Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 13. szám - A FELSŐHÁZ VITÁJA

Magyar Külpolitika 13. szám megtennie: vagy kijelölni a pótbírót, vagy bekérni a hágai Nemzetközi Bíróság jogi véleményét. Enelyett politikai döntést hozott egy jogi kérdésben, tanácsolt ott, ahol döntenie kellett volna és ezt a súlyos botlást a soron levő tanácselnök még tetézte azzal a kísérletével, hogy bele akarta Magyarországba fojtani a szót egyszersmindenkorra. Úgy Berzeviczy Albert, mint báró Szterényi József a feltétlen meggyőző erejű érvek egész tömegével mutatta ki a genfi állásfoglalás tarthatatlanságát. Báró Szterenyi joggal utalt arra, hogy az egész döntőbírósági intézmény felrúgását jelentené az, ha Magyarország, belemenve a Titulescu úr suggestiójába, hozzájárulna ahhoz, hogy az optánspereket érdemben ne a trianoni szerződés alapján alkotott vegyes döntőbíróság döntse el, hanem fogadja el mind a két fél az angol külügyminisztert döntőbírónak. Sir Austen Chamoerlaint Magyarországon min• denki, a kormány épp úgy, mint a közvélemény, igen nagyra tartja. De talán maga az angol külügyminiszter úr is meghökkenne, ha Magyarországot hajlandónak látná arra, hogy az ő személyére való tekintettel egy szerződéses jogáról lemondjon, még pedig úgy, hogy kiveszi a vitás ügyet az erre jogszerűen kirendelt vegyes bíróság kezéből és ezzel egyszersmind kivonja a gyékényt nemcsak a saját jogi álláspontja, hanem az egész döntőbírósági intézmény alól is. Berzeviczy Albert pedig a fején találta a szöget azzal a kijelentésével, hogy amennyiben a Népszövetség szeptemberben nem reparálja elhibázott határozatát, akkor mi kénytelenek leszünk tudomásul venni, hogy a békeszerződés 239. cikke többé nincs érvényben és akkor reánk nézve előáll az a másik kérdés, melyet feltétlenül a Népszövetség elé kell hoznunk, hogy a trianoni szerződésnek, mely szakaszai vannak még érvényben? Mert az aztán csakugyan nem járja, hogy a győztes államok rajtunk bevasalták a szerződés öszszes terhes feltételeinek megvalósítását, ellenben ott, hol a szerződés számunkra is biztosít valamelyes jogot, a Népszövetség e jog respektálását mindenféle futilis ürügyek alatt megobstruálja. Mindkét kiváló államférfiú bebizonyította fejtegetéseiben azt is, hogy mennyire alaptalan Titulescunak az az állítása, mintha Magyarország moratóriumot élvezne Románia részéről a reparációk fizetése tekintetében. A valóság csakugyan az, hogy Magyarország sem Romániától, sem senki mástól moratóriumot nem kért, nem is vett igénybe, hanem jóvátétel címén félévente kifizeti a Népszövetségi kölcsön megkötése alkalmával 20 év tartamára megállapított részletösszegeket, amiket minden más állam ellenszolgáltatás nélkül engedélyezett, csak éppen Románia sajtolta ki belőlünk akkori kényszerhelyzetünkben, hogy hozzájárulása fejében lemondottunk a román megszállás alatt tőlünk elrabolt milliárdértékek megtérítéséről. Méltó végakkordjául a külügyi vitának, gróf Bethlen István miniszterelnök foglalkozott az előtte szólók fejtegetéseivel. Nyugodt, de erőteljes nyilatkozatait az egész közvélemény helyeslése kísérte. A kormányelnök szavai szerint is bizonyos, hogy Magyarország semmi szín alatt nem fog lemondani arról az elidegeníthetetlen jogáról, hogy a Népszövetségtől a békeszerződés 239. cikkének végrehajtását követelje. Ezt a jogunkat a kubai tanácselnök kijelentése ellenére sem lehet tőlünk elvitatni. Magyarországnak megvan a módja arra, hogy szavát a Népszövetségben felemelje s ezt a lehetőséget egyetlen alkalommal sem fogja elmulasztani. A miniszterelnök úr ismételte Berzeviczy tételét: a Népszövetségnek felelnie kell arra a kérdésre, érvényben van-e még a trianoni szerződés 239. cikke és ha nincs, melyek azok a szerződéses határozmányok, amelyek ma még érvényben vannak? Genfben meg fogják e szavakat érteni. A népszövetségi egyezségokmány 19. szakasza ugyanis minden kétséget kizáró világossággal megmondja, mi történjék olyan szerződésekkel, „amelyeknek alkalmazása többé kérdésbe nem jön". Maga a népszövetségi paktum mondja ki erre az esetre a sorsdöntő szót, amely úgy hangzik, hogy: revízió! Kijelentette a miniszterelnök úr azt is, hogy a magyar kormány előbb még jelét fogja adni békülékenységének és nagy előzékenységének azzal, hogy javasolni fog a román kormánynak olyan békés megegyezést, amely Magyarország szempontjából elfogadható. De ez lesz aztán az utolsó kísérlet a békés megegyezésre. Ha Románia ezt sem fogadja el, vájjon mi fog akkor történni? Az angol felsőház múltheti ülésén megjött erre a kérdésre a felelet. Felvonultak ezen az ülésen a brit birodalom legnagyobb nevű nemzetközi jogászai és egy értelemmel jelentették ki, hogy a jog, az igazság, a józan ész Magyarország oldalán van. Ha pedig a Népszövetség túlteszi magát azon, amit a jog, az igazság és a józan ész parancsol, akkor maga alatt vágja a fát s ezzel nemcsak a saját maga tekintélyének összeomlását provokálja, hanem egyúttal elő is készíti a magyar ügynek á la fin de la fin el nem maradható diadalát. Feleki M. és Társa angol úri szabósága (2004) Budapest, IV. ker., (5_13) Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben