Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - FEDERALISTA FRANCIAORSZÁG FELÉ

Magyar Külpolifika . 6 • 2Ő. szám FEDERALISTA FRANCIAORSZÁG FELÉ Megalakult a „Franciaországi Kisebbségek Szövetsége" \ z állami centralizmus legklasszikusabb földje tudvalevőleg Franciaország és a francia példákra utalva, igyekeznek az utódállamok berendezkedésüket úgy alakítani, hogy nemcsak az egyén, hanem a nemzeti és vallási kisebbségek, mint egyediségek is véglegesen eltűnjenek az állami mindenhatóság kohójában. És most mintegy a sors gúnyjaként Franciaországból harsan fel a szózat, mely a kisebbségi jogokra hivatkozva, federalista berendezkedést követel a centralizmus hazájában. Franciaország nemzeti kisebbségeiről a legutóbbi évekig nem is hallott a világ, míg a világháború után Elzász Lotaringiának Franciaországhoz való kapcsolása után meg nem született a nemzetiségi kérdés, melyet a francia kormányzat előbb börtönnel és cenzúrával próbált visszafojtani, ma azonban odáig jutott, hogy az egyre erősebben felzúgó autonómista hangok ellen kikényszerített engedményekkel kénytelen védekezni. Mert az elszászi németek mintájára sorra született meg a nemzetiségi kérdés északon, északkeleten és délen is: szervezkedtek a bretonok, flamandok, baskok, katalánok s az ötágú mozgalom ma már közös mederbe szalad, mert vezetői megalakították a Franciaországi Kisebbségek Szövetségét, melynek főtitkára Duhamel Maurice képviselő, a lelkes breton csodálatos energiával népszerűsíti a Szövetség programmját Franciaország mindenféle rétegénél, ahol annak talajt lehet nyerni. Bretagne népe 1585 óta tartozik Franciaországhoz, de az utolsó breton királylány kezével jutott ez az ezeréves ország hozományként a francia korona alá és nem foglalással. Éppen ezért megtarthatta autonómiáját is, melyet zavartalanul élvezett a nagy francia forradalomig. Hogy azóta mi történt, látjuk magának Dnhamelnek cikkét, a breton kisebbség ősf anyanyelvén megindított lapból: — Amikor a Franciaország egyes részein lakó népeket nemzeti kisebbségek neve alatt emlegetjük, legtöbbször meglepetéssel találkozusk azoknál, akik ezt a meghatározást először hallják. A francia kormányok és a párisi sajtó a nagy forradalom óta anynyiszor hirdették az egységes és oszthatatlan Franciaország jelszavát, hogy ez a külföldön hitté vált s mindenütt azt tartják, hogy Franciaországot ma egységes nép lakja, mely ha különböző eredetű is, nagyon meg van elégedve központi kormányzatával. A valóság azonban egészen más képet mutat. Mindenekelőtt maga a politikai egység sem olyan régi, mint azt általában hinni szokták, a forradalomig számos tartomány, így Bretagne is igen messzemenő autonómiát élvezett; tartománygyűlései voltak, ahol számot vetettek a sajátos népi és helyi viszonyokkal. Az iskoláztatás minden erőfeszítése mellett is Franciaország negyven millió lakosából ma 15 milliónál több a mindennapi életben nem a francia nyelvet használja, hanem a maga ősi nyelvét: a bretont, az olaszt, a flamandot, a németet, a katalánt, a baskot. — A centralizáció emberei mindent megtesznek, hogy ezeket a jelenségeket még maguk előtt is eltakarják. Ezt tették az elszászi mozgalommal és legutóbb a nyáron a Chateaulin-ben tartott breton felvonulással szemben is. Azok a rendszabályok, amelyekkel itt találkoztunk, mutatják, hogy Poincaré kormánya nagyon is tisztában van azzal, mit jelent a breton autonómizmus ereje és céltudatossága. Ezt a breton mozgalmat egyébként már régen jól ismerik Párisban. Egy képviselő még 1890-ben azt kérte Doumergue-től, aki akkor közoktatásügyi miniszter volt, hogy engedélyezzen Bretagneban az állami középiskolákban breton nyelvű tanfolyamokat. A válasz az volt: — Lehetetlen, mert ez az ön földijeinek szeparatizmusát erősítené. — A bretonok soha sem is adták fel nemzeti egyéniségüket. A régebbi múltban számtalan lázadás és összeesküvés bizonyította ezt. Amikor a császárság alatt a központosítás elérte tetőpontját, úgy tünt fel, mintha végképen meghalt volna ez a gondolat. Hamarosan kiderült azonban Napóleon tévedése. A breton gondolat csak aludt, s mihelyt megenyhült a légkör, kulturális - megmozdulásokban, folyóiratok megindulásával stb. újra életjelt adott magáról. A világháború ismét elhallgattatott minden ilyen törekvést, a béke megkötése óta azonban annál erélyesebben követeli szabadságát és hivatkozik az új korra, amely a nemzeti felszabadulások jegyében indult. Ma pedig már ott tartunk, hogy a politikai cselekvés útjára léptünk, s a közelmúltban megalakítottuk a breton autonómista pártot. — Ez a mi pártunk nem puszta kisebbségi önvédelmi párt. A mi programmunkat egy szóval fejezzük ki: Federelizmust! Federalista alkotmányt követelünk. Egyáltalában nem nyugszunk bele, hogy ügyeinket az a párisi parlamentáris zűrzavar intézze, amelyben a választási geometria eredményeképen a leglustább, leggerinctelenebb és legnéptelenebb megyék viszik a szót. Nem értünk egyet azzal, hogy gazdasági boldogulásunk kérdései valamelyik miniszter szeszélyétől függjenek. Azt akarjuk, hogy a mai centralista Franciaország helyét foglalja el egy új federalista Franciaország, a különböző autonóm területek szövetsége, ahol minden országrész a maga múltja és jelenlegi szükségletei szerint rendezkedhessek be. Pár hónapos még ez a programm, melyet a nyári breton nemzetgyűlésen hoztak, amikor a francia hatóságok megakadályozni próbálták, hogy ezt a nemzetgyűlést nyilvános helyen megtarthassák, úgy hogy három magánház összeérő kertjében kellett tanácskoznunk, de máris kézzelfogható eredménye van. Arról ugyan szó sincs, hogy a francia centralizmus a maga merevségéből elvben bármit is engedjen, míg rá nem kényszerítik, de megtörtént az a fontos lépés, mint Páris védekezése az ellene vonuló nemzetiségi támadásokkal szemben, hogy a kormány letért ERSTE BUDAPESTER MÜNZENund MEDAILLENHANDLUNG JOSEF von STÜRMER V., CSÁKV-UTCA 8. SX,. II. t, Reichstes Láger an Münzen und Medaillen a'ler Zei'en und Lander. + Práhistorische und Antiké Ausgrabungen. + Kauf und Verkauf! Verlangen Sie unsere letzten Kataloge Nr. 11 und 12. + Sammlern gratis. (2001)