Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 13. szám - TANULSÁGOK A KISANTANT KONFERENCIÁJÁBÓL

1928 • 3 • Július 1 BÚCSÚ MAGYARORSZÁGTÓL írta ANTS PIIP az eszt köztársaság volt elnöke, volt külügyminiszter és egyetemi tanár J\ zok a szép emlékek, amelyeket rövid magyarországi tartózkodás után magunkkal vittünk, oly meglepetésszerűen gazdag, hogy annak teljes becsét majd csak odahaza tudjuk igazán felértékelni. Meggyőződésünk immár, hogy nemcsak testvérnemzetek vagyunk a nyelv szerkezete szerint, hanem igazi vérrokonok is, amit bizonyít az a lelkes fogadtatás is, amelyben részünk volt az ország szívében, Budapesten s amely megéreztette velünk a nagy magyar alföldön felénk dobogó hűséges szívet. Észak meg a dél ismét összetalálkoztak egymással és egy nemzet fiainak érezték magukat. Megértették egymás örömét és bánatát már szavak nélkül is, csupán a testvériség ösztöne alapján. Cum tacet clamat. Boldogok vagyunk, hogy a szabad finn-ugor nemzetek találkozásában szerencsések lehettünk résztvenni. Ennek a testvériességnek szimbóluma volt és marad az a spontánnak nevezhető istentisztelet, amelyet a három testvérnemzet lelkészei a magyar szabadságtemplomban tartottak Debrecenben, abban a templomban, melyben 1848-ban Magyarország függetlenségét kikiáltották. Az istentiszteleten a három testvérnemzet lelkészei áldást kértek a Mindenhatótól a három sokat szenvedett, de mindig talpraállt rokonnemzet, különösen pedig a sokszor és sokat vérzett deli testvér magyar nemzet számára. A finn-ugor fajtának mindig tulajdonsága volt az erős optimizmus. Hányatott sorsuk úgy akarta, hogy oly helyeken telepedjenek meg, ahol a legtöbb harc és küzdelem folyt nyugat és kelet között, a Duna és Tisza táján, a Balti-tenger partjain, a kultúra és kereskedelem ezen régi útvonalain. Hatalmas ellenségekkel álltunk állandóan szívós harcban. A törökök, szlávok, germán túlerejük folytán sokáig elnyomtak bennünket. De amint a phőnix ismét fölkel a hamuból, mi sem felejtettük el soha vitézségünket és megőriztük bizalmunkat. Két legnagyobb eszt őskori vitéz — Kalevipoeg és Suur Töll — erőszakos halállal halt meg. Manalaban, az alvilág kapujánál sziklához láncoltán teljesíti az őrszolgálatot a Nagy Szellem parancsa szerint addig, mig ismét eljöhet az eszt népnek segítségére. Suur Töll mártírhalált halt, de halála előtt megígérte, hogy vissza fog térni a túlvilágról, ha nemzetének igazán szüksége lesz reá. A nagy világégésben a mi szabadságunk napja már kisütött. Kalevipoeg és a Suur Töll már meg is érkeztek a túlvilágról és felszárították a mi könnyeinket, melyet az idegen uralom alatt csak titokban sírhattunk. Meggyőződésem, hogy az Igazság mindenütt győzni fog. Bízunk abban, hogy magyar testvéreink bánata is örömre fordul és mind a három test vérnemzet majd egyszer boldogan s közösen ünnepelheti a szabadság és az igazság ünnepét. TANULSÁGOK A KISANTANT KONFERENCIÁJÁBÓL Irta FALL ENDRE Dr. \ Bukarestben megtartott kisantant konferenciájárói kiadott közlemény három fontos megállapítást tesz: 1. a kisantant végső energiával harcol Trianonért, 2. a három ország az európai békepolitika tényezője és 3. a kisantant államainak három minisztere megfelelő útakat és módokat keresett államuk gazdasági viszonyainak kimélyítésére. A három megállapítás egymást kölcsönösen kiegészíti. Az első a kisantant fenyegetőzése, a második arra hívja fel Európa figyelmét, hogy ők jó fiuk, békés emberek, akik megóvják Európa békéjét, szemben a nyughatatlan magyarokkal, akik mindenáron háborút akarnak. S végül a harmadik tipikus benesi gondolat. Benes, hogy megmentse Csehszlovákiát, próbálkozott konfederációval, természetesen szláv hegemónia alatt és épen ezért nem kellett sem az osztrákoknak, sem a magyaroknak, sem a románoknak. Próbálkozott keleti Locarnóval, de ezzel is megbukott. Próbálkozott kis népszövetséggel, de ezt a nagy népszövetség nem nézte jó szemmel. Most gazdasági szövetség létrehozásán fáradozik, aligha több sikerrel, mint eddig. S vájjon ezt a kapkodást egyedül a magyar békereviziós mozgalom és a Rothermere akció okozta?! Nem. Ezzel tisztában vagyunk mi magyarok és tisztában vannak a kisantant külügyminiszterei is. Jól látják, hogy Trianon beteg államokat szült, s a történelmi fejlődés hatalmas erővel ropogtatja az új államalakulatokat. Jól tudják, hogy Gyulafehérvárról a százezer román nem Rothermere és nem a magyarok utasítására akart Bukarest ellen vonulni. Racic nem