Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - ERDÉLY 1928-BAN

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 19. szám 1928 október 1 TARTALOM Oldal A. F.: Erdély 1928-ban 1 Az olasz diplomácia munkában 2 A horvát szabadságmozgalom 3 A páduai fegyverszünet kulisszatitkai .... 6 Anglia és a békeszerződések revíziója .... 7 Kovalóczy Rezső: Görögország jelentősége a magyar külkereskedelemben 8 A búrok független királyságot akarnak . . . 10 Olasz újságíró^ Erdélyben • • • • 11 Két világ örvénye fölött 12 Swift-Somlyó: Az Egyesült Államok jövője . 13 Olaszország gyarmati politikája 16 Rovatok 17 ERDÉLY 1928-BAN Irta: A. F. In1 rdélyfoen ma rezignált csönd van. Szétfoszlottak az alig egy éve élénk remények; Rothermere még se tudta felszabadítani Erdélyt és Maniu Gyula Gyulafehérváron nem az önálló Erdélyt kiáltotta ki, hanem megint és ismét kapitulált Erdély román népével : Nagyrománia állameszméje előtt. Ma megint Bratianu az úr, ha nem is Jonel, az erősebb és hatalmasabb egyéniség, hanem Vintila, ki kevesebb ésszel, de törhetetlen energiával képviseli a Bratianu-rendszer politikai mentalitását. A közelgő tízéves fordulón, mikor már tíz éve, hogy az övék lett Erdély, helyén volna felállítani a tízéves román uralom mérlegét. Ennek a mérlegnek, annyi, annyi magyar veszteség után vannak magyar aktívái is: nagyban, egészben töretlen még a magyar régi erő, egységes és erős a nemzeti szellem, eléggé világos ma már az erdélyi magyar életprogramm: élni tovább az ősi földön úgy, ahogy lehet, amint azt a körülmények engedik. Mert, ha 1867—1914 nagy nyugalmi időszakát kikapcsoljuk, mikor élt nyugodt, boldog, fejlődésreképes időt az erdélyi magyar ? Tíz év alatt berendezkedett a román állam, korruptan és kissé anarchikusán, de elvégre a jogállam és az európai állam is csak az állami létezésnek egy formája s miért legyen a román állam modern és európai ? Sőt a román nacionális céloknak ez a helyzet kedvezőbb, mert jogbizonyosság, konszolidáció és nyugalom között a román nemzeti állam alapjai sokkal nehezebben, sokkal nagyobb munkával volnának lerakhatok, mint így, hol az államalapítás annyi munkája mellett a román államalkotó oszályok anyagi megalapozására is sor kerülhet. A tízéves forduló nem találja abban a boldogságban az erdélyi román népet sem, mint az egyesülés első évében hitték. Román szempontból értek el sok, jelentős eredményt s csupán csak az a kérdés, hogy tartható lesz-e európai helyzetük addig, míg az első tíz év vetése megérik ? Az „erdélyi kérdés", mint probléma mind jobban kikapcsolódik az erdélyi gondolatvilágból. Az 1920-as évek elején a Vaida-kormány bukása után erősen hangzott a román politikában „Erdély az erdélyieké", a magyar békedelegáció Bethlen István gróf által fogalmazott, emlékezetes nagy jegyzékében ugyancsak állami önállóságot kívánt Erdély számára, az első erdélyi magyar politikai mozgalom is e gondolatnak jegyében állt. Ez a gondolat azonban elsikkadt az idő, a politikai változások tengerében. Elmúlása azt jelenti, hogy a gondolat életrekelni nem tudott azért, mert nem volt meg benne a reális erő, mellyel az élettel való kapcsolatot, a valóraválás lehetőségét megtalálhatta volna. Erdély sorsa fájdalom változatlan marad — örök függvénye az európai erőviszonyok megoszlásának. Talán Maniu valóra válthatta volna, de román nemzeti eszményei erősebbek voltak erdély is égénél. A magyarság pedig, ha el is vesztett az illúziói és reményei miatt megint egy évet a produktív nemzeti szervezkedés idejéből, ott van, keményen és megnem alkuvó életakarattal dacol az idők mostohaságával. Meg kell birkóznia napról-napra egy idegen állam parancsoló önkényével, egy kizsákmányoló gazdasági politika minden nehézségével. Politikai szervezete a Magyar Párt, minden egységbontási kísérlet ellenére együtt maradt, ha a Párt vezetése nem is annyira nagyvonalú és ügyes, mint a felvidéki magyarságé, feltétlenül becsületes és tisztességes. Egyik legnagyobb erénye az erdélyi magyarságnak, hogy a páratlan demoralizációs hatások ellenére, amelyben él a tag, becsületét és leöröklött tisztességét épen és híven megőrizte. Legnagyobb baj az, hogy Erdélyben még mindig megrekedt valami a „Huszadik Század" és a „Világ" radikalizmusából, melyet a bécsi emigráns sajtó pár éven át élénken táplált, oly annyira, hogy főleg intellektuális és írókörökben a magyarság első képzetét a világpolgárság és a humánum ködös képzetei foglalják el — egy kemény, rideg, nemzeti