Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Az olasz diplomácia munkában. Sikeres sakkhúzás Jugoszlávia ellen - A görög-olasz szerződés

Magyar Külpolitika 19. szám államban. Az erdélyi irodalom, melyen át lelki kettészakadástól joggal féltheti Berzeviczy Albert és Ravasz László a magyar irodalmat, bizonyos íróiban és bizonyos irányzatában mindenekelőtt világpolgár, azután erdélyi, azután magyar — ugyanakkor, mikor Erdély magyar népébe soha senki ilyen kegyetlen propagandával, mint a román, bele nem veri, hogy magyarnak kell maradnia. A másik baj közvetlen hatásában jelentősebb: a széles rétegeket közvetlenül érdeklőbb: a magyar bankok kíméletlen banpolitikája, mely nem érzi át a nemzet gazdasági szolidaritásának fontosságát annyira, mint a közvetlen saját anyagi érdekét. A Magyar Párt székelyudvarhelyi közgyűlésén nagy vita várható e kérdés körül, a Magyar Pártnak — népe érdekében — meg kell találnia a módot az erdélyi magyar bankpolitikának a nemzeti élet szempontjából való hasznossá tételére és korlátok közé szorítására. Nemsokára tíz éve annak, hogy Erdély magyarjai egy nekik idegen, kemény hatalom alatt élnek. Megfogyva bár, de törve nem, ezeréves nemzeti életünk e szomorú periódusában, ° az egyéni lehangolódás oly sokszor indokolt napjaiban, Erdély magyarjainak nemzeti hűsége példa és tanúság. AZ OLASZ DIPLOMÁCIA MUNKÁBAN Sikeres sakkhúzás Jugoszlávia ellen — A görög-olasz szerződés A francia olasz politika a kulisszák mögött elkeseredett harcot folytat a Balkánon. Franciaország olyan lázasan fegyverezte fel a délszláv államot, hogy Olaszországnak a fenyegető szomszédság ellen szintén akcióba kellett lépnie és kitűnő diplomáciai sakkhúzással meg tudta nyerni Achmed Zogut, Albánia mai királyát, aki nemrég még szerb reguláris csapatok támogatásával szerb területen megszervezett albán felkelés vezéreként vonult be Albániába és szorította onnan ki Fan Noli püspök olaszbarát kormányát, amikor ez a kormány olasz társaságnak adta az albinai petróleum kitermelési jogát. Belgrádban nagy volt az öröm, amikor Fan Noli egész kormányával átmenekült olasz területre, Bariba, és Achmed Zogu megalakította az új kormányt, és kikiáltatta magát az olasz köztársaság elnökének. Szerbia biztosra vette, hogy rövid időn belül szerb gyarmat lesz egész Albánia, de keserves csalódás érte. A úrrá lett új albán kormánynak nem volt már szüksége Szerbiára, melytől hiába is várta volna a félvad ország civilizálásának munkáját. Az az állam, mely odahaza saját területén még olyan messze van az európai civilizációtól, ellenben titkos katonai szervezetek burkolt diktatúrája alatt áll, veszedelmes protektor lett volna Albániára, melynek területe a tengerpartot leszámítva, túlnyomórészt Szerbiával határos. Achmed Zogu a tengerentúli szomszéd, az olasz nagyhatalom protekcióját választotta és megkötötte vele a tiránai egyezményt, melynek alapján Olaszország vállalta Albánia függetlenségének megvédését, minden szerb és görög fenyegetéssel szemben, de jogot kapott ennek fejében arra, hogy maga berendezkedjék gazdaságilag Albániában, döntőszerephez jusson politikailag és megszervezze a kis balkánországot katonailag, így az Adria keleti partján megvetvén lábát, könnyebben dolgozhatik az olasz diplomácia a francia vetélytárs balkáni exponensének elszigetelésén és ártalmatlanná tétetlén. A fasizmus további lépésként Görögország, Bulgária és Törökország megnyerését vette tervbe. Igen kedvezőleg haladtak már a Görög- és Törökország kibékítését és közös, olaszoktól vezetett, szövetségbe vonását célzó tárgyalások, mikor a francia politika beavatkozott és sikerült megbuktatni az olaszbarát kormányt, közvetlenül az olaszgörög barátsági szerződés aláírása előtt. Venizeloszt a Balkán szövetség egykori szervezőjét és létrehozóját, aki négy éve önkéntes száműzetésben él Párisban, hazaküldték a kormány megbuktatására és ennek az erélyes és gyakorlott politikusnak sikerült is, jórészt kisázsiai menekültekből és a balkánbáború után szerzett területek lakosságából álló pártját úgy megszervezni, hogy a kellő hivatalos támogatással az augusztusi választásokon döntő többséget szerzett. A royalista párt mindössze 15 főnyi töredékben jutott be az új parlamentbe s a francia diplomácia győzedelmeskedni látszott. Távolról szemlélve a helyzetet, arra kellett következtetni, hogy most létrejön egy balkáni Locarno francia vezetéssel az Olaszországtól tervezett Balkáni Szövetség helyén. A francia vezetés alatt álló balkáni blokk vezetőhatalma természetesen a délszláv állam lett volna. Ezt az államot azonban ekkorára teljesen megbénította a parlamenti gyilkosság miatt kitört horvát-szerb ellenségeskedés, a francia és angol diplomácia bulgáriai lépése pedig szintén nem vezetett eredményre. Franciaország kormányválságot akart előidézni Bulgáriában is, amikor a macedón szervezetek feloszlatását követelte. A kormányválság be is következett, de nem a franciáktól remélt irányban folyt le. A bolgár kormány újra visszakerült helyére változatlanul, s ha megmaradtak benne a francia