Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - A horvát szabadságmozgalom. A szerbek amputáló terve - A horvátok Bácskát és Dalmáciát is maguknak követelik

1928 • 7 • Október 1 ANGLIA ÉS A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJA Körkérdés Anglia vezető politikusaihoz*) Arra a kérdésre, vájjon Anglia közvéleményének legnagyobb erkölcsi súllyal és tekintéllyel biró része belátta-e a békeszerződések tarthatatlanságát, a feleletek általában igenlőek. Az angolok azonban igazi reálpolitikuisok, akik ezt a problémát nem annyira az érzelmek, mint inkább a gyakorlati keresztülvihető ság szempontjai szerint ítélik meg. S ezen a téren a vélemények nem térnek el lényegesen egymástól. Mégis időszerűnek találtam, hogy egy sereg angol politikus véleményét a revíziót illetőleg megtudjam. Nyilatkozataikat az alábbiakban ismertetem: Lord Sydenham konzervatív párti képviselő, a Felsőház tagja — „A békeszerződések legnagyobb hibája volt, a régi Osztrák-magyar Monarchia tökéletes szétrombolása, amely birodalom abban az időben, amikor még nem halt ki a nagy államférfiak fajtája, nagy gazdasági egység volt Európában. Bár tagadhatatlan, hogy bizonyos reformokra szükség volt, s hogy azok a reformok keresztülvihetők is lettek volna, azonban igen veszedelmes vállalkozás volt egy ilyen hatalmas európai institúciót egyik napról a másikra megsemmisíteni, s ezzel újabb komplikációkra és zavarokra okot és alkalmat szolgáltatni. A régi birodalom romjain nagy hirtelenséggel egész csomó új államot létesítettek, állítólag a híres önrendelkezési jog alapján, amely önrendelkezési jogot azonban köztudomás szerint lépten-nyomon a legdurvábban megsértettek. Ezek az új államok, amelyeket a földrajzi, etnikai és gazdasági viszonyokra való minden tekintet nélkül egyszerűen kihasítottak a térképből, most óriási nehézségek között, nagy erőfeszítésekkel próbálják politikai stabilitásukat biztosítani. Ezek az új országok máris állandó belpolitikai és faji küzdelmek színterei, lépten-nyomon tanúbizonyságát adják gazdasági életképtelenségüknek és problémáik bizonyos esetekben teljességgel megoldhatatlanok. Ily módon nagy mértékben hozzájárulnak az általános európai nyugtalansághoz, s a különben is labilis alapokon nyugvó béke számára újabb veszedelmeket készítenek elő. A határok kiigazítása elkerülhetetlenül szükséges, ezek a kiigazítások azonban sajnos újabb súrlódásokra vezethetnek az egyes államok között. Nekem mégis az a véleményem, hogy a jelenlegi állapotok nem állhatnak fenn huzamosabb ideig. Ez azokra a hatalmakra is vonatkozik, akik kénytelenek voltak letenni a fegyvert a háborúban. Az ő idejük is el fog jönni. Azonban addig is, amíg az az idő bekövetkezik, Németországnak, Magyarországnak, valamint a többi „legyőzött" országoknak legvitálisabb érdekük, hogy példát mu*) Megjelent a „Neues Wiener Tagblatt 1928 szeptember 8-i számában. tassanak a világnak a nemzeti egységet illetőleg, s hogy elkerüljék azokat a folytonosan visszatérő politikai kríziseket, amelyek a fentemlített újdonsült államok kifejlődését és konszolidációját állandóan veszélyeztetik^ A legyőzött népeknek be kell bizonyítaniuk, hogy az őket ért borzasztó szerencsétlenség ellenére, jó és stabilis kormányzatokat tudtak létrehozni, de közben nem szabad elmulasztaniuk nagy, súlyos és széles körökben jogosaknak elismert sérelmeiknek újra meg újra a világ közvéleménye elé való tárását. Komoly meggyőződésem, hogy ez a fenti két dolog egyengetni fogja az úgynevezett békeszerződések közeli revíziójának útját". Lord Parmoor munkáspárti képviselő, a Felsőház tagja — „Véleményem szerint az úgynevezett békeszerződések rendelkezéseinek igen nagy része nem tekinthető véglegesnek. Magyarországnak a trianoni békeszerződés revízióját illető követelése több mint érthető. Ezen revíziónak már ma is megvannak az elméleti lehetőségei. Köztudomás szerint a népszövetségi Egyezményokmány híres 19-ik §-a előrelátja és leszögezi ama nemzetközi szerződések revíziójának lehetőségét, amelyeknek végrehajthatósága idők folytán lehetetlenné válna. Sir Róbert Gower, az angol parlament egyik legnépszerűbb képviselője és Magyarország nagy barátja