Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Magyar szellemi termékek és az utódállamok. Karafiáth Jenő interpellációja - Walkó Lajos külügyminiszter: Az utódállamok gyakorlata ellentétben van mind az emberi jogokkal, mind pedig a kisebbségi szerződések alapgondolatával

26 nyok terjesztésének mindennemű akadályait van hívatva vizsgálni. Kielégítő értesítés azonban arról, hogy e mindennemű akadály kivizsgálása megtörtént-e már, s ha igen, vájjon a nyomtatványok terjesztését illetően milyen eredményre vezetett, tudomásom szerint mindezideig hozzánk nem érkezett, mert az Oprescu által szignált és végleges megoldást nem tartalmazó, szeptemberi választ mindennek tekinthetjük, csak kielégítőnek nem, és nem hinném, hogy az Akadémia, ha vele foglalkozni fog, annak tekintené. A magyar kisebbség helyzete Legyen szabad ezek után még a magyar kisebbség szomorú helyzetét az egyes utódállamok szerint részletesen ismertetnem. Romániában Nagyrománia uralma alá került csaknem kétmillió magyar kisebbség a Magyarországon megjelent könyvek és folyóiratok megszerzésétől általában véve el van zárva. Még a Romániában megjelent magyar könyvek és lapok is szigorú cenzúra alá vannak véve. A sajtótermékek behozatalára a magyarlakta területnek Magyarországhoz eső nyugati határa mentén állandóan szigorított, egyebütt pedig enyhébb formában fentartott zárlat van, mely a katonai és politikai ostromállapot időnkénti megújításától független. A román állambiztonsági Rendőrség (Sigurancia) főigazgatója 35.983/1921. sz. alatt még 1921. december 11-én utasította az oláh postát, hogy Magyarországtól semmiféle nyomtatványt el ne fogadjon és ne kézbesítsen. Itt említhetem meg csak — úgy zárójelközt, hogy az 1924. évi stockholmi nemzetközi postaszerződés, melyhez Magyarország, Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia és Románia egyértelműen csatlakoztak, a postai küldemények természetes szabad forgalmát az egyetemes postai egyesülés területén újból és kifejezetten biztosította. Ezt a rendeletet 31.194/1922. sz. alatt megújította. Mikor ezután nagy utánjárásra nyelvtanok, szótárak és bibliák behozatalát kénytelen-kelletlen megengedték, a román rendőrség agent provokátorjei a vámkezelésnél a Magyar Hiszekegy szövegét csempészték be e könyvekbe, úgy hogy később ezen „az alapon" kobozták el az egészet és ilymódon tartották fenn továbbra is a behozatali tilalmat. A kilátásba helyezett enyhítés ellenére sem mutatkozott e téren semminemű változás, sőt mikor az erdélyi könyvkereskedők az 1924. év pünkösdjén a brit és külföldi bibliatársaság kiadásában megjelenő 300 drb magyar bibliát rendeltek meg, semmiféle közbenjárással sem lehetett a bukaresti kormánynál kieszközölni, hogy a román határra érkező angol kiadású magyarnyelvű bibliákat a címzettek átvehessék. De nemcsak az új kiadású magyar munkákat sújtották tilalommal, hanem miként a Nagyvárad című lap 1925. évi május 11-én kelt száma közölte, az oláh közoktatásügyi miniszter az összes iskolákba oly értelmű rendeletet küldött, hogy a könyvtárakban található magyar könyveket haladéktalanul csomagolják össze és küldjék Bukarestbe. Egyébként a könyvrendelés tekintetében a helyzet a legutóbbi időkig, — amint azt a Kolozsvárott megjelenő „Újság" 1926 február 9-i száma részletesen közölte — az volt, hogy ha valaki egy magyar könyvet óhajtott megrendelni, úgy a behozatali engedélyért előzően egy többszörösen felülbélyegzett kérvényt kellett beadnia, mely legalább 2—3 hónapi futkosás után jutott csak el Vojnescu P. Romulushoz, a bukaresti állambiztonsági hivatal vezérfelügyelőjéhez, akinek „államtitkári" engedélye volt szükséges ahhoz, hogy a határsorompókon valamely magyar könyv vagy valamely magyarországi sajtótermék bebocsáttassék. Ha netalán sikerült egy ilyen engedélyt elnyerni valakinek, ugy azt előbb leküldték a megyei prefektushoz, aki ezt közzétette a vármegyei hivatalos lapban és csak ezután volt megrendelhető a permist kapott könyv. Legújabban 1928 szeptember 25-i kelettel a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületéhez a román kir. Követségtől Baltiu kir. követségi sajtóattasé aláírásával a következő levél érkezett: — „Légation Royale de Roumanie en Hongrie No. 4490. Budapest, 25. Szeptember 1928. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, Budapest, IV., Magyar-utca 50. Van szerencsém tudomására hozni a Tekintetes Elnökségnek, hogy a Bukaresti Román Királyi Külügyminisztérium 38.328/21. Szeptember 1928. szám alatt elhatározta, hogy a jövőben az illető Minisztérium Sajtó-Osztályához küldendők direkt cenzúrázás végett azok a könyvek, amelyeknek Románia területén való terjesztését kérik. Az ehhez szükséges kérvényt román, magyar, vagy francia nyelven kell megszövegezni, amelyhez két példánya csatolandó a cenzúrázandó könyvnek. Ezzel egyidőben a Budapesti Királyi Román Követséghez szintén beküldendő egy-egy példányszám. Egyben kérem a Tekintetes Elnökséget, hogy ezen rendelkezést az összes könyvkiadóvállalatok és könyvkereskedők tudomására hozni szíveskedjék. Románia Meghatalmazott Minisztere helyett: Baltiu s. k. királyi követségi sajtóattasé." Hogy a gyakorlatban jelent-e ez a legújabb rendelkezés lényeges változást vagy sem, ezt majd csak a legközelebbi jövő lesz hívatva megmutatni. És itt kell visszatérnem újból arra a szomorú, barbár felfogásra valló és a nemzeti kisebbségek legelemibb szellemi szükségletét sújtó merényletre, mely a régi magyar iskolai és közkönyvtárak ellen irányult. Amikor Angelescu közoktatásügyi miniszter 1923-ban kelt és az összes volt magyar