Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - Idegenforgalom és külpolitika. Előadta Lipovnitzky Pál, a Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztályának, Tasnády Szűs András ny. államtitkár elnöklésével f. évi október 23-án tartott ülésén

18 forgalom révén szerzett 'barátoknak a jövőben való megtartásába. Abban az államban, abban az intézményben, ahol az idegenforgalomból elért hasznot a bevételek rovatába könyvelik, nem értik meg az idegenforgalomban rejlő óriási külpolitikai átütőerőt. Ott, ahol arra számítanak, hogy az idegenforgalom ennyi meg ennyi hasznot hoz és ezt a hasznot nem fektetik százszázalékban vissza az idegenforgalomba, ott nagy hiba van. Abban a politikai helyzetben, amelyben Magyarország immár tíz év óta senyved, egyenesen bűn volna, ha nem használnánk fel minden fillért arra, hogy újabb és újabb befektetésekkel fokozzuk az idegenforgalmat. Merem állítani, hogy már az is 'hiba, ha akár az állam, akár valamely idegenforgalmi intézmény haszonnal dolgozik ezen a téren. Az idegenforgalom lebonyolításának a legjobb esetben is legfeljebb veszteségmentesen szabad mérlegét lezárnia. Minden anyagi haszon káros és sokszorosan káros akkar, ha az idegenforgalmat magasabb külpolitikai szempontból nézzük. Profitrend||er — fordizálás Ezen a téren önmagától kínálkozik az öszszehasonlítás az európai és az amerikai gazdasági, illetőleg termelési rendszer között. Ottan a minden téren sürgősen áttérnek arra, amit ők fordizálásnak neveznek. Ezzel szemben az európai rendszert profitrendszernek hívják. A profitrendszer lényege abból áll, hogy minél kisebb befektetéssel, minél alacsonyabb munkabérekkel, minél nagyobb hasznot biztosítson valamely vállalat. Ezzel szemben a ma már Amerikában általában elfogadott service rendszer megfordítva dolgozik. A haszonnak egy részét nyomban újra befekteti a vállalatba', másik részét átengedi a munkásoknak, abból a célból, hogy belőlük újabb és jobb vevőket csináljon, a harmadik részt pedig leüti az eladási árból, hogy ezáltal minél szélesebb néprétegeket nyerjen meg vásárlókúl. A haszonról nem gondoskodik senki, mert a haszon benne a forgalomnak ilyen módon végbemenő hihetetlen megnövekedésében. Ez a circulus vitiosus soha sem ér véget, mert minél nagyobb a forgalom, annál olcsóbb az előállítás, annál tökéletesebb a szolgálat, annál többet és annál jutányosadban lehet a közönségnek nyújtani, annál több ember vásárolja a portékát és végeredményében annál nagyobbra fejlődik az üzem. Ez nem utópia, hanem az Egyesült Államokban széltében gyakorolt és minden tekintetben kipróbált valóság, amelynek Amerika azt a bámulatos fellendülést köszönheti, amelyet mindannyian ismerünk. Sehol sem lehetne ezt a rendszert jobban és találóbban kihasználni, mint az idegenforgalom terén, ahol — eltekintve az egyes iparágaknak hajtott közvetlen jövedelemtől, a legnagyobb hasznot Magyarország külpolitikája húzná ebből. Vigyük csak át a fenti elveket a magyarországi idegenforgalomra és lássuk a hatást: minél többet fektetünk be a haszonból, vagy máshonnan, még áldozatok árán is a propagandába, annál többen jönnek hozzánk. Minél többet fektetünk idegenforgalmi intézményeinkbe, annál tökéletesebb szolgálatot nyújthatunk az idegennek. Minél olcsóbbá és hozzáférhetőbbé tesszük az ideutazást, illetőleg az itt tartózkodást, annál több idegent világosíthatunk fel kultúránkról-és a rajtunk elkövetett igazságtalanságról, annál több barátot szerzünk, aki adódó alkalommal szószólónk lehet. Tehát annál nagyobbá fejlesztettük üzemünket — ebben az esetben, végeredményben, azoknak körét, akiknek előbbutóbb Magyarország történelmi határainak, illetőleg egységének helyreállításában szavuk lesz. Az idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységet három főcsoportra oszthatjuk, úgymint a propaganda, az idegenekkel való bánásmód itthon s ezeknek jóbarátainkul való megszerzése, végül pedig idegen barátainknak megtartása a jövőben. Tulajdonképpen csakis a végcél fontos politikailag. Az előbbi kettő csupán eszköz a harmadik elérésére, mint ahogy az egész idegenforgalom is csupán eszköz az ország nagy külpolitikai céljainak szolgálatában. A jó propaganda feltételei Ami a propagandát illeti, itt rendkívül sok még a teendő. Nem egy nálunk járt amerikai barátomtól hallottam, hogy nem értik, miért nem áldozunk többet propagandára. Szerintük tízszer annyi angolnak, franciának és amerikainak kellene nálunk megfordulnia, mint amennyit statisztikánk mutat. Majdnem minden idegen ismerősöm őszintén kijelentette, hogy nagyon sok olyan várost és országot ismer, ahol tizedrész annyi látnivaló sincs, mint Magyarországon és ahol, ügyes és helyes propaganda folytán, sokszorta több idegen fordul meg, mint nálunk. Amerikában kifejtett propagandánk az ottani dimenziók között elvész. Egész amerikai körutam alatt, pedig bejártam Bostontól Floridáig és New-Yorktól St. Lousig valamennyi államot, egyetlen Magyarországról szóló propagandafüzettel, plakáttal, vagy reklámmal nem találkoztam. Végignéztem az utazási vállalatok ablakait Londonban és Párisban is. Egynéhányba be is mentem. Seíol semmi. Már pedig tudomásom szerint az itthoni intézmények, elsősorban az IBUSz és a Székesfővárosi Idegenforgalmi Iroda rengeteg anyagot küldenek külföldre. Azt hallom, hogy nincs elég pénz arra, hogy még többet küldihessünk. Már pedig ez nagy hiba. Mert ezzel szemben bőven találkoztam oszt-