Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 18. szám - Politika és igazság. A magyar - román optánspör

1928 • 3 • Szeptember 16 POLITIKA ÉS IGAZSÁG A magyar-román optánspör írta: AMBRÓZY ÁGOSTON DR., a Vegyes Döntőbíróság mellett működő Kormánymegbízottak Hivatalához beosztott kir. törvényszéki bíró \ modern civilizáció a nemzetközi vitákát, a nemzetközi igazságkeresésnek jogeseteit, a zöldasztal felé tereli. Ez állandó irányzat, amelyet a nagy háború megszakított, de amelynek ugyancsak a nagy háború hatalmas impulzusokat adott. A nemzetközi bíráskodás is nagyot fejlődött így az utóbbi időben. Tudjuk, hogy a fakultatív hatáskörű hágai Állandó Nemzetközi Bíróság pompás szervezete mellett ezen a téren új alakulat a békeszerződések alapján kötelező hatáskörrel létesített Vegyes Döntőbíróságok, ahol államokkal szemben magán peresfelek állanak. Ez utóbbi új per-tipus is sok érdekeset mutat fel az itt tárgyalt etikai tartalom szempontjából. A nemzetközi vitáknak általában egyik magasrendű vonása a közjogi jelleg vagy legalább is a közérdekűség. Ez természetes, ha figyelembe vesszük, hogy ezekben jobbára államok állanak egymással szemben. A vegyes döntőbírósági perekről ezt ily tisztán nem mondhatjuk. Ezek a perek alapjukban magánjogi természetűek, de azon tény folytán, hogy tulaj donképen a háborúból erednek és hogy bennük is az egyik oldalon állam áll, a másikon pedig a háború folytán károsodott magánember, ezen perek is a közérdekűség magasabb szférájába emelkednek. A magyar-román Vegyes Döntőbíróság előtt folyamatban levő u. n. optáns-perben ez a helyzet még jobban kidomborodik, mert mikor optánsperről 'beszélünk, a hasonló természetű birtokperek egész komplexuma jut eszünkbe, amelynek substratuma együtt egy egész országrészt — Erdély — jelent. Ha jogilag ez nem áll is így, ha jogilag teljesen különálló birtokperekről van is szó, amelyek felperesei saját birtokaik visszaszerzéséért vagy azokért való kártalanításért küzdenek, mégis az optánsper háborús eredeténél fogva érzelmi világunkban teljesen kilendül magánjogi jellegének kereteiből. Rámutatott egyébként Magyary is a Magyar Szemle májusi számában az optánsperrel kapcsolatban arra, hogy a nemzetközi bíráskodásban akkor is előtérbe nyomul a közérdek, ha magánfelek lépnek fel felperesként. A legtragikusabb etikai mozzanat az optánsperben mégis az, hogy a „győző államok", amelyek kategóriája Locamó óta még virulensebben él, nyilvánvalólag érzik a mi igazunkat, mégis verejtékezve keresik a formulákat, amelyekkel azt hatalmi okokból megkerüljék. A jogtudósok a nemzetközi jogszolgáltatás ezen jórészt közérdekűségéből folyó magasabbrendűségének megvilágítására több etikai természetű szempontra utalnak. Egyik ilyen a nemzetközi jogtételeknek (békeszerződések, konvenciók stb.) magasabbrendűsége, ami kifejezésre jut többek közt abban, hogy azok a bíró számára valóban oly érinthetetlen szentségek, mint amilyeneknek a formalisták a benső törvényt értelmezik. Ugyanis pl. a Cour bírája a nemzetközi jogászok szerint nem adhat a lelkéből a törvényhez, mint az intern bíró, hanem csak alkalmazhatja a törvényt. Egy másik ily emelkedett szempont a nemzetközi jogtételek intézkedéseinek szigorú magyarázata, önmagukkal szemben is. Egy további jellegzetes vonása a nemzetközi igazságtipusnak, hogy benne a már emlegetett bármily magas vagy bármily alacsony politikai elemeknek, elfogultságoknak, hatalmaskodásoknak, esetleg történelmi igényeknek nem szabad a jogi szempontok fölé emelkedniök. Ezt kizárj a az a fejlődéstörténeti adottság, hogy az arbitrage gondolata abból a törekvésből indult ki, hogy a jogot, a jogszolgáltatást ki kell emelni a politika ingoványaiból. Minket hevíthet Erdély viszszavételének gondolata, de bármily szentek ezek az érzéseink, nem engedhetünk nekik szabad folyást a bírói tárgyalóteremben, mert elhomályosíthatnák a jogi szempontokat. A magyar döntőbírónak a trianoni békeszerződés alapján kell állania, ha az még oly kevés jogot is biztosít nekünk; de viszont féltékenyen kell őrködnie, hogy azt az ellenfél is betartsa. Akkor sem térhet le a nemzetközi bíró az egyes jogi útról, ha politikai kérdések felett kell döntenie. Ez történt pl. a híres Casablancái ügyben, ahol 1908-ban német és francia katonai és polgári hatóságok közt kiélezett szenvedélyek levezetése céljából merőben politikai természetű kérdéseket vittek a döntőbíróság elé. Az ítéletet mesterműnek Feleki M. és Társa angol úri szabósága (2004) Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben IMMIN PALAIS UEDANSE BUDAPEST, RÁKÖCZI-UT 63.