Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Az olasz diplomácia munkában. Sikeres sakkhúzás Jugoszlávia ellen - A görög-olasz szerződés

Magyar Külpolitika . 4 • 19. szám választásokat akarnak semleges kormány vezetésével. Kétségtelen azonban, hogy ez az új választás sem oldaná meg a helyzetet, mert hiszen semmiféle tiszta választással sem juthatnának többségre a horvátok a szerb szkupstinában, hacsak meg nem nyerik maguknak a nem szláv nemzeti kisebbséget is: a magyarokat, németeket és az albánokat. Csak ezeknek csatlakozásával kerülne ki az a kétharmados többség, amelyet az alkotmány megkövetel az alkotmányrevizióra. De így is szükség van az új területi szerbek csatlakozására is. Hogy ezek a tiszta dualisztikus államformát és az új területek teljes külön államiságát megszavazzák, az nehezen hihető el, így tehát alkotmányos úton nem oldódhatik meg soha a délszláv állam válsága. Belgrád azonban hiába követelne kevesebbet, hiába engedne azokból a követelésekből, melyeket még nem is hozott a nyilvánosság elé, Belgrád minden mérsékletet csak meghátrálásnak minősítene és még kevésbbe lenne hajlandó bármiféle politikai változtatásra. A fegyver pedig egyelőre az ő kezében van es Horvátország a maga erejéből erőszakkal meg nem szerezheti függetlenségét. Tapogatózások külföldön Érdekes újságot jelent egy spalatói szerb kormánylap a Drzsava. Azt írja, hogy még július elején horvát parasztpárti küldöttség járt Rómában, hogy puhatolózzék, mit szólnának hozzá az olasz hivatalos körök, ha kikiáltanák az önálló Horvátországot. A delegáció tárgyalt Mussolinival is, aki kijelentette, hogy semmi kifogása a terv ellen, de csak akkor támogatja a horvátokat, ha Zára előtti Ulja szigetecskét, mely Olaszországnak stratégiai szempontból fontos, olasz fennhatóság alá bocsátják a horvátok. A delegáció ezzel a válasszal hazatért és beszámolt. Rádics, aki akkor még életben volt, igen meg volt elégedve. Halála után újra kimentek a delegátusok Rómába, megint tárgyaltak Mussolinival, majd Párisba utaztak, hogy érintkezésbe lépjenek francia hivatalos körökkel is. Elsősorban a szerb háborús kötvénytulajdonosokkal tárgyaltak, akiknek kijelentették, hogy magukra vállalják a régi Szerbia adósságának felét. Ezért az árért a kötvénytulajdonosok megígérték, hogy támogatják a horvát elszakadási akciót, de a francia kormány elzárkózott a kiküldöttektől és semmiféle tárgyalásokat nem volt hajlandó kezdeni velük. A delegáció erre szeptemberben visszatért Zágrábba, de ugyan-