Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 14-15. szám - Nagyrománia jövője. Dr. Toma Cornea volt prefektus érdekes könyve a kisebbségi kérdésről

1928 Augusztus I választatni, mellyel elkormányozhat a francia megbízóitól előírt irányban. Róma igen erős befolyást szerzett már magának Görögországban, Michalokopulosz külügyminiszter megkötötte a barátsági szerződést Olaszországgal, Párisnak sürgős volt tehát nagyon ennek a viszonynak megzavarása. Ezért jelent meg Venizelos az örök forradalmár, aki a miniszteri székből konspirált már öt kormányban, négy uralkodó ellen. Krétai ember, akit a görög anyaország szívből utál és gyűlöl, ellenben tántoríthatatlan hívei vannak a Balkán háború után szerzett új területeken. Musztafa Kemal gondoskodott róla, hogy Kisázsiából kivonuljon vagy kétmillió görög, ezek most az anyaország különben is igen zavaros politikai viszonyait zavarják még jobban. Ezekre az elemekre a kisázsiai és szalonikii görögökre támaszkodik a hatvanöt éves balkáni politikus, akinek sikerült újra kezeibe keríteni hazája kormányzását. Augusztus végére választásokat írt ki s nagyban reméli, hogy katonai erővel és a menekültek terrorjával megszerzi a többséget. A görög parlament összetétele úgyis nagyon tarka, s a különböző kis pátokkal esetleg elbánhatik és akkor döntő erővel fordulhat a nagy royalista tábor ellen. A most feloszlatott képviselőházban 87 liberális volt, de ezeknek is csak egyrésze fogadta el Venizeloszt vezérül, szemben állt vele a 64 royalista és 42 mérsékelt royalista. Ezeken a nagy pártokon kívül volt 27 haladó köztársasági, 19 képviselő tartozott a köztársasági unióhoz, 9 volt kommunista, 7 konzervatív, 6 szélsőroyalista, 13 független royalista, 4 agrárius, és 4 nemzeti köztársasági. Az új választójogi törvény 250-re csökkenti a mandátumok számát, tehát 32 mandátum elvész. A royalisták az angol orientáció hívei, ami nem zárja ki az olasz orientációt. Venizelosz, a köztársasági pártot akarja erősíteni, hogy ezzel szemben a francia irányt vigye győzelemre. De angol érdekeltségeknek nagvon is sok pénzük fekszik ahhoz Görögországban, hogy a francia politikának egykönnyen átengedjék a győzelmet. Venizelosz uralma sem bel, sem külpolitikailag nem szilárd és a hirtelen erőszakosan eltemetett olasz-görög barátsági szerződés igen hamar feltámadhat, még pedig angol segítséggel. NAGYROMÁNIA JÖVŐJE Dr. Toma Cornea volt prefektus érdekes könyve a kisebbségi kérdésről írta: PONGRÁCZ KÁLMÁN \ mióta Anghelescu román kultuszminiszter a magán- és középiskolai oktatást szabályozó törvényjavaslataival koronáját tette fel a magyarság ellen irányuló intézkedéseinek, amióta erőszakos „kultúrpolitikájával" egyre nagyobb mértékben igyekszik az erdélyi nemzetiségi ellentéteket a „bratianizmus" gondolatkörének megfelelően kimélyíteni, lassan-lassan egyre több helyen találkozunk olyan figyelmeztetésekkel, amelyek éppen román részről helytelenítik ezt a ma Európaszerte szinte egyedülálló és kvalifikál hatatlan eljárást. Petrovici — volt avareszkánus közoktatásügyi miniszter — az Adeverul hasábjain csak nem régen intézett heves támadást méltatlan utódja ellen s most ime, egy érdekes, a jelenlegi román kisebbségi politika minden hibáját részletesen felölelő kis könyvet hozott számunkra az erdélyi posta. Szerzője egy volt prefektus, vérszerinti román ember, akinek a forradalom utáni időkre eső közhivatali beosztása folytán bő alkalma nyílt annak az erőszakos, céltalan és eszközeiben nem válogató balkáni kisebbségi politikának a megismerésére, amely legfőbb megtestesítő ját eiőbb Jonel Bratianuban, majd ennek halála után Anghelescuban találta meg. Pedig „A kisebbségi kérdés — amint azt Cornea írja — az a sarokkő, amely körül a fiatal román állam egész épülete kiépült . . . A legfontosabb kérdés, az életkérdés ez, amelynek szerencsés megoldásától (Romániának) nemcsak megszilárdulása függ, hanem egyenesen fennállása is". (5. oldal.) Olyan igazság ez, amelyet minden hazáját érdek nélkül szerető románnak be kellene látnia. De éppen „itt van a baj. Mert ... a mai vezetők egyetlen hajszállal sem jobbak, mint a tegnapiak és nem akarják megoldani ezt a problémát. Ugyanazokból az okokból, amelyek a tegnapiakat vezették". (17. old.) Cornea Tamás erősen pacifista és antikapitalista szemszögből vizsgálja az eseményeket. Szerinte a tőkések, a „nagy államférfiak" és nagy „diplomaták" számára a szerencsétlenség, amelybe népeik a valóban művelt nemzetekhez méltatlan harcok és vad háborúk következtében zuhannak, kedvező helyzetek forrása és eszköz oly magasságok elérésére, amelyek a számukra — rendes körülmények között — elérhetetlenek, vagy megtarthatatlanok volnának". (14. old.) Ezek a „nagyságok" nem veszik számításba, hogy: „Hetvenmillió németnek csaknem kétszázad folyamán nem sikerült háromnégymillió lengyelt el nemzeti eniteni, mit gondolnak hát a mi picurka Bismarckjaink, hogy ők véghez fogják vinni ezt a csodát? . . . Vagyis azt gondolják: nekik sikerülni fog, hogy a tizenkétmillió román elnemzetlenítse