Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Az Egyesült Államok jövője. A XIX. század tanulságai - Zarándoklás a városba - A civilizáció és a népszerüség viszonya - Az éghajlat mint közgazdasági tényező - Orientáció a középnyugat felé - A jövő élelem és nyersanyag gondjai - Mi lesz a korlátlan lehe

Magyar Külpolitika 19. szám millió volt, addig az ma 1700 millió. Természetesen lehetetlen, hogy az emberiség hasonló mértékben fejlődjön tovább. Ez áll az Egyesült-Államok lakosságának szaporodására is. 1790-ben négy millió lakosa volt Északamerikának, 130 év alatt huszonhétszeresáre növekedett, vagyis, 106 millióra. A gazdasági és megélhetési lehetőségek ilyarányú további szaporodást teljesen kizárnak. A mai 48 állam területe legfeljebb 250—300 millió embernek tudna megélhetést nyújtani, de evvel minden további fejlődés útja el van zárva. Ez is csak akkor volna lehetséges, ha addig intenziv gazdálkodás történik. A tudósok semmi jót nem jósolnak. Arra az esetre, ha a természet erőit továbbra is úgy használják fel, mint eddig. Csakis intenziv mező- és erdőgazdálkodás, a rablógazdaság megszüntetése biztosíthatják a jövőt. Mindenesetre a szintétikus kémia a jövő évszázadokban az élelmezés kérdésében nagy szerepet fog játszani. De az országok jóléte akkor is a közgazdaságtól fog függeni. Egyike a legfontosabb szempontoknak az államok jövőjénél a városba való vándorlás. Évszázadokkal azelőtt a lakosság 3%-a lakott városban és 97%-a vidéken. Ma a lakosság 52%-a él városokban. Az utolsó évtizedben 1910—1920. az egész világon feltűnően szaporodott a városok lakossága a vidék rovására. A haladó civilizáció, a finomabb kultúrszükségletek, valamint a könnyebb kenyérkereset reményét tekintheti ük e modern népvándorlás okainak. Ezalatt a 10 év alatt az Egyesült-Államok lakossága 15%-al szaporodott. Ugyanazon idő alatt a városi lakosság száma 26%-al, a falusié azonban csak 5^%-al növekedett. Itt már kitűnik a falusi lakosság csekélyebb növekedése és azt jósolják, hogy ezek az arányok a következő 30— 40-ben még jobban el fognak tolódni. Akkor a lakosság 60—70 százaléka fog városban élni és csak 30—35% falun. Az Egyesült Államok lakosságának majdnem egyharmada él hét nagy városban. New-York, Boston, Philadelphia, Detroit, Csikágó, Szan Franciszkó és Los Angeles lakosainak száma öszszesen eléri a 27 milliót. Előnyös földrajzi helyzetek folytán ezek a városok uralják az egész országot. Fognak-e még tovább fejlődni, vagy más városok fogják majd őket túlszárnyalni? Lakosaiknak nagy számát bizonyos iparágak koncentrációjának köszönhetik. New-York a ruházati ipar központja, Boston a cipőgyártásé, Chikágó az élelmiszerközponr és ezekhez sorakozik Detroit, az autók városa. Az élénkebb pénzcirkuláció következtében a lakosság gazdagodási lehetősége is nagyobb ás gyorsabb, mint a falusi lakosságé. A városi lakos azt hiszi, hogy a város több lehetőséget nyújt neki boldogulásához. Igényei állandóan növekednek s míg a falusi ember életét a természethez kapcsolja, addig a városi a természettől mindinkább távolodik. A városi lakosság úgynevezett kultúrigényeinek felfokozása, mely a rossz irányba terelt civilizáció hatása az egyén életérdekét és életcélját letompítja; a faj értéke csökken. A civilizáció az oka tehát az államon belül a lakosság különböző sűrűségének. Hogyan kellene a jövő ezen problémáját megoldani? A városi élet előnyeit a falusi lakossággal is meg kell ismertetni. Jó iskolák, templomok, jó utak, könyvtárak és a technika vívmányai kell, hogy válozatosabbá tegyék a ma részben nagyon is egyhangú falusi életet. A közép- és délnyugaton vannak vidékek, hol a gazdának órákhosszat kell lovagolni vagy szekerezni, hogy családján kivül más emberekkel is érintkezhessék. A rádió kultúrvívmányának is van hátránya. A falusi lakosságban, mely a városi életet és annak örömeit jórészt nem ismeri, a rádió vágyakat kelt, melyeket eddig nem ismert Látni akarja a várost, és megismerni azokat; a titkokat, melyekről neki a rádió regél. Csak nagyon ritkán van meg a lelkiereje, hogy miután a városi életet megismerte, visszatérjen a röghöz és folytassa csöndes, n»yugodt, eseményben szegény életét, mint eddig. A városi lakosság számára viszont a vidék csak egy érintkezőpont a természettel és aki városban született, aligha fog vidéken elhelyezkedést keresni. Nincs tehát kiegyenlítődés az odavándorlás és az elköltözés között és nem is lesz, ha más oldalról nem nyúlnak erélyes intézkedésekhez. A legközelebbi évtizedek e téren változást fognak hozni bizonyos városok túlnépesedése és ezáltal előállott közlekedési nehézségek miatt. Itt nemcsak a lakosság közlekedési nehézségei jönnek szóba. Fontosabb probléma az élelmiszerek és áruk szállítása, a fűtőszénnel való ellátás. A vízellátás és a csatornázás terén is az lesz a helyzet, hogy az elegendő táplálék és a lakosság egészségi biztonsága fogas probléma elé fogja állítani a kutató eszméket. A lakosság átrétegeződését csak az ipartól várhatjuk. Decentralizációnak, bizonyos iparágaknak a kevésbé népes vidékre való áthelyezésének kell bekövetkezni. A kisebb, 25.000—500.000 lakosságú városok jövője a külkereskedelemtől fog függeni. Az Egyesült Államok exportjának idővel növekedni kell, ami a mai magas vámtarifák mellett még lehetetlen. A gazdaság körforgalma természetszerűleg a falusi lakosságra is kihat és azok a magas árak, melyeket a nekik szükséges árukért kell fizetniök, visszatükröződnek terménycikkek árában. Fokozott exporttal lehet a kisebb városok fejlődését előmozdítani. Talán ilyen alapon épülnek majd fel az új kisvárosok. Három gazdasági tényezőt kell itt számba venni: a földrajzi, a geológiai helyzet és a közlekedési lehetőségek, illetve a természetes összeköttetés az ország ill. a világ más részeivel. Eddig az az álláspont győzött,