Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Két világ örvénye fölött. Horvát válasz Wickham Steed nyílt levelére - A horvátok nem kisérleti nyulak - Elhalt elődök kisérteties harca a jugoszláv utópia ellen

Magyar Külpolitika • 1219. szám türelmesebb legyen, mert hiszen ez a magyar avagy magyarosított értelmiség megsemmisítő felsőbbséget képvisel a távoli román eredetű műveletlen és szegény paraszt tömegek felett, akik úgyszólván szembeszállanak a román kormány nyomásával, sőt propagandájával is és képtelenek arra, hogy a tömegek művelésére megfelelő központokat szolgáltassanak. — Látjuk a két civilizáció közötti drámai küzdelmet ezen országrész birtokáért. A küzdő felek egyike a jogos követelés alapján védi helyzetét, a másik pedig, hogy a prédát igazolja. A két civilizáció harcának mérlege semmiképpen sem billen a románok javára. Tarthatatlan összehasonlítás Egyébként Erdély megy lefelé a lejtőn, folyton szegényebb lesz, amelynek oka a megszálláson kívül a bukaresti kormány adminisztrációs módszere s a magyar és zsidó elemek ellen a hivatalokban s az élet minden frontján. — Minden összehasonlítás az erdélyi és a felső Adige (Etsch) vidék között elképzelhetetlen és abszurd, mint ahogy nem hozható összefüggésbe a trianoni revizió a saint-germain-i szerződés revíziójával. Ez a törekvés hiú és ostoba. Az utak, közmunkák, közhivatalok züllöttsége, az ipar és kereskedelem hanyatlása meggyőző és biztos érveket szolgáltatnak az ottani magyarok reményeinek táplálására és bosszúvágyának élesztésére. Egyetlen „leu"-t sem költöttek és egyetlen hivatalt seni létesítettek arra, hogy a régi és megbízható magyar közigazgatást pótolják. Ehelyett óriási összegeket fordítottak politikai agitációkra, választásokra stb. — Mindent egybevetve, a románok képteleneknek bizonyultak a hagyományos domináló elemek vezetésére. A román kísérletezések, még ha komolyabbak lettek volna is mindezideig, bukásra voltak ítélve. S a balsikerekre méltán mutathattak rá a magyarok, hogy meggyőzzék Európát az erdélyi magyarok és románok helyzetének különállásáról, szemben a kisantanttal és ezen kizsákmányoló államok előkelő nyugati tanácsadóival. — A magyarok nemzetközi igazságügyi intézkedést követelnek, amely voltaképpen bölcs politikai ténykedést jelentene és hozzájárulna ama súlyos problémák megoldásához, amelyek Európát nyugtalanítják és izgatják. KÉT VILÁG ÖRVÉNYE FÖLÖTT Horvát válasz Wickham Steed nyilt levelére — A horvátok nem kísérleti nyulak — Elhalt elődök kísérteties harca a jugoszláv utópia ellen Wickham Steed nemrég nyilt levelet intézett a horvát vezető politikusokhoz, amelyben Jugoszlávia jövőjéről fejti ki felfogását, kapcsolatban a horvát kérdéssel. A nyilt levélre Sufflay Milán dr. egyetemi tanár a Hrvatsko Pravo 1928. évi szeptember 20-án megjelent 5179. sz. különkiadásában adta meg a horvátok válaszát. Érdekes fejtegetéseit a következőkben ismertetjük, megjegyezve, hogy a Hrvatsko Pravo említett különkiadását a jugoszláv hatóságok azonnal elkoboztatták : •— Nagy érdeklődéssel olvastam Wickham Steed nyilt levelét „Jugoszlávia jövőjéről". Tudom, hogy Steed és Watson (Scotus Viator) Párisban a békekonferencián a fő angol harcosai voltak az SHS. állam megteremtésének. Az amerikai sajtó szívesen nevezi őket „Jugoszlávia atyáinak". Ez a két angol szakértő beképzelte magának, hogy ezzel felfedezték a bölcsek kövét, s véghezvitték a legfelségesebb tettek egyikét a Balkán civilizációja és pacifikálása javára. Az utolsó tíz év története azonban nem adott igazat Steed prognózisainak. Legutóbb Racsics Punisa golyói többek közt halálosan megsebezték Steed prófétai optimizmusát és természetesen publicisztikai reputációját és szakértői tekintélyét is. Ezért most ő, ki az Obznana idején hallgatott, mint a leforrázott, egyszerre öt hosszú hasábon vagy teljes négy íven át siránkozik az SHS. nemzet és állam jövője felett. Soh'se sírjon, inkább tudja meg, hogy szépen gondolta el, de keveset tudott! — Nem tudta, hogy az állami épületet két világ örvénye felett építi. Nem vette tekintetbe, hogy azon a területen már az ősidőkben kettészakadt a hatalmas római császárság. Nem ismerte saját bölcs történészét az angol Freemannt, ki már a mu.lt század nyolcvanas éveiben gyönyörű tanulmányában (The Illyrian Emperora and their Land, Historical Essays III., 1—28.) kimutatta, hogy a régi Illyria par excellence határvidék, hol évszázadokon át határolódik és összeütközik a hatalmak, vallások és kultúrák harca. Nem vette tekintetbe, hogy itt évezredes örvény tátong Bizánc és Róma, a keleti és nyugati civilizáció között. Szalmával, fűvel és mohával próbálta meg betömni az űrt és pillanatnyilag sikerült is elfödnie a szörnyű farkasvermet, mely itt századokon át tátong. Ezen a füvön és mohán keresztül bukott az utolsó tíz évben mindenki át, aki megkísérelte, hogy átmenjen ezen a szakadékon. Végtére most Steed maga is beléje esett. — És mert mindezt nem tudta, még ma is, már a farkasveremből kiabál, hogy „nem lehet üdvözölni az exkluzív nagy horvátság patriotizmusának kifejezett nyilatkozatait az érthető jugoszláv helyett". Tehát a Balkán, Kelet és Nyugat, a katolicizmus és pravoszlávizmus, a kultúra és a barbárság határán a horvátság csupán patriotizmust jelent!? A horvát vér itt civilizációt jelent. A horvátság mindazzal szinonim, amit az európai Nyugat, mint szépet és jót megteremtett. — Azt mondja Steed, hogy „az eltérőségek és viszálykodások miatt és felett a költők és álmodozók az összes jugoszláv területeken felfedezték az egységes jugoszláv ideált". Azonban nemcsak egyes agyvelők álmodoznak, de álmodnak az egész nemzetek is. És a nemzet álma mítosszá vagy valósággá válik. Az egyes agyvelők álma hazugság, ha