Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Görögország jelentősége a magyar külkereskedelemben

Magyar Külpolitika 19. szám. luxusárúkat, de a nagyarányú építkezések, a mezőgazdaság modernizálása s új ipari vállalatok alapítása, a közlekedés fejlesztése, számos exportcikkünknek hálás piacot biztosít. A közmunkák terén pedig a görög' kormány minden szükséges garanciát megad a magyar vállalkozóknak. Természetes, hogy a legtöbb kedvezményt biztosító kereskedelmi szerződésünk ellenére kivitelünk számos nehézséggel küzd. Burgonyakivitelünket egészségügyi intézkedések zavarják, lisztkivitelünk pedig, bár nagymalmaink egy időben nagy tételeket helyeztek el, újabban teljesen elveszítette a kiviteli lehetőségeket, mert a görög kormány a malmokban az állami monopólisztikus bérőrléí égy nemét vezette be. Jó kilátásaink vannak azonban az állat-, főleg lókivitel terén, versenyképesek a magyar szalámi, kolbászárú, szesz, cukor s a fentemlített iparcikkek. A magyar gyáripar eddig nem használta ki a kínálkozó lehetőségeket elegendő mértékben. A német, svájci és cseh ipar hatalmas arányokban gravitál a görög piacra s jóval kedvezőbb fizetési feltételek adásával hódít teret, úgy mezőgazdasági, mint ipari kivitelünk terén még sok a tennivaló, hogy eredményesen mérkőzzünk meg a fejlett nyugati iparokkal. Nálunk a külkereskedelmi hírszolgálat, az exporthitel és biztosítás és még számos egyéb probléma megoldásra vár s úgy az államnak, mint a magángazdaságnak össze kell fogni a keleti s így a görög piac minél eredményesebb meghódítása érdekében. A görög közgazdasági körök élénken érdeklődnek a magyar üzleti élet iránt, ennek jelét adták az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron is, melyen Görögország külön csoporttal szerepelt s Atén, Patras, Pyreus, Saloniki több kiállítóval és számos látogatóval vett részt a vásáron. A magyar közgazdaság eminens érdeke, hogy minél intenzívebben ápolja a görögországi összeköttetéseket, melyeknek örvendetes jelét látjuk a görög kereskedők, bankárok, gyárosok látogatásában. Reméljük, hogy a hagyományos magyar vendégszeretet kellő szakszerű gazdasági tartalmú programmal párosulva, előnyösen fog hozzájárulni a görög-magyar gazdasági kapcsolatok kölcsönös és gyakorlati eredményekre vezető megerősödéséhez. A BÚROK FÜGGETLEN KIRÁLYSÁGOT AKARNAK Wilson eszméi ébresztették föl a búr népet r I1 ávol, Afrika legdélibb csücskén mozgalom indult meg, mely az országot, Albániához hasonlatosan, független alkotmányos királysággá akarja alakítani. Ott is királysággá akar alakulni egy olyan terület, melynek állami minőségét pontosan meg sem tudjuk határozni. Angol gyarmat volt, de a tavalyelőtti nagy rendezésnél kondominium lett, mely az angol király fennhatósága alá tartozik ugyan, de saját parlamentje, külön külképviselete és hadserege van. Ez a terület eredetileg a kis fokföldi angol gyarmatból terjeszkedett egész államszövetséggé. Az angolok elfoglalták és hozzácsatolták a szomszédos Natál köztársaságot, melynek lakossága többszáz éve oda kitelepedett holland gyarmatos, úgynevezett „búr". A búrok nagyrésze tovább költözött, a másik két búr köztársaságba Transvaalba és Oranjeba. Az angol hatalom utánuk nyomult ide is és az 1899 és 1900-ban lefolyt véres háborúban bekebelezte a búrok országait. Közel három évtizede élnek ezek a holland telepek angol fenhatóság alatt, belenyugodtak a helyzetbe, sőt a világháborúban katonaságot is küldtek Anglia támogatására. De a világháború után ide is elhatott Wilson jelszava a népek önrendelkezési jogáról és búr nemzeti mozgalom indult meg, melynek élére Hertzog tábornok állott. Előbb csak politikai párt volt Hertzog tábora, rövidesen azonban minden búr hozzácsatlakozott úgy, hogy az utolsó választások alkalmával ez a párt jutott többségre az egész Délafrikai Unió területén s így át is vette a kormányt. Anglia eleinte nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a búr nacionálista mozgalomnak, de csakhamar aggódva figyelt föl a nyugtalanító jelenségekre. Hertzog kormánya ugyanis azzal kezdte az uralkodást, hogy a német nyelvet egyenjogúnak ismerte el a hollandival és az angollal az Unió területén. Az Unióhoz tartozik ugyanis Német Délnyugat Afrika is, melyet a világháború folyamán annektált Anglia, de ahová a háború után a régi német gyarmatosok jórésze visszatért. A németek eddig is folyton követelték nyelvük jogait, de hiába, míg most a Hertzog kormány egyszerre teljes mértékben teljesítette kívánságukat. Angol körök meglehetősen idegenül nézték ezt a német barátságot, de még kevésbbé tetszett nékik a délafrikai parlament határozata, mely megszünteti az angol zászló használatát és állami zászlónak nevezi az egykori búr köztársaságok négyszínű lobogóját. Következő lépésként az Unió kormánya feliratot intézett a királyhoz, hogy Asthon lord kormányzó helyére, aki nemrég Európába utazott, és állítólag nem is akar visszatérni, nevezze ki a királyi ház valamelyik tagját kormányzónak. Legszívesebben látnák György gloucesteri herceget, a király legfiatalabb fiát. Ha bármi okból nem engednék György herceget, vagy ő nem vállalná a