Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - Idegenforgalom és külpolitika. Előadta Lipovnitzky Pál, a Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztályának, Tasnády Szűs András ny. államtitkár elnöklésével f. évi október 23-án tartott ülésén

19 rák, német, csehszlovák, Jugoszláv, sőt román progandaanyaggal is. Ha tehát, visszamutatva az előbb -mondottakra, az idegenforgalomból származó hasznot ismét nyomban visszavezetnénk az idegenforgalmi propagandába, akkor nyilvánvaló, hogy sokkal több prospektust és plakátot, meg hirdetést helyezhetnénk el a külföldön. Ez azonban még nem minden. Azt tapasztaltam, hogy még azoknál a külföldi intézményeknél is közönyösen bánnak a magyar propagandaanyaggal, amelyekkel, tudomásom szerint, bizonyos megállapodási viszonyban vagyunk. Ez teljesen érthető is, mert ihiszen elképzelhetetlen, hogy egy külföldi érdekeltség, amely játszva ad el jegyeket már régen divatossá vált és látványosságairól ismert országokba, nem szívesen fejt ki iniciatívát oly ország kedvéért, amely majdnem ismeretlen és ahonnan — hála kedves szomszédainknak, akik nemcsak saját idegenforgalmukra áldoznak, hanem még arra is van gondjuk, hogy Magyarországgal szemben ellenpropagandát fejtsenek ki — sokszor nagyon kellemetlen valódi és álhírek kerülnek forgalomba. Ebben a tekintetben nagy szerepet játszik azután az a számos baklövés és lelkiismeretlenség is, amit itthon követnek el idegenekkel szemben, ezt azonban nem ezen a ponton, hanem előadásom további folyamán fogom kifejteni. Például minden óceánjáró hajón látható egy rácsos állvány, mely teli van prospektusokkal. Minden ország prospektusát ott találtam, csak Magyarországét nem, pedig 23 hajót néztem meg töviről hegyire a New-York-i és Boston-i kikötőben, eltekintve attól a hajótól, amelyen oda és vissza utaztam. Miért van ez ? Az amerikai és az angol turistának sajátossága, hogy már jóelőre, télen, vagy tavasszal, pontosan összeállítja utazási programmját. Ebből a célból érintkezésbe lép egy vagy több utazási irodával és azt ajánlattételre szólítja fel. Legtöbbször a hajóstársaságoknak ír, amelyek kivétel nélkül utazási irodát tartanak fenn a nagyobb városokban, sőt számos kisebb helyen is. Kézenfekvő, hogy az Amerikából Európába igyekvő utasok mind a hajóstársaságok irodáiban és az óceánjáró hajókon sűrűsödnek össze. Amerika elképzelhetetlenül nagy, ha tehát ott akarnánk propagandát csinálni, valóban nehéz volna az erre szükséges pénzt előteremtenünk. A hajóstársaságok révén azonban a propagandaterületet összehasonlíthatatlanul szűkebb térre szoríthatjuk össze. E mellett az államnak, illetőleg a kormánynak is módjában áll a koncessziók megadásánál arra kényszeríteni a hajóstársaságokat, kivétel nélkül, hogy a magyarországi idegenforgalom érdekében pontosan előírt propagandát tartoznak kifejteni. Annál is inkább, mert számos hajóstársaságnak és éppen a legnagyobbaknak, saját újságjuk van, amelyben nagyon hathatós propagandát fejthetnek ki. Ezt a pontot erről a helyről szíves figyelmébe ajánlom az Idegenforgalmi Tanácsnak és rajta keresztül a kormánynak. A propaganda eszközei közé tartozik még az is, hogy törekednünk kell arra, hogy a nagy külföldi utazási irodák, amelyek külön lapokat és prospektusokat adnak ki, Magyarországot vegyék fel ajálott útiterveikbe. Mégpedig melegen vegyék fel. Itt elsősorban a Cook irodára és az American Expressre gondolok. Ez a kérdés talán az egész propagandaproblémának legnehezebb része. Nen vagyok eléggé járatos az előzményekben, hogy ebben az irányban konkrét megoldási javaslatokat mernék előterjeszteni s nem is vagyok erre illetékes. De nem is szeretek oly tárggyal foglalkozni, amelynek minden részletét nem ismerem töviről hegyire. így tehát csak arra szorítkozhatom, hogy felhívjam a kompetens tényezők figyelmét arra a körülményre, hogy ennek a két irodának tevékenysége Magyarországi viszonylatban nem érezhető eléggé. És ezt nemcsak saját tapasztalatomból állítom, hanem amerikai és angol barátaim ezirányú felvilágosításai alapján. Elég gyakran hallottam — komoly idegenforgalmi tényezőktől is, akik azonban nem rendelkeztek mindig kellő betekintéssel a magyar külképviseletek munkájába — hogy miért nem tesznek követségeink és konzulátusaink többet az idegenpropaganda terén. Erre a válasz nagyon egyszerű, mert elő ször is nagyon sokat tesznek, másodszor pedig külképviseleteinknek egészen más feladataik vannak, harmadszor pedig a legjobb esetben is csak mint mellékes ügyet ke^ élhetnék az idegenforgalmi szolgálatot — már pedig ez csupán abban az esetben lehet eredményes, ha valakinek, aki tevékenységeért felelős, főfoglalkozása. Nagyon természetes azonban, hogy annak, aki ily fontos megbízatásnak letéteményese a külföldön, a legélénkebb kapcsolatot kell fentartania külképviseleteinkkel, — amelyek kétségkívül és nagy örömmel támogatnák őt munkájában. Információs irodákat kell felállítani New-Yorkban és Londonban, valamint Parisban is megfigyeltem, hogy ott bizonyos kapcsolatban a követségekkel és konzulátusokkal, saját irodájuk van az Osztrák, Cseh, Lengyel, Jugoszláv államvasutaknak. Csak a magyar irodát kerestem hiába. Megpróbáltam ajánlatot kérni a cseh irodában Magyarországra való útra. Nyomban ott termett egy erősen cseh accentussal, de egyébiránt kifogástalanul angolul beszélő alkalmazott, aki megmagyarázta nekem, hogy Magyarországra utazni nem tanácsos, mivel ott még mindig bizonytalan a helyzet, a viszony a kommunisták és a reakcionáriusok között rendkívül feszült, nincs élet és vagyonbiztonság és sajnálatára nincs is módjában kiszámítani a jegy árát, mert a magyar államvas-