Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 13. szám - TANULSÁGOK A KISANTANT KONFERENCIÁJÁBÓL

1928 Július 1 HORVÁT VISSZHANG A BELGRÁDI GYILKOSSÁGOKRA |H rdekesnek véljük rövid szemelvényt adni abból, hogyan írtak a horvát lapok a belgrádi gyilkosság után: A „Hrvat" írja 1928. június 27-i számában : — Erőszakkal semmiféle politikai problémát nem lehet megoldani. Ennek igazolására a világtörténelem folyamán csak Írország és Anglia, továbbá Lengyelország és ElszászLotharingia példáira kell rámutatnunk. Különböző fajú népeket nem lehet autonómia nélkül egy államba összeolvasztani... A kormánynak végre rá kell jönnie arra, hogy politikai problémáinkat csak egy módon lehet megoldani: meg kell valósítani a történelmi tradíciók által megszentelt s az élet által kipróbált és bevált federatív módszert. Alkalmat kell adni, hogy azok a történelmi múltra visszatekintő népek, amelyek az S. H. S. államot alkotják, szabadon nyilváníthassák akaratukat ... A horvát nemzet egyedül ebben a federatív berendezkedésben látja életének és létezésének lehetőségét s addig nem nyugszik meg, amíg ezt a célt el nem éri. A „Koprivnicki Hrvat" a Horvátok Golgotája cím alatt többek között a következőket írja: A belgrádi gyilkosság óta a horvát nemzet még erősebben követeli-Horvátország szabadságának és egyenlő jogainak biztosítását a federatív alapon újjászervezett jugoszláv állam keretein belül. A Varasdon megjelenő ,,Hrvátski Blok" írja: — A mi felszabadításunk olyasvalami, mint egy láncravert kutya szabadsága. A belgrádi szkupsztina ránk kényszerítette soviniszta centralizációs uralmát. Amikor a horvát nemzet képviselői bizonyítgatni kezdték, hogy a mostani rezsim több jogától fosztotta meg a horvát nemzetet, mint a magyarok az utolsó húsz esztendő alatt s hogy úgyszólván mindenünket elveszik, ami csak mozdítható, — akkor ahelvett, hogy ezeken a baiokon segíteni próbáltak volna PumSa Racic és társai gyilkos revolvergolyóval feleltek a panaszainkra. Ugyancsak a Hrvat június 26-i számában leszegezi, hogy bár a belgrádi kormány igvekszik úgy feltűntetni a zágrábi tüntetéseket, mint hogyha azoknak kommunista jellegük lett volna, ezeknek a tüntetéseknek tisztára nacionalista jellegük volt. — Nem kell nekünk a belgrádi szkupsztina, új szkupsztina sem kell, mert az sem lesz jobb, mint a régi. A horvát nemzet Zágrábban székelő Szábort követel, íria a Nova Gradiskában megjelenő „Granicár", 1919 óta rájöhettünk már arra, hogy Belgrádtól finom eszközökkel semmit sem érhetünk el. Túl gyengék voltak a mi harci módszereink s olyan mélyre nyúlnak a mi bajainknak az okai, hogy ezen már csak egy gyökeres operáció segíthet... (a többit a cenzúra kitörölte.)" A Markov-téren a tüntetések folyamán G. Predavec beszédet tartott, melyben többek között a következőket mondotta: — A horvát nemzet megdöbbenve és elszörnyedve vette tudomásul, hogy újra horvát vérnek kellett kiömölnie, de ha már kiömlött ez a vér, akkor legyen is meg az eredménye, mert egyetlen vigasztalásunk, hogy ez a martirvér a horvát nemzet szabadságáért ömlött ki. SVÁJCI HANG IGAZUNK MELLETT A „Neue Zürich er Nachrichten" harcias cikke a Magyarországot ért sérelmekről \ z egy év óta folyó Rothermere akció óta a világ közvéleménye egyre nagyobb felháborodással kezd felfigyelni a Magyarországgal történt szörnyű igazságtalanságokra. Már nemcsak a barátságos olasz és angol sajtó követeli ezeknek az igazságtalanságoknak a jóvátételét, hanem az ezelőtt szigorúan rezervált, sőt semleges indulatú svájci lapok is. Legutóbb a „Neu Züricher Nachrichten" svájc egyik legtekintélyesebb lapja „Ist der Ungar vogelfrei?" címen igen éleshangú cikkben rendkívül • tömören foglalja össze azoknak a sérelmeknek és igazságtalanságoknak a .sorozatát, amelyeket Magyarországgal Trianonban és Trianon óta úgyszólván napról-napra elkövetnek. — A háború utáni tiz esztendő eseményeiből, írja a lap, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország és a magyarság szabad préda lett, mindenki szabadon bánthatja, sértegetheti, jogait a sárba tiporhatja anélkül, hogy Magyarország ezért bárhonnan is elégtételt kaphatna. A Magyarországtól elszakított és a kisantant államok uralma alá került magyar kisebbségek jogaira és sorsuk enyhítésére vonatkozó kikötések egyikét sem tartják be s Magyarország legelemibb és legtermészetesebb kívánságait sem teljesítik. Mindezekkel szemben a Nemzetek Szövetsége semmiféle jogorvoslást nem hajlandó Magyarországnak nyújtani. Az utódállamokban egymás után kobozzák el a