Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

8 Titúlescu ekkor kijelentette, hogy az ajánlatot elfogadhatja, ha a két pótbíró a Tanácsnak 1927 szeptemberében hozott ajánlatai szerint jár el. Ebben a kérdésben a mi felfogásunk nem változott: Mi nem fogadhatunk el egy bírót, akinek keze bármilyen külső kötelezettség által kötve van. Amely bírónak instrukciókat adnak, az nem bíró többé. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt az álláspontot védem, önök emlékszenek valamennyien Uraim, amikor Titúlescu kollégám ezt a kijelentést tette, Franciaország képviselője Briand, azonnal megkérdezte, hogyan támaszthat ilyen igényeket. Egy bíró, aki elfogadná ezt a feladatot, hogy kötött kézzel Ítélkezzék, nem lenne méltó a bírói méltóságra. Kijelenthetem kormányom nevében, hogy ha ezt az elvet fenntartják, a megegyezés lehetetlenné van téve. Ismétlem, hogy egy bíró sohasem fogadhatna el hasonló feltételeket és kétlem, hogy az, akire Titúlescu külügyminiszter célzott, elfogadná a kötöttkezü bíró szerepét. A harmadik megjegyzésem erre a kérdésre vonatkozólag a következő: A III. szakasz újra összefüggést igyekszik teremteni, az esetleges bírói Ítélet által Romániára háramló kötelezettségek és a jóvátétel kérdése között. A legvilágosabban ki is mondja, hogy az esetleges megállapítandó kártérítési összeget a magyar államkincstár fizesse ki abból a jóvátételből, amit annak idején Romániának tartozik majd leróni. Itt arról van szó, hogy Magyarország jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetének számításbavételével feltételezhető-e, hogy az ország ki bírja fizetni a pénzügyi talpraállítás 20 éve alatt megállapított összegen felül azt az összeget, mely az optánsoknak járna. Ez nagyon kétséges. Mi kijelentjük, hogy nem áldozhatjuk fel előre állásfoglalásunkat, melyet jogunk van fenntartani a jóvátételi bizottság előtt, mondva, hogy bizonyos levonások lennének eszközölhetők a teljes összegből. Általában kissé különös lenne, ha a magyar budget megszámlálhatatlan éveken keresztül megterheltetnék a román adósság által, ha az adósságnak a létezése elismertetik. Miután a román külügyminiszter jónak látta a Tanács elé hozni a román kormány ajánlatát, fenntartva kormányom részére a jogot, hogy alaposan mérlegelje az ajánlatot, kötelességemet véltem teljesíteni azzal, hogy a inai napon már felhívjam a Tanács figyelmét azokra a veszélyekre és nehézségekre, melyet a közvetlen tárgyalás rejt magába. Engedjék meg, hogy megmagyarázzam, miért nem szavaztam Sir Austen Chamberlain jelentésének szavazat alá való bocsátása alkalmával. A jelentés magában, az általam említett fenntartásokon kívül, nem tartalmaz semmi olyant, ami elveim ellen való volna. De én mégsem szavaztam, mert nem akartam, hogy ez a jelentés a Tanács részére véglegesmegoldást jelentsen. Sem igennel, sem pedig nemmel nem fejezhettem volna ki állásfoglalásomat ebben a kérdésben. Mindenesetre a barátságos megértést célzó tárgyalások megkezdődnek. Már bejelentették a Tanácsnak. A kísérletnek pozitív vagy negatív eredményét szintén be fogjuk a Tanácsnak jelenteniAbban az esetben, ha az eredmény negatív lenne, már most bejelentem, hogy a Tanács előtt fenn fogom tartani azon kérelmemet, hogy nevezze ki azt a két semleges személyt,, akik közül a pótbírót kiválaszthatjuk. Ha a Tanács kételkednék afölött, vájjon nem lépte-e túl hatalmi jogkörét, megújítom ajánlatunkat: A Tanács kérje ki az állandó nemzetközi bíróság szakvéleményét ebben a kérdésben, de csakis ebben a kérdésben. Nem egy olyan ajánlatról van szó, melyet most terjesztek a Tanács elé; mindamellett hogy logikus legyek következtetésemben, ismétlem, hogy a magyar kormány a legjobb akarattalfogja az eléje nyújtott ajánlatot megbírálni, de ha ez az ajánlat nem vezetne egyezségre,, valamennyi eddigi megkeresésünket fenntarjuk és igyekezni fogunk azokat megfelelő helyen és időben érvényre juttatni. Az Elnök: Miután az előadónak Sir Austen Chamberlainnek a jelentését elfogadtuk, az optánsok ügye a Tanács előtt be van fejezve. (1. . . la question des optants hongrois. est close pour celui-ci.) Mégis megadtuk Titúlescu külügyminiszternek napirenden kívül a szót, hogy ismertethesse azt az ajánlatot,, melyet a magyar kormány elé kíván terjeszteni, hogy a kiegyezés útját egyengesse. Megadtuk a szót Apponyi grófnak is, aki felsorakoztatta előttünk azokat a nehézségeket, melyekbe az ajánlat keresztülvitele ütközni fog. Felkérem azonkívül Titúlescu miniszter urat, hogy ne kérjen szót, mivel a Tanács nincsen hivatva a román ajánlat megvitatására, mivel az optánsügy részére befejezettnek tekintendő. (. . . Taffairé étant cloce pour lui.) Azonban az elnökség a Tanács valamenynyi tagjának érzelmét tolmácsolja, üdvözölve a feleket, a két ország közt megnyíló kiegyezés lehetősége alkalmával. Hosszas vitatkozások után, melyek alkalmával úgy voltunk, mint hatalmas viharban a tenger közepén úszó hajó, úgy látom, hogy az égen, a béke ós a megértés csillaga kezd tündökölni. Üdvözlöm az érdekelt feleket és gratulálok nekik a Tanács nevében. Legőszintébb kí~ vánságom, hogy ezen két nagyszerű ország közt a béke és megértés uralkodjék. Utó játék. I. Apponyi Albert gróf 1928. június 9-én a népszövetségi Tanács elnökéhez, Aguero Y Bethancourthoz a következő levelet intézte: