Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Az Egyesült Államok jövője. A XIX. század tanulságai - Zarándoklás a városba - A civilizáció és a népszerüség viszonya - Az éghajlat mint közgazdasági tényező - Orientáció a középnyugat felé - A jövő élelem és nyersanyag gondjai - Mi lesz a korlátlan lehe

1928 • 13 • Október 1 az ama nemzetek évszázados álmaival vagy történetével ellenkezik. Steednek tanulmányozni kellett volna a Kraljevics Markóról szóló ének-ciklust, hogy lássa, miről álmodtak a szerbek a Balkánon az 500 éves bizánci török állami retortában, míg a horvátok ugyanakkor a szörnyű valóságban történelmet csináltak a nyugati civilizáció bástyáján. — „Mi azt reméltük" — mondja Steed, — „hogy a jugoszlávok, fiatalemberek és aszszonyok új nemzedékének megérkezése fokonként ki fogja alakítani az élő talajt a magasabbfokú jugoszláv államiság részére. „Hamisan és könnyelműen reménykedett Steed! Hát valóban Steed semmit se tud az élettani és lélektani háttérről?! Hát valóban nem tudja, hogy minden egyesben emlékezetszerüen összes elődjei élnek és egy élő nemzedékben az összes meghalt nemzedékek?! A jugoszláv eszme nem lehet valami moziszerüen élő. Nincs meg a mai délszlávok tudatalattiságában, mert soha se élt a mai horvát és szerb nemzedékek elődeinek vonalán. Két világ örvénye, élő milliók összecsapása felett ütközik össze a meghalt elődök milliárdjainak kísérteti harca, amelyek a Steed-féle jugoszláv képződményről életükben soha még hírt sem hallottak. — E magasabbfokú államiság sorsáról én még abban az időben adtam prognózist, amikor az még tetőpontja teljében volt. Ez 1921 június 23. napján (a vidovdáni alkotmány meghozatala előtt) volt, amikor a zágrábi törvényszék előtt hazaárulás miatt védekeztem. Védőbeszédem kinyomatott a „Horvát Gondolatban" 1921 szept. 2-án. Ott olvasható szószerint ez is: „A jugoszláv gondolat nem kellően dinamikus. Fiatal, töredékes. Az semmi se a hatalmas szerb öntudattal szemben, amely a felszabadulásért vívott évszázados harcban acélozódott meg. Montenegró még a középkori nemzeti alakulatok fokán áll; nem küzdötte fel még magát a szerb öntudatig sem, hát még az alárendelt jugoszláv öntudatig. Még magában Horvátországban is a jugoszláv eszme vékonyhéjú, amely alatt a nemzeti horvát vulkán forr. — Ez a vulkán kitört már az alkotmányozó nemzetgyűlés választásakor és minden ismert választáskor kitört a választási parázsból. Punisa lövései alkalom voltak, hogy elemi erővel kitörjön a két vulkán, a két régi állami gondolat: a horvát és a szerb. És itt nem használ semmiféle kesergés, még Steed kesergése sem. — ő azt mondja, hogy „se kívánsága, se joga nincs, hogy kifürkéssze a szkupstinai tragikus események okait". Hiszem, hogy nincsenek ily kívánságai, mert ha volnának, ama tragikus események okai között megtalálná saját magát is! És éppen ezért volna kötelessége, hogy önmaga újból megkérdezze magát, hogy az összes jugoszláv területek költői és álmodozói valóban megtalálták-e az ideált? Ama tragikus események összes okait keresvén, lehetséges, hogy végre Steed is felfedezné a két világot és úgy lehet, közöttük az örvényt is. Mindenesetre felhagyna azzal, hogy továbbra is úgy iparkodjék bánni a horvát és szerb nemzettel, mint két nyúllal, melyeket az álmodozás hipotézisének bemutatása céljából szabad élve kínozni, élve fölboncolni. A horvátok nem kísérleti nyulak, nem akarnak Steednek nyulai sem lenni. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK JÖVŐJE A XIX. század tanulságai — Zarándoklás a városba — A civilizáció és a népszerűség viszonya — Az éghajlat mint közgazdasági tényező — Orientáció a középnyugat felé — A jövő élelem és nyersanyag gondjai — Mi lesz a korlátlan lehetőségek hazájából? Irta: S. K. SWIFT-SOMLYÓ, az amerikai Hearst-lapok munkatársa M

ögöttünk a fejlődés évezredei állnak. Számtalan generáció tanulságai gazdagítják tudásunkat és ma azon az alapon élünk, melyet ők teremtettek. Ha a népek és nemzetek fejlődésére visszatekintünk, következtetéseket vonhatunk le. A világtörténelemben számos példáját látjuk hatalmas országoknak, melyek ma alig jönnek számba. Egyike a legrégibb példáknak talán a menynyei birodalom, Kina. Évezredek előtt virágzó, gazdag ország, mely évszázadok óta csak tengődik. Ugyan ma is vezet lakosságának számával, mint legnépesebb ország, de az életkörülmények és népének kultúrája lassú sorvadását megpecsételték. A régi kínaiak a birodalom szomorú pusztulását nem látták előre. Kina szomorú végzetét népének tudatlansága és gondtalan gazdálkodása okozza, mely talán elkerülhető lett volna, ha sikerült volna az országot a civilizáció számára meghódítani. A népek jövőjét köd fedi; bizonytalan és előre meg nem állapítható a végzet. Mi lesz a mai virágzó országokból? Kérdés, melyre a jövő fog felelni. Milyen lesz az Egyesült Államok jövője? A kutatás és tudomány ma már e téren annyira vannak, hogy legalább megközelítő feleletet tudnak adni erre a kérdésre. Földünk történetének legnagyobb változásai az utolsó száz évben mentek végbe. A lakosság száma majdnem kétszeresére növekedett; míg száz évvel azelőtt a földgolyó összlakosságának száma hozzávetőleg 1000