Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 14-15. szám - SVÁJC ÉS MAGYARORSZÁG

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 14—15. szám 1928 augusztus 1 TARTALOM Oldal Görgey István: Svájc és Magyarország . . . 1 A áöntöbírósági elv veszedelemben 2 Görög tudós új Magyarország teljesítményéről 4 A francia és olasz diplomácia harca .... 6 Pongrácz Kálmán: Nagyrománia jövője ... 7 L. 1.: Van Dam 9 Hogyan ítélik meg a németek a revíziós mozgalmat ? 10 ifjú Pálóczi Horváth Lajos: A kisantant szabadulni szeretne a francia járom alól . ... 11 Nem a revízió gondolata lelkiismeretlenség, de a mai állapotok fentartása 13 A délszláv állam válsága 14 Rovatok 16 SVÁJC ÉS MAGYARORSZÁG írta: GÖRGEY ISTVÁN országgy. képviselő A svájci magyar kereskedelmi kamara kezdeményezésére a közel múltban a svájci gazdasági és pénzügyi élet számottevő egyéniségei keresték fel országunkat, hogy az itteni viszonyokat személyesen is megismerjék és tanulmányozzák, valamint, hogy a két állam között fenálló igaz baráti viszonyt gazdasági kapcsolatok kiépítésével is erősítsék. Mindig különös örömei tölt el, ha a művelt külföldi államok reprezentánsai azt a fáradságot veszik maguknak, hogy ezt a szerencsétlen országot meglátogassák, mert itt alkalmuk van meggyőződhetni arról, hogy ebben az országban minden csapás és szerencsétlenség dacára is komoly munka folyik s hogy a magyar nemzet példátlan erőfeszítéssel és önfegyelmezettséggel adta máris bizonyságát élni akarásának és jövőjében vetett törhetetlen hitének. Svájci kedves vendégeink látogatása azonban számunkra annál is többet jelent. Svájc és Magyarország között tudvalevőleg már eddig is elég élénk kereskedelmi forgalom fejlődött ki, amennyiben az utóbbi években, úgy a Svájcból Magyarország felé, mint fordított irányban is, külkereskedelmi forgalmunk megközelítette az olaszországi viszonylat külkereskedelmi forgalmát s a forgalom főleg a Magyarország felé irányuló kivitelt illetőleg évről-évre hatalmas emelkedést tüntet fel. A két állam gazdasági viszonyainak, valamint a máris kialakult külkereskedelmi forgalom adatainak vizsgálata alapján arra a határozott megállapításra juthatunk, hogy kölcsönös jóakarattal és az export kellő megszervezésével ez a forgalom a két állam között lényegesen fokozható lenne, úgy Svájcnak, mint ipari államnak, valamint Magyarországnak, mint agrárállamnak, bizonyos fokú monokulturális jellege kétségtelenül megállapítható s ebből önként folyik a két államnak sok vonatkozásban való egymásrautaltsága. A külkereskedelmi forgalom statisztikai adatait szemlélve, elsősorban is az tűnik szemünkbe, hogy a magyarországi selyemipar által előállított selyem és félselyemszövetek további kikészítés és festés céljából Svájcba küldetnek ki, s onnan kerülnek vissza hozzánk. A selyemipar között tehát bizonyos öszszeműködés máris kifejlődött s ez hasonlóan bizonyára más iparok között is létesíthető lenne. így a magyar szeszipar például máris igen szép eredményeket ért el rövid időn belül a svájci piacon, amennyiben az utolsó 3 év alatt az exportált szesz mennyisége kereken 12.000 hektoliterről közel 50.000 hektoliterre emelkedett. Ezt a szeszmennyiséget a svájci szeszfeldolgozó ipar dolgozza fel tovább. A finom svájci textil, bőr, kézmű, gép, készülék és főleg a világhírű órásiparnak ezzel szemben a magyar piacon van kétségtelenül szép jövője, aminthogy konstatálhatjuk is, hogy a behozatal ezen cikkekből évről-évre elég jelentékenyen emelkedik. Mindezeken felül azonban a mi szempontunkból a legfontosabb mezőgazdasági terményeink exportjának mikénti megszervezése. Sajnálattal kell ugyanis azt látnunk, hogy bár ezen mezőgazdasági cikkeket Svájc úgyszólván kizárólag a külföldről szerzi be, Magyarország ebben az importban mégsem szerepel olyan mennyiségekkel, amelyekkel pedig kellő organizáció esetében játszva szerepelhetne. Sőt ezzel szemben azt láthatjuk, hogy például vágó és igás állatokban a Svájcba irányuló kivitelünk 40.756 drb-ról 22.729 drb-ra, vagyis egy év alatt közel a felére csökkent le, holott Svájcban a magyar marhát tudvalevőleg igen szeretik. Lisztexportunk ugyancsak lecsökkent 102.599 q-ról 86.673 q-ra, búzát pedig egyáltalán nem exportáltunk ki Svájcba, holott tudvalevőleg Svájcban még egy évig gabonamonopólium van, a magyar gabona pedig minőségileg felette áll minden más gabonának. Kérdem tehát, mi lehet az akadálya annak, hogy nem mi látjuk el egész Svájc gabonaszükségletét? Minden az organizáció kérdésén múlik, aminthogy ugyancsak a külkereskedelmi ada-