Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 18. szám - A KELLOGG-PAKTUM

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 18. szám 1928 szeptember 16 TARTALOM Oldal Sir Róbert Goiver: A Kellogg-paktum . . . . 1 Ambrózy Ágoston dr.: Politika és igazság . . 3 Radó Antal: Az utódállamok elzárkózása a magyar irodalom elől 5 Eöttevényi Olivér: A perugiai nyári egyetem . 6 Móricz Péter: Japán életproblémái 8 Drucker György : Egy nap a Népszövetség 51. Tanácsüléséből 10 Kinai-magyar gazdasági kapcsolat lehetőségei 11 Rovatok 12 A KELLOGG-PAKTUM Irta: SIR RÓBERT GOWER \ Kellogg-paktumnak lényege az, hogy a háborút törvényen kívül helyezze. Az a célja, hogy a nemzetközi vitákat békés utakon rendezzék ahelyett, hogy fegyveres elintézéshez fordulnának ultima racio-ként s a paktum valóban ily irányú egyezményt tartalmaz a Magas Szerződő Hatalmak között e cél elérése végett. Az persze, vájjon ezt a célt el is éri, kizárólag azon fordul meg, hogy az egyezmény rendelkezéseit a szerződő felek egyike sem fogja megsérteni. Következésképen elsőrangú fontosságú, hogy nemzetközileg elismert legyen az az alaptétel, amely szerint az ünnepélyesen kötött nemzetközi szerződések kötelezettségei, elsősorban pedig azok, amelyek a nemzetközi jogvitákat pártatlan bírói székek döntése elé utalják — e bírói székeknek hivatása lévén a nemzetközi jog elvei szerint való döntés — kötelezőknek ismertessenek el és e tekintetben sem kibúvó, sem visszautasítást ne tűrjenek meg. Amíg ez az alapelv nincs elismerve és skrupulózusan megtartva, a Kellogg-féle béke-paktum ünnepélyes aláírása a valóságban nem más, mint egy üres komédia. Amíg csak valamelyes kielégítő metódusra nem lelnek nemzetközi vitáknak békés elintézése végett, hiábavaló dolog a háborúnak effektív korlátozását elvárni. így állván az eset, valóságos megrökönyödést kelt, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a magyar-román birtok-vita kérdésében szemmelláthatólag nemcsak belenyugodott abba, hogy Románia az ő ünnepélyes szerződéses kötelezettségét, amely e jogvita tárgyának a vegyes döntőbíróság (s ezt éppen ebből a célból a békeszerződés létesítette) döntése alá való bocsátásból állott, visszautasíthassa, hanem még azt is elkövette a Tanács akár hanyagságból, akár egyenes refus-ből, hogy a békeszerződés által számára kijelölt kötelességet teljesítse és ilymódon a valóságban eltörölte magát a döntőbíróság mechanizmusát is. E kérdéssel kapcsolatban bennünket nem az érdekel, hogy a vitában álló feleknek mennyire van igazuk, vagy nincs, ami egyedül esik súllyal latba, az az, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa s a benne képviselt államok belenyugodtak abba, hogy a vitában álló felek egyike oly kérdésben, amely a köztük kötött szerződés rendelkezései értelmében nemzetközi döntőbíróság elé tartozik, a másik szerződő félnek nemcsak beleegyezése nélkül, de egyenesen akarata ellenére kibúj hassék világos szerződési rendelkezés teljesítése alól. Ha ezt az álláspontot csökönyösen fentartják, azzal határozott precedenst alkotnának és egy olyan alapelvet szankcionálnának, amely a Kellogg-féle paktum Pármelyik aláírója számára megadná a törvényes eszközt, hogy kötelezettségei alól kibújjon, amikor az érdekeinek megfelel. Felesleges a kérdésnek jogi megfontolásaival sokat foglalkozni. Azok a valóságban igazán egyszerűek. Nagybritanniának legkiválóbb jogászai, akiknek bőséges tapasztalatuk van a jogszolgáltatás praktikus terrénumán, világosan és nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának eddigi elj békeszerződiésből következő világos és határozott kötelességének megszegése. Amiként azt Lord Thompson, akinek szimpátiái ugyancsak nem Magyarország mellett szólnak, az angol Felsőház június 25-i vitájában kereken kimondotta: „Amikor a Lordok házának négy kiváló jogtudósa, akik egyébként a politikai kérdésekben igen ellentétes véleményen vannak, egy jogi kérdésben teljesen egybehangzó véleménnyel birnak, — talán legeslegelőször egész életükben — akkor a hallgatás aranyat ér ..." Talán egyetlen jogi kérdésre kell csak kiterjeszkednünk, t. i. arra a véleményre, amelyet egyes nemzetközi jogtudósok kifejeztek, szemmelláthatólag annak hatása alatt, hogy a Nemzetek Szövetsége, mint jogi személy, nem szerepel szerződő félként a békeszerződésben s ebből kifolyólag oda konkludáltak, hogy a békeszerződésnek határozmányai a Nemzetek Szövetségét nem köti meg s ily módon nincs jogi kötelezettsége a békeszerződések írendelkezéseinek betartására. Ez a