Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

3 a Tanácsban lefolyt hosszas vita után, egy másik ajánlatot tettem, mely felfogásom szerint ugyanarra az eredményre kellett, hogy vezessen, mint a Tanács által tárgyalási alapul elfogadott hármasbizottsági ajánlat. A Tanács tagjai, az érdekelt feleket nem számítva, egyhangúlag elfogadták ajánlatomat. Magyarország igen tisztelt képviselőié, kijelentette, hogy kormánya nevében elfogadja az ajánlatot, míg Románia képviselője azt maga részére elfogadhatatlannak minősíti. Mindazonáltal a Tanács egy hivatalos határozatot hozott, az elnök indítványára, mely következőképen hangzik: ,.A Tanács, Tekintetbe véve, hogy az államok közt felmerült ellentétek kiegyenlítésére a két fél közt való közvetlen barátságos tárgyalást tartja a legalkalmasabbnak, nekik 1927 szeptemberében ezt a módozatot aiánlotta, megemlítve három elvet, melyek tárgvalási alapul szolgálhatnak. Megállapítja, hogy ilyen barátságos alapon való tárgyalás a felek közt nem jött létre, a Tanács, hasznosnak ítélve az 1927 szeptember 19-én hozott ajánlatot és anélkül, hogy azt lényegében megváltoztatná, egyhangúlag a következő ajánlat elfogadására kéri a feleket: A Tanács két személyt nevéz ki, a háború alatt semlegesen maradt államokból, a magyarromán vegyes döntőbírósághoz, a trianoni szerződés 239. szakaszának tekintetbevételével. Románia visszaküldi visszahívott döntőbiráiát, amiáltal a döntőbíróság ezután öt tagból állna, hivatva lévén a trianoni szerződés 250. szakasza alapján megvizsgálni a magyar optánsok ügyét, akiknek birtokait, azon területeken, melyek azelőtt az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak és Romániához csatoltattak, földreform címén elvették. A Tanács kéri a magyar és román kormányokat, legközelebbi ülése alkalmával válaszukat tudomására hozni és elhatározza, hogy ezt a kérdést a legközelebbi Tanácsülés napirendjére tűzi ki." Ezt a határozatot a Tanács és Apponyi gróf elfogadták, míg Titulescu, Románia képviselője tartózkodik a szavazástól. A helyzet azonban nem változott. Magyarország fenntartja észrevételeit a Tanács 1927 szeptemberi ajánlására vonatkozólag, míg Románia fenntartja észrevételeit a márciusi ajánlatra vonatkozólag. Minthogy mindkét ajánlat csak az érdekelt felek beleegyezésével nyerhet szentesítést, a felek nem kényszeríthetők, hogy azt akaratuk ellenére elfogadják. Minthogy a Tanács nem tett kényszerítő lépéseket Magyarországgal szemben, ajánlatának visszautasítása után, nem teheti ezt Romániával szemben sem. Ennek következtében a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra vagy megbírálásra: „A Tanács, Mélyen sajnálva, hogy a két fél idáig nem tudott egyezségre jutni, azokon az alapokon, melyekét a Tanács neki ajánlott. Anélkül, hogy kizárni kívánna bármilyen barátságos egyezséget, fenntartja azt a véleményét, hogy ezt a vitát be kellene fejezni, azon a megoldási alapon, amelyet a Tanács a két félnek elfogadásra ajánlott; ezért fenntartja az 1927 szeptember 19-én és 1928 március 9-én hozott határozati javaslatait és Felszólítja a magyar és román kormányokat, hogy ezt a hosszú vitát kölcsönös engedményekkel fejezzék be." Apponyi Albert gróf: Minthogy a Tanács legutóbbi határozati javaslatát elfogadtam, úgy vélem, hogy a mostanihoz való hozzászólás alkalmával nem engem illet az első szó. Titulescu: Sir Austen Chamberlain által ajánlott határozati javaslatot elfogadom. Apponyi Albert gróf: Nehéz egy olvan határozati javaslattal szemben azonnal állást foglalni, mint amilyet az imént hallottunk egy olyan elsőrangú férfitől, mint az angol külügyminiszter. Mindazonáltal meg fosrom kísérelni, hogy a lehető legrövidebben előadjam véleményemet a határozati javaslat elfogadására vonatkozólag, ugyanis, a határozati javaslat nem hatol bele a kérdés lén vegébe. A határozati javaslat csak azon reményének és kívánságainak ad kifejezést, hogy az érdekelt felek megegyezésre fognak jutni. Ez nem véglesres határozat .... Sir Austen Chamberlain: (Félbeszakítva Apponyi grófot) A határozat terve azt mondia, hogy a felek „kölcsönös engedmények" útján fognak megegyezésre jutni. Apponyi Albert gróf: Természetesen, egy megegyezés nem jöhet létre másként, mint kölcsönös engedmények útján. Arról van szó, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek alapján a felek, mély meggyőződésük ellenére, engedményeket tehetnek. A dolgok sorrendjéhez ragaszkodva, kijelenthetem, hogy első hallásra meglepett Sir Austen beszédének következő része: „Ha a jelentés teljes egészében elfogadtatik, (azaz annak második részével együtt, amelyet a Tanács egyértelmüleg kihagyott) a Tanács végleges határozatot hozhatott volna és az optánsügy lekerült volna a Tanácsülés napirendiéről." Engedelmet kérek Uraim, de nem értem, hogyan lehetett volna a helyzetet ahhoz hasonlítani, ha a Tanács véglegesen állást foglal. Valójában lássuk csak, mit tartalmaz a jelentés második része? Kívülről idézem, de azt hiszem, hogy pontos, amit mondok: Ha Magyarország nem fogadja el azt a három elvet, melyet a hármasbizottság neki ajánl, a Tanács nem fogja kinevezni azokat a semleges személyeket, akik közül a visszahívott román pótbíró helyett, az egyiket választhatja. Ellenkező esetben a Tanács megejti a választást. Nem látom egészen tisztán, ha a két lehetőség közül az első következett volna be, hogyan vetett volna az véget a vitának és miképen hívott volna életre egy olyan helyzetet, mely megengedhette volna a Tanácsnak, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzék többet. Az ilyen quasi-megoldás esetében, hogy úgy