsátását, melyeken kifejezetten fel van tűntetve, hogy 1918 október előtt jelent meg. Szaklapokra és folyóiratokra bebocsátási engedélyt azonban még sem adott, bár a Pen Clubok szövetségének VI. nagygyűlése Oslóban, a szellemi művek szabad forgalmának elve mellett újból lándzsát tört és az 1928 augusztus 27—31. közt Genfben tartott negyedik nemzetközi szaksajtó kongresszus teljes ülése teljes egyhangúsággal erőteljesen követelte a szaksajtó termékek szabad postai kézbesítését, — és így csak gazdasági katalógusok, prospektusok és hasonló jellegű nyomtatványok kapnak bebocsátási engedélyt és az 1918 október utáni időben kiadott szellemi termékek közül csak azok továbbíttatnak, melyek közismert külföldi nyomdatermékek magyar fordításait tartalmazzák. Általában véve Cseh-Szlovákiában, bár a cenzúra gyorsütemű ügykezelést helyezett kilátásba, javulás e téren nem igen mutatkozik és ugyancsak mereven elzárkózik az utódállamok valamennyi kormánya az elől, hogy e téren engedményeket tegyen. Karafiáth interpellációja . Miután tehát a budapesti napilapok közül a kisantant három államába csupán az Esti Kurir és a Magyar Hírlap jut be, a csehszlovák területekre pedig a Népszava, a szépirodalmi termékek közül valamennyi utódállam területére a Színházi Élet és a Nyugat nyert szállítási engedélyt. A Rádió