Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

8 Titúlescu ekkor kijelentette, hogy az ajánla­tot elfogadhatja, ha a két pótbíró a Tanács­nak 1927 szeptemberében hozott ajánlatai szerint jár el. Ebben a kérdésben a mi felfogásunk nem változott: Mi nem fogadhatunk el egy bírót, akinek keze bármilyen külső kötelezettség által kötve van. Amely bírónak instrukciókat adnak, az nem bíró többé. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt az álláspontot védem, önök emléksze­nek valamennyien Uraim, amikor Titúlescu kollégám ezt a kijelentést tette, Franciaor­szág képviselője Briand, azonnal megkér­dezte, hogyan támaszthat ilyen igényeket. Egy bíró, aki elfogadná ezt a feladatot, hogy kötött kézzel Ítélkezzék, nem lenne méltó a bírói méltóságra. Kijelenthetem kormányom nevében, hogy ha ezt az elvet fenntartják, a megegyezés lehetetlenné van téve. Ismétlem, hogy egy bíró sohasem fogadhatna el hasonló feltételeket és kétlem, hogy az, akire Titú­lescu külügyminiszter célzott, elfogadná a kö­töttkezü bíró szerepét. A harmadik megjegyzésem erre a kér­désre vonatkozólag a következő: A III. szakasz újra összefüggést igyekszik terem­teni, az esetleges bírói Ítélet által Romániára háramló kötelezettségek és a jóvátétel kér­dése között. A legvilágosabban ki is mondja, hogy az esetleges megállapítandó kártérítési összeget a magyar államkincstár fizesse ki ab­ból a jóvátételből, amit annak idején Romá­niának tartozik majd leróni. Itt arról van szó, hogy Magyarország je­lenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetének számításbavételével feltételezhető-e, hogy az ország ki bírja fizetni a pénzügyi talpraállítás 20 éve alatt megállapított összegen felül azt az összeget, mely az optánsoknak járna. Ez nagyon kétséges. Mi kijelentjük, hogy nem áldozhatjuk fel előre állásfoglalásunkat, me­lyet jogunk van fenntartani a jóvátételi bi­zottság előtt, mondva, hogy bizonyos levoná­sok lennének eszközölhetők a teljes összegből. Általában kissé különös lenne, ha a magyar budget megszámlálhatatlan éveken keresztül megterheltetnék a román adósság által, ha az adósságnak a létezése elismertetik. Miután a román külügyminiszter jónak látta a Tanács elé hozni a román kormány ajánlatát, fenntartva kormányom részére a jogot, hogy alaposan mérlegelje az ajánlatot, kötelességemet véltem teljesíteni azzal, hogy a inai napon már felhívjam a Tanács figyel­mét azokra a veszélyekre és nehézségekre, melyet a közvetlen tárgyalás rejt magába. Engedjék meg, hogy megmagyarázzam, miért nem szavaztam Sir Austen Chamber­lain jelentésének szavazat alá való bocsátása alkalmával. A jelentés magában, az általam említett fenntartásokon kívül, nem tartalmaz semmi olyant, ami elveim ellen való volna. De én mégsem szavaztam, mert nem akartam, hogy ez a jelentés a Tanács részére végleges­megoldást jelentsen. Sem igennel, sem pedig nemmel nem fejezhettem volna ki állásfogla­lásomat ebben a kérdésben. Mindenesetre a barátságos megértést célzó tárgyalások meg­kezdődnek. Már bejelentették a Tanácsnak. A kísérletnek pozitív vagy negatív eredmé­nyét szintén be fogjuk a Tanácsnak jelenteni­Abban az esetben, ha az eredmény negatív lenne, már most bejelentem, hogy a Tanács előtt fenn fogom tartani azon kérelmemet, hogy nevezze ki azt a két semleges személyt,, akik közül a pótbírót kiválaszthatjuk. Ha a Tanács kételkednék afölött, vájjon nem lépte-e túl hatalmi jogkörét, megújítom ajánlatunkat: A Tanács kérje ki az állandó nemzetközi bíróság szakvéleményét ebben a kérdésben, de csakis ebben a kérdésben. Nem egy olyan ajánlatról van szó, melyet most ter­jesztek a Tanács elé; mindamellett hogy lo­gikus legyek következtetésemben, ismétlem, hogy a magyar kormány a legjobb akarattal­fogja az eléje nyújtott ajánlatot megbírálni, de ha ez az ajánlat nem vezetne egyezségre,, valamennyi eddigi megkeresésünket fenntar­juk és igyekezni fogunk azokat megfelelő he­lyen és időben érvényre juttatni. Az Elnök: Miután az előadónak Sir Aus­ten Chamberlainnek a jelentését elfogadtuk, az optánsok ügye a Tanács előtt be van fe­jezve. (1. . . la question des optants hongrois. est close pour celui-ci.) Mégis megadtuk Ti­túlescu külügyminiszternek napirenden kívül a szót, hogy ismertethesse azt az ajánlatot,, melyet a magyar kormány elé kíván terjesz­teni, hogy a kiegyezés útját egyengesse. Megadtuk a szót Apponyi grófnak is, aki fel­sorakoztatta előttünk azokat a nehézségeket, melyekbe az ajánlat keresztülvitele ütközni fog. Felkérem azonkívül Titúlescu miniszter urat, hogy ne kérjen szót, mivel a Tanács nincsen hivatva a román ajánlat megvitatá­sára, mivel az optánsügy részére befejezett­nek tekintendő. (. . . Taffairé étant cloce pour lui.) Azonban az elnökség a Tanács valameny­nyi tagjának érzelmét tolmácsolja, üdvözölve a feleket, a két ország közt megnyíló kiegye­zés lehetősége alkalmával. Hosszas vitatkozá­sok után, melyek alkalmával úgy voltunk, mint hatalmas viharban a tenger közepén úszó hajó, úgy látom, hogy az égen, a béke ós a megértés csillaga kezd tündökölni. Üdvözlöm az érdekelt feleket és gratulá­lok nekik a Tanács nevében. Legőszintébb kí~ vánságom, hogy ezen két nagyszerű ország közt a béke és megértés uralkodjék. Utó játék. I. Apponyi Albert gróf 1928. június 9-én a népszövetségi Tanács elnökéhez, Aguero Y Bethancourthoz a következő levelet intézte:

Next

/
Thumbnails
Contents